20. rész

(zene)

Zayn azt mondta, hogy 100 százalékosan támogat a tervemben, és ő végig mellettem lesz, bármi is történjen. Ennek nagyon örültem, és hálás voltam ezért neki. Másnap a fiúknak is elmondtam a reggelinél, hogy mit tervezek.

- Biztos vagy benne Lea? – kérdezte bizonytalanul Harry.
- Igen. – bólintottam.
- Nem félsz? Én nem biztos, hogy akarnám.
- De, félek, viszont tudni akarom a kérdéseimre a választ. Biztos vagyok benne, ha a te szüleidről derült volna ki, hogy nem is a szüleid, téged is nagyon érdekelne, ki az igazi anyukád. Ez előtt én is teljesen másképpen gondolkodtam. – magyaráztam meg neki.
- Hm, igazad lehet. – mondta.

A többiek, és Harry is azt mondta, hogyha bármire szükségem van, vagy bármi segítség kell, csak nyugodtan szóljak. Egyelőre azonban nem tudtam, hogy mégis miféle segítséget tudatnának ők nyújtani nekem most. Az interneten utána olvastunk kicsit Zaynnel, és el kell mennem a gyámhivatalhoz. Annyi szerencsém van, hogy már 18 éves vagyok, így akár egyedül is el tudom intézni. Nem kell hozzá felnőtt.

- Amúgy, mikor akarsz menni majd a gyámhivatalba? – kérdezte teli szájjal Niall.
- Holnap. Ma még gyűjtök egy kis erőt. – nevettem, de semmi vidámság nem volt a hangomban.
- Várj, csak! – kiáltott fel hirtelen Zayn.
- Igen? – néztünk rá mind értetlenül.
- Nekem van egy ismerősöm ott. Talán felhívhatnám, vagy veled mehetnék. Mit szólsz? – nézett rám kérdőn.
- Kicsoda? – szólt közbe Liam.
- Ti nem ismeritek. Bradfordban lakott, pár évvel idősebb, mint én, és kb. 5 éve költözött Londonba.
- Nekem mindegy. – vontam vállat. – Ahogy gondolod.
- Akkor holnap elmegyünk együtt.
- Köszönöm. – néztem rá hálásan mosolyogva, majd adtam a szájára egy puszit.

A napot természetesen végig izgultam, de sajnos egyedül, mivel a fiúk reggeli után elhúztak itthonról. Próbáltam lekötni a figyelmemet tv nézéssel, zenehallgatással, olvasással, sőt még főzéssel is, de mindig visszakúszott a fejembe az a gondolat, hogy talán találkozhatok az anyukámmal. Nem akartam azért túlságosan beleélni magam. Nem akartam csalódni.

Ez a nap, szerencsére – vagy nem szerencsére – gyorsan elment, és már csak azt vettem észre fél 10-kor, hogy a srácok fáradtan jönnek be a nappaliba hozzám.

- Sziasztok. – köszöntem, aztán viszonoztam Zayn csókját, aki leült mellém.
- Szia. – köszöntek. – Mit csináltál ma?
- Unatkoztam. – vontam vállat. – A fotózás és az interjú jó volt?
- Fárasztó. – duruzsolta a fülembe Zayn.
- Unalmas. – tette még hozzá Lou.
- Nem megyünk aludni? – nézett rám a csodás szemeivel.
- Álmos vagy? Mehetünk, tőlem. – bólintottam, majd megsimítottam az arcát.
- Srácok, ha éhesek vagytok, akkor csináltam kaját, ott van a konyhában, egyetek. – mutattam a konyha irányába.

Nem kellett kétszer mondani, mind felálltak és a konyhába mentek, kivéve Zaynt. Őt kézen fogtam, és bementünk a szobámba.

- Várj. – szólt. – Felmegyek a szobámba a holmimért, lezuhanyozok, és itt is vagyok, oké?
- Aha, rendben. Addig én is lezuhanyozok.
- Jól van. – bólintott, majd megcsókolt, és csak utána indult ki a szobából, fel az emeletre.

