33. rész

(zene)

Nagyon jó volt Zayn szüleinél lenni. Az egész hétvégén olyan jól éreztem magamat, igazán kedves volt mindenki. Doniya-val is sikerült megismerkednem, és ő is, mint a többiek, egy nagyon kedves ember. Úgy vettem észre, hogy befogadtak, és megkedveltek, hiszen tényleg, mindenki aranyos volt velem.
Zayn, és a szülei is sajnálták, hogy csak két napra maradtunk, de már annak is örültek, hogy egyáltalán elmentünk, hiszen a fiuknak nem igazán van sok szabad ideje, így tökéletesen megértették.
Az idő alatt, ameddig ott voltunk, sikerül megismerkednem a régi, bradfordi barátaival is, akik szinte ugyanolyanok voltak, mint Zayn. Látszott rajtuk, hogy ők is örülnek a barátjuknak, és Zayn is, felszabadult volt velük. Mosolyogva néztem, ahogy egymás szavába vágva beszélgetnek, néha engem is belevonva a témába.

- Vigyázz magadra, nagyon, rendben? – kérte Patricia Zaynt, amikor már búcsúzkodtunk.
- Szeretlek anyu, és ígérem, hogy amint tudok, újra eljövök, jó? – mondta.
- Rendben, és hozd magaddal Leát is. – mosolygott rám.
- Mindenféleképpen. – bólintott a szerelmem.

Mindenki jól összeölelgetett és összepuszilt minket, de végül ezt sem húzhattuk a végtelenségig, így miután Patricia már kb. ötödször ölelte meg Zaynt, beültünk az autóba és az integetések után elindultunk.

- Jól érezted magad? – kérdezte, miután elhagytuk az utcájukat.
- Nagyon. – fordultam felé bólogatva. – Annyira aranyos a családod, meg kedvesek, csak szegény anyukád, olyan szomorú volt.
- Mindig ilyen, amikor elmegyek. – mondta, és láttam rajta, hogy neki sincs jobb kedve.

Nem akartam semmit mondani, tudtam, hogy feleslegesek az üres szavak, így inkább csak közelebb mentem hozzá, és adtam egy puszit az arcára, a vállán pedig végigsimítottam.

- Szeretlek, Zayn. – suttogtam a füleibe.
- Én is téged, édes. – nézett rám egy pillanatra, olyan szerelmesen, de aztán a tekintetét visszafordította az útra.

                                                                                           *

- Megjöttünk! – kiáltottam el magam, amikor beléptünk a házba. Vártam, hogy majd valamelyik fiú előjön, és a nyakunkba ugrik, de csend volt és nyugalom.
- Hahó! – szólalt meg mellettem Zayn is.
- Úgy látszik, hogy nincsenek itthon. – vontam vállat.
- Gyere, pakoljunk ki. – mondta.

Rábólintottam, és ő felment a saját szobájába elpakolni, én pedig lent voltam a sajátomban. Már pont befejeztem, amikor lejött hozzám.

- Nem veszik fel a telefont, fogalmam sincs, hogy hol lehetnek.
- Nem baj. – legyintettem, és mosolyogva odamentem hozzá.

Átkaroltam a nyakát, ő a derekamat, és szinte azonnal lecsapott az ajkaival az enyémekre. Nem lágy csók volt, mint amilyet már megszoktam tőle, sokkal inkább olyan vad, szenvedélyes. Szinte tépte a számat. Aprót sikoltottam, amikor a fenekem alá nyúlt, és megemelt, így én a lábaimat a dereka köré csavartam. Elindult velem az ágy felé, ahová ledobott, majd gyorsan fölém mászott. Egy pillanatig a szemeimbe nézett, és nem láttam benne mást csak vágyat, szenvedélyt, szerelmet.
Újra lecsapott az ajkaimra, kezét pedig a pólóm alá rejtette, majd elkezdte felhúzni, és elvált tőlem, arra a kis időre, ameddig átbújtatta a nyakamon. Ugyanígy csináltam én is az ő, vékony trikójával, és az is ott végezte, ahol az enyém. Valahol a földön. Nem tétlenkedett sokáig, kicsatolta az övemet, és lehúzta a nadrágomat, aztán a sajátját is. Már mindkettőnkön csak fehérnemű volt, de mielőtt azoktól is megszabadított volna, visszatért a számhoz, hogy megcsókoljon. Később ajkai elindultak a nyakam felé, majd oda kaptam pár apróbb puszit, és párszor meg is szívta.

- Kívánlak. – suttogta a fülembe vággyal teli hangon. Nem hazudott, valóban kívánt, éreztem, ahogy a teste az enyémnek feszült.
- A tiéd vagyok, Zayn. Azt csinálsz velem, amit csak akarsz. – túrtam a hajába, majd odahúztam a fejét, és most én csókoltam meg őt.


                                                                                          *

- Ez fantasztikus volt. – mondtam szaporán véve a levegőt, majd a nyakába fúrtam az arcomat.
- Az. – értett velem egyet. Hallottam a hangján, hogy ő is kapkodta még a levegőt. – Úgy imádlak. – simított végig csupasz hátamon.
- Én is téged. – néztem fel rá, és adtam neki egy csókot.
- Azt hiszem megjöttek a fiúk. – szólalt meg hirtelen, pár perc csend után. Füleltem egy kicsit, aztán én is hallottam, hogy beszélgetnek.
- Kimegyünk? – kérdeztem.
- Rendben. – bólintott, majd felült, és felhúzta az bokszeralsóját, aztán a többi ruhájának a keresésére indult. Nekem is ezt kellett volna csinálnom, de túlságosan lefoglalt a látványa.
- Lea! – szólt rám vigyorogva, amikor megfordult, én pedig pirulva kaptam el a szememet róla. – Öltözz! – parancsolt rám nevetve, és hozzám dobta a melltartómat, mire én csak rányújtottam a nyelvemet.

Mindketten felöltöztünk, és kézen fogva mentünk ki a nappaliba, ahol a többiek voltak.

- Sziasztok. – köszöntünk nekik, és ők is nekünk. Zayn leült az egyik szabad fotelre, engem pedig az ölébe húzott.
- Észre se vettük, hogy már itthon vagyok. – mondta Niall.
- Nem láttátok az autót? – kérdeztem értetlenkedve. A fiúk elgondolkodtak, majd csak megrázták a fejüket, mire mi felnevettünk. Tipikus.
- Egyébként, merre voltatok?
- Kajálni, de nem ez az érdekes, hanem amit találtunk hazafelé jövet. – vigyorgott Harry.
- Mi az? – érdeklődtünk.
- Várj, idehozom. – pattant fel, majd a konyha felé vette az irányt. – Szexi képek, Lea. – lóbálta meg az újságot, amikor újra feltűnt a vigyorgó feje.

