Mama Do

Sziasztok!
Most nem egy új résszel jövök, hanem egy novellát hoztam nektek, amit még pár hónapja írtam egy versenyre. Különdíjas lettem vele, és most úgy döntöttem, megosztom veletek is.Remélem tetszeni fog! :)

http://www.youtube.com/watch?v=Sn-2QPfOL-Q

Elgondolkodva feküdtem az ágyamban, miközben Zaynre gondoltam, és az elmúlt 2 hónapra. Lelkiismeret furdalással fekszek le minden egyes nap, és minden nap eldöntöttem magamban a hazafelé úton, hogy ez volt az utolsó, de soha nem sikerült betartanom. Zayn pár kedves, hízelgő szóval rá tudott beszélni, hogy menjek el hozzá. Tegyük meg. Nem is gondolkoztunk, hogy ha ez valamikor is kiderülne, mennyi embernek okoznánk csalódást. Akármennyire is tudtuk, hogy ezt nem lenne szabad, mindketten ugyanúgy élveztük. 

●

Szaggatottan vettem a levegőt, egy percre, sőt egy pillanatra se akartam eltávolodni tőle. Amennyire csak tudtam hozzásimultam, és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Nem gondoltam semmire, csak a pillanatnak éltem. Élveztem a csókjait a számon, a nyakamon, az arcomon.

●

Szánalmasnak éreztem magam, undorodtam magamtól. Nem értettem, hogy tehetem ezt vele? Pont vele? A nővéremmel, aki mindig az egyik legjobb barátnőjének tartott, és egy fordítva is így volt. Soha, nem veszekedtünk. Egyetlen hangos szó sem csattant el közöttünk, soha az életben. Mégis, képes voltam ezt tenni vele. 2 hónapon keresztül. 

●

Egyáltalán nem volt gyengéd, lágy. Erősen nyomott neki a falnak, de ez most egyáltalán nem zavart. Élveztem, hogy ilyen vad és szenvedélyes volt. Általában akkor szokott ilyen lenni, ha dühös valami miatt, de én soha, egyetlen egyszer sem kérdeztem meg, hogy mi a baj.  Nem érdekelt, és nem is azért jártam hozzá, hogy megbeszéljük a dolgainkat. 

●

Sírva szorítottam a fejemet bele a párnába, nem bírtam. Nem bírtam már tovább. A bűntudat, a lelkiismeret szétfeszített belülről. Annyira rosszul voltam, mint még soha, az elmúlt két hónapban. Undorodtam saját magamtól, a tetteimtől. Soha nem gondoltam, hogy egyszer képes leszek ilyesmire. 

Beletúrtam a hajába, ezzel még közelebb húzva magamhoz, aztán lehúztam a kezem a mellkasán keresztül, megfogtam a pólója szélét, és elkezdtem felfelé húzni. Eltávolodott tőlem kicsit, de csak azért, hogy le tudjam róla venni. Rám nézett, és megláttam vággyal teli tekintetét. Egy pillanat volt csak, aztán újra magához rántott, és erőszakosan csókolt tovább.

●

Nem is tudom, hogy mi lenne, ha tudná a nővérem, vagy ha a szüleim tudnák. Mit gondolna az anyukám és az apukám? Elítélnének, és én meg is érteném. Óriási csalódás lennék nekik, és ezt nem akartam. Mindig is felnéztek rám, büszkék voltak, de ha tudnák, akkor biztosan nem így gondolnának rám. Nem bírnám azt elviselni.

●

Hirtelen fordult meg, és indult el az ágy felé, majd ledobott rá, és azonnal fölém kerekedett. A vállpántos trikómat felgyűrte, és rögtön lerántotta rólam, aztán újra betámadta a számat. Pár perc sem kellett, és már mindketten csak alsóneműben voltunk. A hátát és izmos mellkasát simogattam végig a kezemmel, míg ő a nyakamat puszilgatta. Kicsit sem volt gyengéd, néha kezeivel durván fogott, de élveztem.

●

Eldöntöttem magamban, hogy akármennyire is fog ellenkezni, megmondom neki, hogy befejeztem. Nem tehetjük ezt tovább. Hiszen szereti a nővéremet, akkor miért csinálta? Én miért csináltam? Kerestem a kérdéseimre a választ, de nem találtam. Nem bírtam már az emberek szemébe nézni, annyira rosszul voltam saját magamtól.

●

Pillanatok alatt lekerült rólunk az utolsó ruhadarab is, és innen már tényleg hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Pokolian élveztem minden egyes percet ebből az éjszakából. Együtt értük el azt a gyönyört, amit egymásnak okoztunk, és a vállába haraptam közben, hogy elrejtsem a sikításomat.

●

Zokogva feküdtem az ágyamban, miközben az emlékek egyre csak jöttek, és jöttek. Próbáltam kiűzni őket a fejemből, de nem sikerült. Mindig betolakodtak, mintha ezzel is csak bántani akartak volna, hogy egy percre se felejthessem el, hogy mit csináltam. Meg is érdemeltem, hogy szenvedjek.

●

Gyengéden rám nehezedett, miközben a fülembe pihegett, aztán legördült rólam. Nem nézett rám, a plafont bámulta, ugyanúgy, ahogy én is. Nem tudtunk, mint mondani egymásnak. Ilyenkor jutott el az agyunkig, hogy mit is csináltunk már megint. Az élvezett helyett most a bűntudat, a lelkiismeret-furdalás járta át a testünket.

●

Dühösen pattantam fel az ágyamról és néztem meg az órát, ami este fél hetet mutatott. Nem gondolkoztam egy percig se, azonnal felöltöztem, és kicsit emberibb kinézetett varázsoltam magamra, majd az autómba pattantam, hogy elmenjek hozzá.

Erősen kopogtam, sőt inkább vertem az ajtót a lakásánál.

- Mi van már? – nyitotta ki az ajtót ideges arccal.  – Hát te? – kérdezte értetlenkedve.
- Egyedül vagy? – kérdeztem, mire ő csak bólintott, így én egy szó nélkül elmentem mellette, és bementem a lakásba.
- Mi az? Miért jöttél? Most nincs kedvem.. – kezdte, de félbeszakítottam.
- Nem azért jöttem. – ráztam meg a fejemet és szembefordultam vele. – Vége, Zayn.
- Mi?
- Nem akarom ezt tovább csinálni. Abba hagyom, elegem van. Nem bírom.
- Miről beszélsz? – ráncolta a homlokát. – Én nem akarom befejezni.
- Nem érdekel. Komolyan, nem érdekel! Hát nem veszed észre, hogy mit csinálunk? A nővéremmel jársz. Ő a barátnőd. – világosítottam fel. – Nem tehetjük ezt vele. Többé már nem. Nem bírok a tükörbe nézni, nem bírok a szemébe nézni, érted?
- Érdekes, két hónapig ez nem okozott gondot. – mondta gúnyosan.
- De, igen. Hidd el, elég büntetés lesz nekem ez a lelkiismeret-furdalás, amit érzek. Most viszont tényleg azért jöttem ide, hogy lezárjam ez. Ne keress többé, ne félj, én sem foglak. – mondtam, majd a válaszát sem megvárva ott hagytam, és kiléptem az ajtón.