Az éjszaka szerencsére jól aludtam, viszont a szemeim már korán, reggel 7kor kipattantak. Zayn békésen aludt mellettem, de én már nem tudtam. Hozzábújtam, és lágyan simogattam a karját. Nem akartam felkelni az ágyból, ahhoz még túl korán volt.
Fogalmam sincs, hogy meddig feküdtem ott, amikor aztán mocorgást éreztem a hátam mögül, ezért szembefordultam Zaynnel. Félig nyitott szemekkel nézett rám.

- Te már fel vagy? – kérdezte rekedt hangon.
- Igen. Nem tudtam aludni. – válaszoltam.
- Ne izgulj. Ma még úgy sem lesz semmi. – mondta, miközben kisimította a hajamat az arcomból.
- Tudom, de akkor is. Ezzel a lépéssel már közelebb kerülök hozzá.
- Még visszaléphetsz.
- Nem akarok. – ráztam meg a fejemet, mire ő egy sóhaj kíséretében magához ölelt, én pedig hozzá bújtam.

Percekig feküdtünk így, szorosan összebújva, majd Zayn eltávolodott.

- Figyelj, szerintem öltözz fel, és menjünk el még délelőtt, jó? Nekem délután már dolgom van, próbálunk az esti koncertre. – húzta el a száját.
- Rendben, nekem mindegy. – mondtam.
- Akkor jó. Megyek, felöltözöm én is, és elkészülök. Éhes vagy?
- Nem, egy falat sem menne le a torkomon, de te egyél csak nyugodtan.
- Rendben. – bólintott, majd egy homlok puszi után kiment a szobámból.


Kicsit feküdtem még a puha melegágyban, majd felálltam, és a szekrényem elé léptem, hogy kiszedjem belőle a ruhát, amit fel akarok venni. Miután meg voltak, az ágyra dobtam őket, és bementem a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak, aztán törölközőbe csavarva mentem vissza a szobába, hogy felöltözzek. A sminkelést nem vittem túlzásba és a hajamat is csak kifésültem. Idegesen mentem ki a konyhában, ahol már mindenki ott volt, kivéve Liam. Ő korán reggel elment, hogy a délelőttöt Daniellel tölthesse.

Amikor kimentem mindenki furcsán nézett rám, főleg Louis.

- Mi az? – kérdeztem.
- Öhm.. – szólalt meg Lou. – Nem akarok bunkó lenni vagy ilyesmi, de megkérhetnélek, hogy vedd át ezt a felsőt?
- Mi van? – értetlenkedtem. – Ugyan miért venném át?
- Itt csak Lou hordhat csíkosat. – nevetett Harry.

Nagy szemekkel néztem rájuk, remélve, hogy csak hülyéskednek.

- Most csak vicceltek velem, ugye? Nincs kedvem, úgyhogy kérlek, hagyjatok. – forgattam a szememet, és le akartam ülni.
- Nem viccelek, Lea. Kérlek szépen, vegyél fel másik felsőt.
- Nem hiszem el. – dühöngtem, majd bementem a szobámba, és kiszedtem a szekrényből egy fekete, egyszínű pólót, amit gyorsan felvettem. – Örülsz? – néztem rá gúnyosan.
- Ne haragudj már, de ez régóta így van. – mondta.
- Mindegy, most már legalább ezt is tudom. – nevettem végül el magam, majd odamentem Zaynhez. Kuncogva ölelt át, és adott egy puszit a fejem búbjára. - Mehetünk? – nézett rám a kíváncsi szemeivel.
- Hm, igen. kész vagyok. – bólintottam kicsit bizonytalanul, és rámosolyogtam, de attól tartok csak egy vicsorgás lett.
- Akkor gyere. – mondta, aztán lepattant a pultról.
- Ne felejtsd el, hogy 1-re jönnek értünk. – szólt még utánunk Harry.
- Oké. – kiáltott vissza, majd elindultunk.


10 komi és új rész! De szeretnék kicsit hosszabb komikat kapni! Az nem számít annak, hogy várjátok a következőt! Jó lenne, ha leírnátok, hogy melyik rész tetszett, melyik kevésbé, vagy ilyesmi. Az 1-2 szavas komik nem számítanak! Köszönöm!