Nagy szemekkel néztem rá, hogy azonnal fogja már inkább be, és ne hozza ide, de ő nem vette az adást. Vagy csak nem akarta. Ne, kérlek!

- Milyen képek? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Zayn.
- Semmilyen! – vágtam rá, és dühösen néztem Harryre.

A többiek látszólag már levették, hogy Zayn még nem látta, mert mindenfelé néztek, csak ránk nem. Harry nem törődött velem, az ölünkbe dobta azt a hülye újságot, és visszaült a helyére.

- 45. oldal. – mondta, még mindig vigyorogva, majd rám nézett, de amikor meglátta az arcomat, azonnal eltűnt a mosoly róla. – Mi van? – tátogta, én pedig csak megráztam a fejemet. Tudtam, hogy most már elkerülhetetlen a baj. Csak abban reménykedtem, hogy nem fog annyira ki akadni. Nem akartam veszekedni egy ilyen csodás hétvége, és délután után.

- Miért nem szóltál nekem ezekről? – hallottam meg Zayn dühös, és kicsit talán csalódott hangját mellőlem. Itt már tudtam, hogy feleslegesen reménykedtem bármiben is.

Sziasztok, köszönöm szépen az előző részhez a komikat, örülök, hogy tetszett! 10 komi, és következő :)

32. rész

(zene)

- Kicsim, gyere már! – kiáltott be Zayn a szobámba.
- De Zayn, én még nem vagyok kész. – szóltam vissza.
- Ne már, hogy még nem öltöztél fel. – vágott dühös arcot, de tudtam, hogy nem az.
- Ne haragudj, csak magamra kapok valamit, és indulhatunk. – nyugtattam.

Zayn már tűkön ülve várta, hogy kész legyek, ugyanis ma megyünk a szüleihez, és ott leszünk egész hétvégén. Már rég készen kellene lennem, mert úgy volt 11-kor indulunk, de már fél 12 múlott. Nem szándékosan csináltam, rosszul lettem a fürdőszobában. Zayn azt hitte, hogy olyan sokáig készültem, mert nem mondtam el neki. Nem akartam, hogy aggódjon, képes lenne lemondani az egész utat, és elcipelni az orvoshoz. Tudtam, hogy mennyi várja már, és, hogy mennyire örül az utazásnak, ezért eszembe sem volt tönkretenni. Inkább durcáskodjon kicsit, úgyis megenyhül egy-két puszi után.

Gyorsan felöltöztem, ő pedig addig az ágyamon ült, és figyelt. Amikor kész lettem odafordultam hozzá, és a kis mosolyból, ami az arcán bujkált már tudtam, hogy nincs harag.

- Ne haragudj. – dünnyögtem, miközben az ölébe fészkeltem magam, szemből. – Tudom, hogy már fel vagy pörögve, és régen láttad a családodat.
- Semmi baj, de most már menjünk, jó? – kérte.
- Rendben. – bólintottam. – Szeretlek.
- Én is téged. – mosolygott, aztán megcsókolt.

Miután elváltak az ajkaink én is villantottam rá egy mosolyt, vagy inkább egy vigyort, aztán adtam a szájára még egy kis puszit, mire elkuncogta magát.

- Na, gyere, te só zsák. – állt fel velem, aztán letett a földre.
- Adok én neked olyan só zsákot. – ütöttem oldalba, de ő nem törődött velem, nevetve kiment a szobából.

Csak megráztam a fejemet, fogtam a kis táskámat, és kimentem a nappaliba, ahol a többiek gubbasztottak.

- Akkor jók legyetek. – köszöntem el tőlük. – Ne rendezzetek, semmilyen vad bulit ameddig nem vagyunk itt!
- Értettük, főnök. – nevetett Harry.

Odamentem hozzájuk, mindenki kapott egy nagy, cuppanós puszit, aztán kimentem a türelmetlenül toporzékoló Zaynhez.  Beültünk az autóba, aztán már indultunk is.

- Betetted a táskámat, ugye? – fordultam felé.
- Igen, miközben a fürdőszobában voltál. – bólintott.
- Akkor jó. – mondtam, és előre fordultam, hogy az utat kémleljem.

Az út kb. 3 óra volt, és addig megkértem, hogy meséljen a családjáról. Mondjuk sok dolgot tudtam már róluk, hiszen szoktunk erről beszélni, de azért még mindig tudott pár újdonságot mondani. Egyszer megálltunk egy benzinkúton, mert pisilnem kellett, de aztán utána folytattuk az utunkat. Nagyon jól telt ez a kis idő is, rengeteget nevettem vele, énekeltünk, és csak úgy sztorizgattunk. Jó volt, de én már alig vártam, hogy ott legyünk. Mások félnek a párjuk szüleivel való találkozástól, de én már alig vártam. Kíváncsi voltam a családjára.

- Mikor érünk már oda? – kérdeztem.
- Nemsokára. – nyugtatott.

Igaza volt, tényleg nem sokáig tartott már az út, amikor megláttam a Bradfordot jelző kis táblát. Izgatottan ültem, és néztem a várost. Zayn csak mosolygott rajtam, de nem törődtem vele. Érdekelt, hogy hol nőtt fel a szerelmem.

Pár perc múlva aztán az autó leparkolt, én pedig vigyorogva néztem Zaynre, majd a házra.

- Szeretlek, Lea. – hallottam meg a hangját, még mielőtt kiszálltunk volna.
- Én is téged, édes. – fordultam újra hozzá, és egy lágy csókot adtam neki.

Imádtam, amikor csak úgy azt mondja, hogy szeret. Minden ok nélkül, vagy bármi, csak egyszerűen kimondja.

Rámosolyogtam, amikor elvált tőlem, aztán kiszállt, és én is így tettem. Átsétált az én oldalamra, és megfogta a kezemet.

- A táskákat majd később bevisszük. – mondta, miközben elindultunk a bejárat felé. – Remélem, hogy itthon lesznek.
- Miért, nem szóltál nekik, hogy jövünk? – néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Nem. Meglepetés. – vont vállat.

Már majdnem oda értünk a bejárati ajtóhoz, csak pár lépés volt köztünk, amikor valaki kinyitotta, és hamar rá is jöttünk, hogy ki az.  Egy kislány szaladt felénk, és mivel Zayn mesélte, hogy Safaa a legkisebb, és képeket is mutatott már, hamar leszűrtem, hogy ő az.