19. rész

(zene)

Az elkövetkező napokban nem esett szó sem az álmomról, sem arról a tervemről, hogy felkeresem az igazi anyukámat. Természetesen én sokat gondolkoztam róla, de egyszer sem hozta hoztam szóba, és Zayn sem erőltette, aminek nagyon örültem. A többieknek egyáltalán nem is említettük, még azt sem, hogy szóba került. Szerintem észrevették, hogy gyakran a gondolataimba merülök, és valahol teljesen máshol járok, és talán valami nincs rendben, de nem kérdeztek rá.  Lehet Zayn szólt nekik.

Ezt eltekintve amúgy minden a legnagyobb rendben volt. Zayn aranyos, kedves, imádnivaló barátként viselkedett. Nem volt sajnos sok szabadideje, mivel mindig kellett menniük fotózásra, interjúra, vagy koncertekre, de így is mindig próbált ránk időt szakítani, hogy kettesben legyünk, és gyakran el is jártunk valahová együtt. Ezek a randik mind pont ugyanolyan jól sikerültek, mint, ahogy az első. Az igaz, hogy most már Zayn kicsit körültekintőbb volt, és nem fogta meg a kezem, nem csókolt meg nyilvánosan, nem úgy, mint amikor először voltunk kint együtt, de én ezt megértettem. Tudtam, hogy ezzel csak nekem akar jót, és így is örültünk, hogy eddig még nem fotóztak le minket.

Néha azért a Danielle és a fiúk is csatlakoztak hozzánk. Ilyenkor mindig valami mókás, és érdekes programot találtak ki a srácok. Persze nem Niall, mert akkor minden este a Nandosban kötöttünk volna ki.

Idő közben megjelent az újság is, benne a fotósorozattal rólam és a két másik lányról. Zayn vette meg és hozta nekem megmutatni az egyik délután. Büszke volt rám, és én is magamra. Nagyon jól sikerültek a képek, igazán boldog lettem tőlük.

- Kicsim. – térített ki a gondolataimból Zayn, amikor valahonnan az emeletről kiabált. Azonnal óriási mosolyra húzódott a szám, amikor meghallottam a hangját. A nappaliban tv-ztem, és feltérdepeltem a kanapéra, majd megfordultam. A lépcsőről jött le. – Megyünk kajálni, jössz? – nézett rám kérdőn, amikor odaért, és átölelte a derekamat.
- Mit mindtál? – kérdeztem vigyorogva.
- Hogy megyünk kajálni. – mondta értetlenkedve.
- Nem-nem azt! – ráztam a fejemet. – Előtte. – mosolyogtam, és én is átkaroltam a nyakánál.
- Ja, hogy az. – bólintott, majd elvigyorodott. – Azt, hogy kicsim. Zavar?
- Dehogyis, sőt. Tetszik. – haraptam az alsó ajkaimba, mire ő megcsókolt. Kicsit megpróbáltam felállni, ő pedig megemelt, majd ráültetett a kanapénak a hátára.

- Jöttök akkor kajálni, vagy folytassátok ezt? – hallottuk meg Niall türelmetlen hangját.

Nem igazán akartunk elválni egymástól Zaynnel, de aztán sikerült. Adott még egy utolsó puszit a számra, majd leemelt a kanapéról.

- Megyünk, csak várjatok meg, átöltözök. Sietek! – tettem még hozzá, amikor megláttam Niall arcát, aztán nevetve befutottam a szobámba.

Nem akartam megvárakoztatni a fiúkat, ezért csak magamra kaptam egy nadrágot és egy pólót, majd kimentem hozzájuk. A fiúk már kimentek, kivéve Zaynt, aki még gyorsan felszaladt a telefonjáért. Adott még nekem egy puszit mielőtt kimentünk, aztán egy mosoly után indultunk a fiúk után. Gyalog akartunk menni, mivel szép idő volt, de lehet ez nem volt e legjobb ötlet, mivel a 20 perces utat, 1 óra alatt tettük meg, mert rajongókba botlottunk. Én kicsit félre álltam, és hagytam, hogy a fiúk törődhessenek a rajongóikkal.

- Ő kicsoda? – mutatott rám az egyik lány, miközben Harry adott neki autogramot.
- Egy ismerősünk. – válaszolta mosolyogva, és ezzel lezártnak is tekintette a témát.

Pár rajongó azért elég érdekesen nézett rám, de próbáltam úgy csinálni, mint akit nem érdekel. Ez persze koránt sem volt így, hiszen Zayn már elmondta, hogy mi volt Emma Ostilly-vel. Nem akarom, hogy engem is megfenyegessenek.

- Lea, megyünk. – szólt oda nekem Zayn mosolyogva, miután a rajongók elmentek.
- Végre. – sóhajtottam. – Olyan furcsán néztek.
- Nyugi, ne törődj velük. – legyintett, majd előre engedett, és lágyan végig simított a hátamon, ugyanis odaértünk az étteremhez.

Niall ment be először, majd a többiekkel követtük. Szerencsére sikerült rábeszélnünk, hogy a Nandos helyett most végre valami normális étteremben együnk. Leültünk mind a 6-an az asztalhoz, majd vártuk, hogy kihozzák az étlapokat, amit pár pillanat alatt meg is kaptunk.

Én, már amikor elindultunk tudtam, hogy mit akarok enni, így nem gondolkodtam sokáig, és leadtam a rendelésemet, ugyanúgy, ahogy a fiúk is.

Miközben vártunk, a fiúk elszórakoztattak, nagyon sokat nevettem rajtuk. Főleg Loun és Harryn. Egyedül azt sajnáltam, hogy Zaynnel úgy kellett csinálnunk, mintha semmi nem lenne köztünk. Az asztal azért néha megsimította a combomat, vagy megfogta a kezemet, de ennyi. Ennél több érintkezés nem volt köztünk, addig, ameddig ott voltunk az étteremben, és a hazafelé vezető úton sem.

Amikor aztán hazaértünk, bementünk a nappaliba, és befészkeltem magam Zayn ölébe, miután leült a kanapéra. Egy ideig csendben ültünk, majd ő törte ezt meg.

- Lea, eddig nem igazán akartam felhozni neked, mert tudtam, hogy elszomorodsz ettől a témától, de érdeke, és szerintem már te is eldönthetnéd, hogy akarod-e vagy sem. – mondta, miközben kicsit felemelte a fejét, hogy rá nézzek. Eddig ugyanis a nyakához voltam bújva.
- Micsodát? – kérdeztem vissza, miközben nagyon is jól tudtam, hogy mire célzott Zayn.
- Azt, hogy megakarod-e keresni az anyukádat.

Sóhajtottam egyet, és kicsit kibújtam a karjából, hogy teljesen rá tudjak nézni. Vártam egy pillanatot, és csak aztán kezdtem el beszélni.

- Igazad van, tényleg el kellene már döntenem. Sőt, szerintem már el is döntöttem, régen. Egyszerűen csak félek, ezért halogatom. – néztem rá, picit szomorúan. Nem szólt semmit, csak egy biztató mosolyt küldött felém, így folytattam. – Szóval.. szóval úgy döntöttem, hogy megkeresem őt, és nem érdekel, hogy milyen választ fogok kapni, akkor is tudni akarom. Tudni akarom ki ő, hogy nézett ki, él-e még. Mindent!

10 komi, és új! :)

18. rész

(zene)

Reggel kipihentem ébredtem, de mégis kicsit szomorúan, elgondolkozva feküdtem az ágyamban. Próbáltam visszagondolni az álmomra, de csak apró kis képek villantak be. Egy nő szerepelt benne, és egy kislány. A nőnek rövid, szőke haja volt, viszont az arcára nem emlékeztem. Az helyett csak egy elmosódott képet láttam.  A kislány az én voltam. 3, vagy talán 4 éves lehettem. Egy játszótéren játszottunk, látszólag nagyon boldognak tűntem. A legfurcsább dolog az egészben mégis az volt, amikor anyának szólítottam ezt a nőt. Nem akartam tovább ezen gondolkodni, ki akartam űzni ezt a fejemből, és inkább felkeltem.