Mosolyogva néztem, ahogy megölelik egymást.  Safaa suttogott valamit Zayn fülébe, de nem hallottam, de gondoltam mi lehetett az.

- Gyere, menjünk be. – vált el tőle, és másik kezével megfogta a kislányét, aztán hármasba mentünk be, de előtte még kaptam egy puszit a szerelmemtől.

- Kicsim, annyira örülök neked. - ölelte meg az anyukája, amikor beértünk. Könnyes volt a szeme, de ezen nem csodálkoztam, hiszen mondta Zayn, hogy szinte mindig elsírja magát, amikor hazamegy.
- Én is neked anyu. – simogatta a hátát, miközben visszaölelte.

Kicsit zavarban voltam, úgy éreztem, mintha én nem kellenék ide. Ők örülnek a fiuknak, én pedig csak úgy vagyok.

- Anyu, ő itt a barátnőm. – mutatott rám, és megfogta a kezemet, amikor elváltak egymástól. – Lea, ő itt az anyukám, Patricia.
- Csókolom. – köszöntem félénken, mire ő rám villantott egy hatalmas mosolyt, és kaptam tőle két puszit is.
- Tegezz csak nyugodtan, rendben? – kérte.
- Persze, oké. – bólogattam mosolyogva. Igazán kedves volt, és közvetlen.

A többieknek is bemutatott Zayn, az apukája is nagyon aranyos, és a testvérei is. Doniya sajnos nem volt itthon, de Patricia biztosított minket, hogy holnap reggel már megérkezik.

- Gyertek a nappaliba, jó? Éppen főzök, de nem baj. – mutatott egy szoba felé Patricia.
- Előbb inkább megmutatnám Leának a szobámat, és felvinném a holminkat. – szólt közbe Zayn.
- Rendben, ahogy akarjátok. – bólintott.

Zayn kiment a táskaért, amit hoztunk, aztán az emelet felé mutatott, hogy nyugodtan menjek.

- Ez az én szobám. – mosolygott, és benyitott egy ajtón.

Kíváncsian léptem át a küszöböt, és nem csalódtam. Ilyesmire számítottam, tökéletesen tükrözte Zayn ízlését. Körbementem párszor, mindent megnéztem, ő pedig mosolyogva figyelte, hogy mit csinálok. Végül leültem az ágyra, és felnéztem rá.

- Gyere ide. – suttogtam, ő pedig eleget tett a kérésemnek, és már ott is volt mellettem. Leült, és az ölébe húzott, így szembe voltunk.
- Tetszik? – kérdezte.
- Igen. – bólintottam. – Olyan, mint te. Jól néz ki.
- Akkor jó. – mondta, és megcsókolt.
- Zayn, annyira aranyos a családod. Mindenki nagyon kedves, és aranyos, meg közvetlen, és annyira jó látni, hogy mennyire szeretnek téged, és örülnek annak, hogy itt vagy. Büszkék rád. – simítottam végig az arcán.
- Tudom, és ez mind nagyon jó érzés. Jó haza jönni, mert itt mégis más. Itt olyan nyugodt minden. Nincs felhajtás. Kicsit megint olyan, mint régen. Tudod, olyan.. normális. – nézett fel rám.
- Igen, értem. Köszönöm, hogy megosztod ezt velem. Nagyon jól esik. – bújtam hozzá.
- Nagyon szeretlek, Lea. – suttogta a fülembe.
- Én is téged, édes.
- Nem akarlak elveszíteni. – tolt el magától, de csak azért, hogy ezt a szemembe mondja.
- Nem fogsz. – ráztam meg a fejemet. – Addig nem megyek el, ameddig te azt nem akarod.
- Olyan nem lesz. – mosolyodott el, aztán lágyan, de mégis szenvedélyesen, szeretet teljesen megcsókolt.


Sziasztok, remélem tetszett! Köszönöm az előző részhez a komikat, remélem ehhez is kapok! :)) 10 komi után, megint jön az új! Ja, és aki még eddig nem tette, akkor szavazzon, hiszen már csak pár óráig lehet! 

31. rész

A fotózás elején még kicsit izgultam, feszélyezve éreztem magam, és nem annyira ment jól a közös munka, de a végére azt hiszem egészen belejöttem. Rájöttem, hogy tényleg nem más a fürdőruhától. Mondjuk igaz, hogy még nem fotóztak abban sem, de a végére egészen bele jöttem. Sőt, pár kihívóbb képet is csináltunk, de nekem tetszettek.

Közben egyszer felhívott Zayn is, hogy hol vagyok, majd mondtam, hogy fotózáson, ő pedig közölte velem, hogy interjúra mennek. Nem volt hosszú beszélgetés.

A fotózás végére már nem értettem, hogy miért is nem mentem bele, miért visszakoztam ettől ennyire. Zaynnek is biztos tetszeni fognak. Vagyis nagyon reméltem..

Miután befejeztük, Mike hívott nekem és a lányoknak is egy-egy taxit, és azzal mentünk haza. Én és Ivy egy autóval mentünk, mivel ő arrafelé lakik, mint én. Nagyon jól elbeszélgettünk ez alatt a pár perc alatt, de én hamarabb kiszálltam, mint ő, így elköszöntem, és bementem a házba. Azt hittem senki nem lesz itthon, így nagyon meglepődtem, amikor megláttam Niallt a nappaliban. Csak ült a kanapén, és bámult előre a tv-re, de nem úgy nézett ki, mint akit nagyon érdekel a műsor. Szomorú volt.

- Szia! – köszöntem neki.
- Helló. – motyogta.
- Te mit keresel itt? Zayn azt mondta, hogy interjúra mentek. – kérdeztem érdeklődve, miközben leültem mellé.
- Nos, igen. Ők mentek.
- Akkor te miért nem? – kérdezősködtem tovább.
- Mert nem akarták, hogy én is menjek. – mondta szomorúan. 
- Kik? A fiúk? – értetlenkedtem.
- Dehogyis. – sóhajtott lemondóan.

Először tényleg nem tudtam, hogy mi lehet a baj, de aztán eszembe jutott amit Zayn mondott, amikor randizni voltunk. Annyira dühös lettem hirtelen! Hogy képzelik? Úgy megsajnáltam szegény Niallt, aki itt ült, szomorúan. Próbálta mutatni, hogy semmi baj, de láttam rajta, hogy rosszul esik ez neki, szomorú tőle.

- Sajnálom Niall. – simítottam végig a kezén, mire ő csak megvonta a vállát.
- Nem érdekes.
- Már, hogyne lenne az? Ezt nem tehetik! Mégis mit képzelnek magukról? – kérdeztem felháborodva.
- Nem lényeges.
- Ne mond ezt, jó? – ültem hozzá közelebb. – Hidd el, hogy a fiúk nem fogják ezt hagyni, se Simon. Zayn azt mondta, majd beszélnek vele.
- Remélem, hogy jó lesz minden, mert ha kitesznek a bandából, vagy bármi, én azt nem élem túl. – nézett rám kétségbeesett arccal.
- Ne butáskodj! Nem fognak kitenni a bandából! Azt a fiúk nem fogják engedni, és a rajongóitok sem. – biztattam, és nem csak úgy mondtam ezt, hogy megnyugtassam. Biztos voltam benne, hogy Niall nem kerül ki a bandából. – Hidd el, nem sokáig fog már ez így lenni, mert rájön az a hülye menedzsment, hogy semmi sem olyan nélküled, mint amilyennek lennie kellene. Rájönnek majd, hogy mit veszítenek. Te egy csodálatos ember vagy Niall, és ők ezt nem becsülik. Sokkal jobb vagy, mint ők azt gondolják. – mosolyogtam rá.
- Köszönöm, Lea. – villantott felém ő is egy apró mosolyt, majd magához húzott, és megölelt.

A karjaimat a dereka köré fontam, és úgy öleltem én is magamhoz, párszor végigsimítva a hátán. Igazán sajnáltam őt.

- Mit szólnál, ha elmennénk a Nando’s-ba? – kérdeztem, miután eltoltam magamtól egy kicsit. Reméltem, legalább ezzel kicsit felvidíthatom.
- Most nincs igazán kedvem, bocsi. – ingatta meg a fejét, mire nekem nagyon kellett erőlködnöm, hogy ne nézzek rá tátott szájjal. Ilyen még soha nem fordult elő! Sajnos nagyobb a baj, mint gondoltam.
- De biztos? Eszünk egy kicsit, aztán hazajövünk. Na? – ajánlottam fel újra.
- Tényleg nem vagyok éhes, de azért köszönöm Lea. Aranyos vagy. – mosolygott rám, mire én csak megingattam a fejem.

- Akkor én megyek és lefekszek, jó? Legalább addig, ameddig a fiúk nem jönnek, mert fáradt vagyok. Ha esetleg mégis meggondoltad volna magad, akkor nyugodtan ébressz fel, én szívesen elmegyek veled.
- Rendben. – bólintott, majd már a tv-t nézte tovább.

Sóhajtottam egyet, és tanácstalanul indultam a szobámba. Annyira szerettem volna segíteni Niallnek, de tudtam, hogy az egyedüliek, akik fel tudják vidítani, azok majd a fiúk lesznek. Ezért is nem próbálkoztam tovább.

A szobámba ledobáltam magamról a ruháimat, és fehérneműben feküdtem le. Sokáig forgolódtam, és már úgy voltam vele, hogy hagyom az alvást, és inkább gépezek kicsit, amikor aztán elaludtam.

Lágy simogatásra ébredtem, és hamar rájöttem, hogy ki lehet az, amikor megéreztem a puszikat először az arcomon, majd a számon. Zayn el akart húzódni, nyilván azt hitte, még alszom, de én felemeltem a kezemet, átfontam a nyaka körül, és visszahúztam magamhoz, így már hosszabban, szenvedélyesebben csókolt ő is.

- Szia, Csipkerózsika. – mosolygott, amikor elengedtük egymást, és kinyitottam a szememet.
- Szia, szerelmem. – köszöntem neki. Most jutott eszembe, hogy ma még nem beszéltük, csak azt a pár percet a telefonon.
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek, de már nem bírtam ki, hogy ne csókoljalak meg. Egész nap ezt vártam. – suttogta a nyakamba, és magához ölelt.
- Édes vagy. – kuncogtam, és hozzábújtam.
- Rossz volt nélküled ébredni. Már úgy megszoktam, hogy mellettem vagy. – búgta.
- Szeretlek. – simítottam végig az arcán.
- Én is téged Hercegnő.
- Mik ezek a becézgetések? – kérdeztem nevetve.  
- Fogalmam sincs. – rázta a fejét, majd felemelte, és adott egy kicsit puszit a szám szélére. – Beszéltél Niallel?
- Igen. – komorodtam el. – Fel vagyok háborodva.
- Ne is mond, mi is. Nem akartunk elmenni nélküle, de muszáj volt. Beszéltünk Simonnal, és megígérte, hogy nem fogja ezt hagyni.
- Akkor jó. Annyira rossz volt látni szegényt, amikor hazajöttem. Olyan szomorú volt. – mondtam neki, miközben felültem.
- Tudom, én is az lettem volna.
- Még a Nando’s-ba is elhívtam, és azt is visszautasította. – néztem rá nagy szemekkel, mire ő felnevetett, és inkább megcsókolt, minthogy mondott volna valamit. Nem értettem, de végül is visszacsókoltam.

- Figyelj csak.
- Igen? – néztem rá kérdőn.
- Mi lenne, ha elmennénk pár napra Bradfordba? Már nagyon régen láttam őket, és mivel én már ismerem a te szüleidet, ezért szeretném, ha te is megismernéd az enyémet. Már nagyon kíváncsiak rád.
- Rendben. – mosolyogtam. – Nagyon szívesen megismerném a családodat, és elmegyek veled Bradfordba.
- Tényleg? Ez szuper. – vigyorgott, mire én elnevettem magam. – Mi lenne, ha már holnap mennénk? A srácokkal úgyis úgy döntöttünk, hogy ameddig ezt csinálják Niallel, addig nem fogunk szerepelni, szóval akkor pár napunk lesz most. Mit szólsz?
- Nem mindegy, benne vagyok. – bólogattam hevesen.

Láttam rajta, hogy mennyire boldog attól, hogy végre hazamehet, és láthatja a családját. Tudtam, hogy nagyon hiányoznak neki.

Sziasztok, itt is van az új rész, remélem tetszett! Köszönöm a komikat az előzőhöz, ugyanúgy 10 komi, és csak akkor jön a folytatás! :)

30. rész

(zene)

Nem voltunk sokáig a teraszon, mivel elég hűvös volt, ezért Zayn mondta, hogy menjünk be. A többiek még mindig a nappaliban gubbasztottak, de a tv nézést már felváltották Xboxozásra.
Amikor beléptünk a szobába Danielle rögtön felkapta a fejét, és mosolyogva nézett ránk.

- Minden rendben? – kérdezte.
- Igen. – bólintottam mosolyogva, majd leültem mellé, magammal húzva Zaynt is, de ő már a játékra figyelt, amit a fiúk játszottak.
- Akkor jó, örülök neki.
- Én is. – vigyorogtam.

Szinte majdnem egész délután a nappaliban voltunk, és végül én és Danielle is bekapcsolódtunk a játékba. Igazán jól szórakoztunk mind a heten, de nálunk nem tartott olyan sokáig a lelkesedés, mint a fiúknál, főleg mivel mindig megvertek minket a játékban, így inkább otthagytuk őket és kimentünk a konyhába.

- Mit szólnál, ha csinálnánk sütit? – kérdeztem hirtelen.
- Oké, én benne vagyok. – csillant fel a szeme.
- Szuper, akkor idehozok egy laptopot, és keresünk valami jót. – álltam fel, és kimentem a nappaliba, szétnéztem, és az asztalon megláttam Harry gépét. – Harry, elvehetem? – kérdeztem, és közben odamutattam a készülékre.
- Aha. – bólintott, így felkaptam és már ott sem voltam.

- Én valami csokisat szeretnék. – mondtam, miközben vártuk, hogy bekapcsoljon a laptop.
- Oké, nekem mindegy. – vont vállat, majd leült mellém.

Szerencsére a gép hamar bekapcsolt, és már épp rá akartam kattintani az internetre, amikor Danielle megfogta a kezem.

- Várj! – szólt.
- Mi az? – néztem rá értetlenül, ő pedig rámutatott egy ikonra.

Vigyorogva néztem vissza rá, de kicsit értetlenkedve is, ugyanis az ikon neve csak egy kis szívecske volt.

- Megnézzük? – kérdezte suttogva, hogy még véletlenül se hallják meg a fiúk.
- Nem tudom. Kiakadna, ha megtudna.  
- Ugyan már, nem fogja. – rázta a fejét.
- Hát jó. – egyeztem bele hamar, mivel engem is hajtott a kíváncsiság.

Mielőtt rákattintottam volna, azért a nappali felé néztem, de ugyanúgy ültek ott, így megnyitottam az albumot. Nagyon meglepődtem azon, amit ott találtam, ugyanis egy lányról volt ott több kép is.
Kinagyítottam az elsőt, és szépen sorban megnéztük mindet.  Volt, amin a lány csak egyedül volt, de sok olyan is, amin Harryvel voltak ketten. Csókolóztak, ölelkeztek, vagy csak mosolyogtak a kamerába.

- Ez kicsoda? – kérdeztem suttogva.
- Fogalmam sincs. – rázta ő is a fejét hitetlenkedve.
- Szerinted a srácok tudják?
- Nem hiszem. Liam elmondta volna nekem. – ráncolta a szemöldökét.
- Érdekes, hiszen alig jár el egyedül, meg nem tudom. Én nem vettem észre, hogy lenne valakije. – mondtam halkan. Már épp válaszolt volna, amikor Louis jelent meg a konyhában.

- Hát ti mit csináltok? – kérdezte.
- Semmit. – vágtam rá, és gyorsan kimentem az albumból, majd rákattintottam a netre.
- Csak úgy gondoltuk csinálunk valami sütit, de nem tudjuk, milyet ezért szétnézünk. – tette hozzá Danielle.
- Répatorta? – csillant fel a szeme.
- Nem. – mondtuk egyszerre, mire neki lekonyult a szája.
- Kár. – ment oda a hűtőhöz, majd kivett belőle egy kólás üveget.
- Oh, és Lou. – szóltam utána, amikor már ment volna vissza. – Ne mond el Niallnek, mert akkor 5 percenként be fog jönni, hogy mikor lesz kész.
- Oké. – nevette el magát, aztán már ott sem volt.

Végül a képekről nem nagyon beszéltünk többet, majd miután megtaláltuk a megfelelőt, elkezdtük csinálni. Csak egy könnyűt választottunk, ami hamar kész van, és nem kell hozzá sok minden. Érdekes volt, mert én még soha nem csináltam egyedül sütit, csak anyukámmal, és Danielle bevallása szerint még ő sem. Reméltük, hogy jó lesz, de ha nem, ez az egy óra már akkor is megérte, mert nagyon jól elbeszélgettünk közben.

A süti már a sütőben volt, és elpakoltunk a konyhában, amikor éreztem, hogy két kar fonódik a derekam köré.

- Mit csinál a világ két legszebb nője? – mondta Zayn a fülembe, és éreztem, ahogy lehelete a nyakamat cirógatja. Ettől azonnal kirázott a hideg, és csukott szemmel élveztem.

Danielle csak felkuncogott mellettem, én pedig odafordultam a szerelmemhez, és egy puszit nyomtam a szájára.

- Meglepi. – suttogtam, noha biztos voltam benne, hogy tudja mi az, mivel érezni lehetett az illatát.
- Szeretem az ilyen meglepetéseket. – nevetett, majd rögtön meg is csókolt.

- Haver, mondtam, hogy süti illatot érzek. – hallottam meg Niall hangját, egész közelről.

Eltávolodtam Zayntől, és láttam, hogy Louis nevetve takarja el az arcát, és ettől én is felnevettem.

- Nemsokára kész. – mondtam. – Remélem finom lesz.

- Ha ti csináltátok, biztosan. – mosolygott Liam, és kapott egy puszit Danielletől.

A süti finom lett, jobb, mint amilyenre gondoltunk, mindenkinek ízlett. Főleg Niallnek. Miután kész lett a nappaliba mentünk mind, és tv-t néztünk. Szinte az összes elfogyott, a fiúk majdnem mindet megették, de mi örültünk neki. Ez csak azt bizonyította, hogy tényleg finom volt. Késő estig néztük a filmeket, aztán amikor elfáradtunk, Zaynnel elmentünk a szobámba, és egy gyors zuhany után mindketten az ágyban voltunk. Szorosan hozzábújtam, és mosolyogva aludtam el.

Reggel a telefonom csengésére keltem, felkaptam az éjjeliszekrényről, és kimentem a szobából, hogy Zayn ne ébredjen fel.

- Igen? – szóltam bele, és hallottam, hogy kicsit még rekedt a hangom.
- Szia, Lea. Felébresztettelek? – hallottam meg Mike hangját.
- Igen, de semmi baj. Mit szeretnél? – kérdeztem.
- Az egyik modellem megbetegedett, be tudnál ugrani helyette?
- Persze. – bólintottam. – Mikorra kell a stúdióban lennem?
- Kb. fél óra múlva. Küldök érted egy autót, oké?
- Rendben, akkor gyorsan elkészülök.
- Jó, és köszönöm szépen. – hálálkodott.
- Nincs mit. – mosolyogtam.

Elköszöntünk még gyorsan, aztán letettük. Sóhajtottam egyet, amikor megláttam, hogy még csak fél 9 van, és ásítozva mentem vissza a szobámba, ahol Zayn még édesen aludt.
Halkan kiszedtem egy farmert és egy pólót a szekrényből, majd egy fehérnemű szettet a fiókból, és besurrantam a fürdőszobába. Megmostam az arcomat, a fogamat, felöltöztem és kész is voltam.

A konyhába mentem, ahol csináltam magamnak egy tejeskávét, és miután megittam, elmostam a bögrét, aztán fogtam a táskámat, felvettem a cipőmet és kimentem a ház elé. Nem kellett sokat várnom, egy taxi 2 percen belül leparkolt a ház előtt, majd miután beszálltam, lediktáltam a címet és indultunk is.

- Helló, megjöttem. – mentem oda Mikehoz, aki 4 lánnyal beszélgetett. Mind a négyen köpenyben voltam, gondolom őket is fotózni fogják most.
- Szia, annyira örülök, hogy itt vagy. – mosolygott, megölelt és adott 2 puszit. – Ők itt a lányok, akikkel csináljuk majd a képeket. 

Bemutatkoztak, és én is nekik. Igazán szimpatikusak voltak.

- Milyen fotók lesznek? – fordultam érdeklődve Mikehoz, mire ő kicsit elhúzta a száját.
- Csajok, beszélhetek négyszemközt Leával? – nézett a négy lányra, mire ők már ott sem voltak. Ez nem tetszett nekem. Miért akar négyszemközt beszélni?
 - Szóval, tudom, hogy egyszer már szóba került, és nemet mondtál, de most komolyan csak rád számíthatok. Ha nem így lenne eszembe sem jutottál volna, de nincs más választásom.
- Miről lenne szó?
- Szóval, ezek fehérnemű képek lennének. – mondta bizonytalanul.
- Nem! Felejtsd el. – ráztam tiltakozóan a fejemet. – Ha ezt elmondod, a telefonban be se jövök.
- Tudom, azért is nem mondtam. – nevetett fel, mire én összehúztam a szememet és úgy néztem rá. Nekem ez nem volt vicces. Kirángatott az ágyból, feleslegesen.
- Sajnálom Mike, de nem. – ráztam a fejemet.
- Lea, kérlek. Tényleg nagyon fontos lenne, és nem számíthatok most rajtad kívül senki másra. Ehhez az anyaghoz 5 lány kell, de nincsenek a városban.
- Sajnálom. – vontam vállat.
- Figyelj, több pénzt kapnál érte, és ez lenne az első, és utolsó eset. Kérlek. Semmi gáz nem lenne, csupán pár kép. Olyan, mintha fürdőruhában fotóznának.
- Mike, ne csináld már. – húztam el a számat.
- Kérlek. – nézett rám könyörgően.
- Rendben. – csattantam fel, de tudtam, hogy még nagyon meg fogom bánni ezt a döntésemet. 


Szóval, remélem tetszett az új rész, és megdobtok pár komival, úgy mint az előzőnél.. :) 10 komi és... :P tudjátok :D

Díj

Kaptam egy díjat *-*
Ez a blog első díja, Sunshine-tól kaptam, és nagyon meglepődtem. Köszönöm nagyon-nagyon szépen! :)

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)

1. )

1. Legnagyobb álmom, hogy elmenjek New Yorkba és Los Angelesbe.

2. 5 évig jártam zeneiskolába, zongorázni tanultam. Van egy gitárom is, de azon nem tudok játszani.

3. Kedvenc tantárgyam a történelem, ami furcsa, mert kb. 2 éve még utáltam.

4. A legjobban az egész világon a fizikát utálom és a mosogatást. :D

5. Van egy kutyám, már 3 éve. Nagyon szeretem.  

6. 10 éves koromig csak fiú barátaim voltak. Nem szerettem a lányokkal barátkozni, mert utáltam a lányos játékokat. Mindig a fiúkkal fociztam.  

7. Régen pszichológus akartam lenni vagy ügyvéd. Most újságíró vagy műsorvezető.

8. Egy kötelezőt olvastam el, Az ember tragédiáját. Amúgy imádok olvasni, de csak romantikus könyveket.
9. Imádok zenét hallgatni, de sokszor szükségem van a csendre, és olyankor idegesít.

10. Kedvenc számom a 6.

11. Imádom a meleget, de a tél szebb szerintem.

2.)

Ki inspirált az írásra?

A többi történet, amiket itt olvastam a neten. 11 éves koromtól olvastam és 15 éves koromiban én is kedvet kaptam hozzá.

Vannak "rituáléid" amikor írsz (pl. zenehallgatás stb.)?

Igen, általában szoktam zenét hallgatni. De amikor valami fontosabb részt írok, akkor inkább a csendet szeretem.

Mikor kezdtél el írni?
Tavaly nyáron.

Milyen könyv vagy film szereplőjének a bőrébe bújnál szívesen?

Talán Alice bőrébe az Alkonyatból. Szerintem nagyon aranyos csajszi, és olyan szabad. Élvezi az életét. Az örök élet is vonz, főleg ha az olyan tökéletes lehet, mint az övé.

Szeretnéd néha visszapörgetni az időt?

Igen, nagyon. Nem tudom, hogy másképpen csinálnám-e a dolgokat, de szívesen átélnék pár dolgot újra.  

Ha bárhol élhetnél a világon, hol élnél?
New York, vagy Los Angeles.  

Volt már olyan, hogy kívántál valamit és valóra vált?
Igen!

Komolyan szeretnél foglalkozni az írással?
Igen. Szeretnék könyvet kiadni, vagy újságíró lenni.

Melyik napszak a kedvenced?
Este. Tudom, hogy olyankor már nem vár rám semmi, csak az, hogy lefekszek az ágyba, és alszok. Jó érzés, amikor tudod, nincs semmi dolgod, csak pihenni,

Ha most kívánhatnál valamit, és valóra válna, mit kívánnál?

Azt, hogy még a nyári szünetben elmehessek valahová legalább 1 hétre kirándulni.

3.)

1. Mikor szoktál általában írni? Milyen napszakban?
2. A történet már előre meg van a fejedben, vagy mindig akkor találod ki a következő részeket, amikor írsz?
3. Milyen könyveket szoktál olvasni?
4. Szerinted mitől jó egy történet vagy egy oldal?
5. Elszomorít a negatív kritika, vagy nem törődsz vele inkább?
6. Magyar írók közül van kedvenced? Mi a kedvenc magyar könyved?
7. Mennyi ideig tart általában ameddig megírsz egy fejezetet?
8. Mi az 3 szó, amivel jellemezni tudnád a történetedet?
9. Hány éves voltál, amikor elkezdtél írni, és most hány éves vagy?
10. Szerinted mi a legjobb dolog az írásban?
11. Volt már olyan, hogy nem akartál írni, és azon gondolkoztál, hogy esetleg befejezed?

4.)

Nety: http://harmasszerelem.blogspot.hu
Ritaa: http://therewillbenosunlight.blogspot.hu/
Alexa L. Wozde: http://beforeyou-1d.blogspot.hu
Carlie: http://heyidiotiloveyou-1d.blogspot.hu
Vivacious: http://thecommondenominator.blogzona.hu/
Nina Law: http://ninalawericsaade.blogspot.hu
Barbi: http://everlastingsstory.blogspot.hu/
Grétti: http://cantbeaprincess.blogspot.hu/
Shalala: http://innocentt-momentss.blogspot.hu/
Ramcuss: http://keepcalmiamcamill.blogspot.hu/

Köszönöm szépen még 1x a díjat! J

29. rész

 (zene)

- Ezt nem hiszem el!  – nyílt tágra a szemem, amikor megláttam, hogy min akadt ki Harry. Kicsit arrébb löktem, hogy odaférjek Zayn mellé, és tátott szájjal néztem a képernyőt.
- Francba! – sóhajtott Zayn dühösen, és én is egyre jobban az lettem.

Az internet tele volt a képeinkkel, ahogy tegnap a városban sétáltunk. Több 100 kép, ahogy kézen fogva mászkálunk, és nem egy csókolózós is van. Teljesen kilehet venni, hogy én vagyok az és Zayn. Aztán Harry felment twitterre is, ahol a rajongók valósággal felvoltak háborodva, és mindennek elhordtak ott. Voltak, akik szerint aranyosak voltunk, de a többség szerint én csak kihasználom a kedvencüket, és egy csúnya ribanc vagyok.

- Ez most komoly? – lettem ideges, és szúrós szemmel néztem Zaynre.
- Mi van? Nem én tehetek róla. – tette fel a kezeit.
- Azt mondtad, hogy nem fognak minket észrevenni. Tudhattad volna. Az egész a te hibád!  – támadtam neki, villámló szemekkel, majd fújtattam egyet, és meglökve a vállát elmentem mellette, egyenesen be a szobámba.
- Mi van? – hallottam értetlenkedését, de aztán becsaptam magam mögött az ajtót, így már nem jutott el hozzám a hangja.

Dühös voltam nagyon, mert nem akartam ezt, hogy a rajongói megtudják, meg, hogy egyáltalán bárki is megtudja. Most nem fognak békén hagyni engem sem, és őt sem. Tudtam, hogy nem szabadna csak úgy szabadon sétálgatnunk, és vigyáznunk kellett volna, de annyira jól éreztem magam. Annyira jó volt vele tegnap este, és nem értem, hogy a hülye médiának miért kell mindig mindent tönkretennie.

Csodálkoztam, hogy Zayn nem jön utánam, de úgy döntöttem, hogy nem érdekel, és inkább átöltöztem, de előtte lezuhanyoztam. Egy egyszerű összeállítás mellett döntöttem, mert nem készültem ma sehová, főleg ez után a cikk után.

Miután aztán lezuhanyoztam, és felöltöztem, mentem vissza a szobámba a fürdőből, és az ágyamon ott ült az én szerelmem, póló nélkül, nagyon szexin! Legszívesebben odamentem volna és megcsókoltam volna, de haragudtam rá, ezért úgy csináltam mintha itt sem lenne.

-  Lea – hallottam meg a hangját, szinte mögöttem, majd éreztem kezét a derekamon.
- Hagyj. – szabadítottam ki magam, de nehezen ment.
- De most miért, picim? – közeledett újra. – Nem én tehetek róla, nem tudhattam.
- De igen! Tudhattad volna. – fordultam vele szembe. – Tudnod kellett volna, hiszen mi volt azzal az Emmával is, aki Harryvel volt, vagy Perryvel. – tettem hozzá gúnyosan az utolsó nevet.
- Igen, igazad van, és sajnálom, tényleg. Egyszerűen csak jól akartam magam érezni veled, ez annyira nagy baj? – húzta fel a szemöldökét.
- Hát ez az! Jól éreztük magunkat, és másnap már a neten vagyunk. Nem viselkedhetünk úgy, mint egy normális pár az nélkül, hogy másnap már ne beszéljen rólunk mindenki. – mondtam elkeseredve.
- Szeretlek Lea, ne haragudj rám, kérlek. – nézett rám szomorúan. – Nem akartam.
- Tudom. – léptem hozzá közelebb, és átöleltem. Nem is rá voltam igazából dühös, csak rajta töltöttem ki. – Csak annyira rossz, és ez még csak az eleje, és az is amiket a rajongóitok írtak rólam, elszomorít. Én nem akarom ezt. – néztem fel a szemébe. – Nem akarom, hogy minden egyes randi után az újságokban lássam viszont magamat. Nem akarok a magánéletem miatt az újságokba kerülni. Nekem ez így nem megy.
- Mi? – tolt el magától. – most te ezért szakítani akarsz velem vagy mi? – kérdezte, és láttam a szemében megvillanni a félelmet.
- Nem, csak ah.. – sóhajtottam.
- Mi, Lea? Mi? – engedett el.
- Én nem szeretnék normális kapcsolatot, de veled olyan nem lesz. Mindig a nyomunkban lesznek a lesifotósok, a rajongóid, és ez engem zavar.
- Ezt eddig is tudtad, hogy ilyen lesz. Tudtad milyen életem van. – mondta szomorúan.

Annyira rosszul éreztem magam, és már éreztem, hogy a könnyek marni kezdik a szememet, de nem akartam sírni.

- Nem tudom, mit akarok. – ráztam meg a fejemet.
- Együtt megoldhatnánk, de nem fogom erőltetni, ha te nem akarod. Viszont elég szomorú, hogy már az első akadálynál fel akarod adni. Azt hittem ennél többet érek neked, és együtt megoldjuk, de úgy látszik, tévedtem. – suttogta, majd egy lemondó sóhaj kíséretében otthagyott a szobában.

Belőlem abban a pillanatban tört ki a zokogás, amikor becsukta maga mögött az ajtót. Egyáltalán nem ezt akartam, és legszívesebben utána mentem volna, de valamiért mégsem tettem. Inkább csak lefeküdtem az ágyra, és sírtam. Sírtam? Inkább zokogtam.


Nem tudtam, mennyi ideje feküdhettem már ott, időközben a sírást is abbahagytam. Csak feküdtem a hátamon és néztem a plafont, gondolkodtam. Időközben rájöttem, hogy igazságtalan voltam Zaynnel, nem ő tehet róla. Csak jól akarta magát érezni, ahogy én is, és én őt hibáztatom.  Gondolataimból a kopogás vert fel. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet az, de aztán pillanatokon belül megláttam Danielle gyönyörű arcát, miután benyitott.

- Szia, bejöhetek? – kérdezte, mire én csak bólintottam.

Becsukta az ajtót, aztán odajött hozzám, és leült az ágy szélére, én pedig felültem.

- Hallottam mi történt. – nézett rám mosolyogva.
- Egy idióta vagyok.
- Ugyan, dehogyis. – rázta meg a fejét.
- De igen. Hülyén viselkedtem szegény Zaynnel, miközben egyértelmű, hogy nem az ő hibája.
- Tényleg nem az ő hibája. De figyelj, ugye ez miatt nem fogsz vele szakítani? – kérdezte, mire én csak vállat vontam. – Lea! – szólt rám Danielle. – Figyelj rám, most mondok neked valamit. – fogta meg a kezemet, én pedig a szemébe néztem. – Nekem is nehéz volt az elején megszoknom azt, ami Liammel jár, de megéri. Megéri, mert Liam egy csodás ember, a legcsodálatosabb, akivel az életben találkoztam, és ezért elviselem a médiát, a fotósokat. Többet ér nekem az, hogy vele legyek, mint pár fotó az interneten. A rajongókkal pedig aztán tényleg ne törődj. Engem sem szeret mindenki, és rólam is szoktam csúnya dolgokat írni, de nem figyelek rá, és ennyi. Figyelmen kívül hagyom őket, és csak azokkal szoktam foglalkozni, akik nem gyűlölködve néznek rám. Hidd el, hogy majd megbékélnek veled is, amikor ők is rájönnek, mennyire szereted Zaynt, vagy, hogy ő mennyire szeret téged. Mert igenis szeret, és nagyon rosszul esik neki, hogy így ellene fordultál most. Ne hagyd őt el egy ilyen butaság miatt.

Daniellenek igaza volt, és hálásan néztem rá, miután befejezte a beszédet. Liamnek igazán szerencséje van vele, jobbat keresve sem talált volna. Letöröltem az időközben előbújt könnyeimet, majd megöleltem.

- Köszönöm, hogy észhez térítettél. – suttogtam a fülébe.
- Semmiség. Erre valók a barátnők. – simította végig a hátamat, majd elengedtük egymást. – Rendben vagy? – kérdezte.
- Igen. –bólintottam.
- Akkor én megyek, te pedig gondolt át a dolgokat. – mosolygott.
- Jól van, és köszönöm még egyszer. – hálálkodtam, mire ő csak legyintett, majd elhagyta a szobámat.

Nem volt már szükségem gondolkozásra, tudtam, hogy mit akarok, így bementem a fürdőbe, és belenéztem a tükörbe, de inkább nem kellett volna. A szemem fel volt dagadva a sírástól, és vörös volt. Nem tudom vele mit csinálni, így csak megmostam az arcomat hideg vízzel, aztán kimentem, egyenesen a nappaliba. Szétnéztem, de Zayn nem volt ott. A srácok kérdő tekintettel néztek rám, aztán megszólaltam.

- Hol van? – kérdeztem, ők pedig egyből tudták kire gondoltam.
- Hátul, a teraszon. – válaszolta Harry mosolyogva.
- Köszi.

Lehet akartak még valamit mondani, de nem vártam meg, egyenesen megfordultam és kimentem a teraszra. Ott állt, nekitámaszkodva a korlátnak, és cigizett. Már régen láttam cigizni, előttem soha nem szokott, tudja, hogy nem szeretem.

Odaléptem hozzá, de nem szólaltam meg mindjárt, csak néztem előre ugyanúgy, mint ő.

- Sajnálom.  – suttogtam pár perc elteltével, amikor meguntam a csendet.
- Mit? – kérdezte, de még mindig nem nézett rám.
- Azt, ahogyan viselkedtem, és amiket mondtam.

Rám emelte a tekintetét, ami még mindig szomorúan csillogott.

- Nagyon rosszul esett. – szívott bele a cigijébe, aztán elnyomta, és eldobta.
- Tudom. – bólintottam. – Ne haragudj rám, csak olyan hirtelen jött, és rosszul reagáltam le a helyzetet. Nem akarok veled szakítani, eszemben sincs szakítani veled. Szeretlek Zayn. – léptem hozzá közelebb, és szinte esdeklően néztem fel a szemébe.
- Én is szeretlek Lea, de kérlek, ne csináld ezt, mindig, akárhányszor lesz valami baj, jó? Ne akarj rögtön szakítani, és ne hibáztass mindig engem, rendben?
- Ígérem, hogy nem lesz több ilyen. Tanultam az esetből.
- Örülök neki. – bólintott, de az arca még mindig komor volt.
- Akkor jól vagyunk? – kérdeztem félénken, mire kicsit elnevette magát.
- Gyere ide, te. – mondta, és magához húzott, én pedig boldogan fúrtam bele a fejemet a nyakába.
- Tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen hisztis picsaként viselkedtem. – súgtam bele a nyakába.
- Nem voltál hisztis picsa. – tölt el magától. – Csak hisztis. – tette hozzá, mire én nevetve oldalba böktem, de ő elkapta a kezemet, lefogott, és inkább megcsókolt.

Sziasztok, remélem tetszett a rész, és megdobtok pár komival! :) most már tényleg 10 komi után jön csak az új rész, és ne csak annyiból álljon lécci, hogy várjátok a következőt. Köszönöm! :)