Szomorúan vettem tudomásul, amikor kinéztem az ablakon, hogy szakad az eső, ezért egy hosszú nadrágot vettem fel és egy meleg, bő pulcsit. A hajamat csak összefogtam egy gumival a fejem tetejére, és kimentem a többiekhez.

Azt hittem, hogy a konyhában fognak reggelizni, de ez helyett mind a kanapén ültek, és egy filmet néztek a tv-ben. Danielle nem volt itt.

- Sziasztok. – dünnyögtem, majd odacsoszogtam Zaynhez, és belefészkeltem magam az ölébe.
- Jó reggelt, álomszuszék. Jó sokáig aludtál. – mosolygott, majd adott egy kis puszit a számra.
 - Miért? Mennyi az idő? – kérdeztem értetlenkedve, és a zsebemhez nyúltam, hogy megnézem a telefonomon, de az üres volt. Biztosan bent hagytam a szobámban.
- Fél 1. – válaszolt Louis, majd tovább nézte a filmet.
- Micsoda? – néztem nagy szemekkel. – Fogalmam sincs, hogyan tudtam ilyen sokáig aludni. Miért nem ébresztettél fel? – néztem kérdőn Zaynre.
- Aranyosan aludtál. – vont vállat nevetve. – Nem tudtam, hogy zavar, ha sokáig alszol.
- Nem zavar, csak akkor megint sokáig leszek fel. – húztam a számat.
- Majd én, elszórakoztatlak. – vigyorgott, és már úgy beszéltünk, hogy a többiek ne hallják.
- Azt rögtön gondoltam. – nevettem fel.

Ez után nem szólt többet, hanem inkább szó nélkül megcsókolt. Nem törődtem a többiekkel, átkaroltam a nyakát, és azonnal visszacsókoltam. Feljebb voltam, mint ő, mivel az ölében ültem, ezért kicsit le kellett hajolnom hozzá, de ez kicsit sem zavart.  Egyik kezemet a hajába túrtam, másikat pedig a tarkóján tartottam, míg ő a hátamat, és a combomat simogatta. Amikor megéreztem, hogy nyelvével lágyan az enyémet simogatja, azonnal kirázott a hideg, és még jobban hozzá bújtam, már ha ez lehetséges volt.

- Mi lenne, ha ezt nem itt csinálnátok? Nem hallom a tv-t a cuppogásotoktól. – mondta unottan Harry.

Elválltunk Zaynnel egymástól, és azonnal elpirultam, ezért kuncogva bújtam oda hozzá, hogy a fiúk ne láthassák az arcomat. Zayn nem törődött vele, felemelte a fejemet, hogy ránézzek, és vigyorgó fejével találtam szembe magamat. Ez engem is mosolygásra késztetett, ezért adtam egy rövid puszit a szájára, majd hozzá bújtam, hogy együtt nézzük a filmet.

- Köszönöm. - nézett ránk felénk vigyorogva Harry, mire én csak kinyújtottam rá a nyelvemet, ő pedig elnevette magát, majd fejcsóválva fordult vissza a tv-hez.

A délután további része ugyanilyen jó hangulatban telt el. Szerencsére a fiúknak nem volt semmi dolguk ma, és mivel semmi kedvünk nem volt kimenni ebben az időben, ezért bent filmeztünk. Liam csak azt sajnálta, hogy Danielle nem volt itt. A srácok rendeltek kaját, természetesen csupa egészségtelen dolgot, amiket én nem ehetek. A szerződésemben benne van, hogy jó lenne, ha kerülném az egészségtelen, gyors kajákat. Szomorúan vettem ezt tudomásul, főleg amikor előttem ették a jobbnál jobb ételeket. Túltettem magam ezen, aztán Zayn rendelt nekem valami kevésbé egészségtelent, ami még finom is volt. Egy nagy puszival jutalmaztam meg érte.

Már kicsit később volt, amikor végül meguntuk Zaynnel a filmeket, és bevonultunk a szobámba. Lefeküdtünk az ágyamra, és szorosan összebújtunk. Olyan jó volt így vele, csak csendben, hallgatni a másik szuszogását, néha meg-megszakítva egy kisebb-nagyobb csókkal.

A csendet aztán Zayn telefonja zavarta meg, amikor hangosan elkezdett csörögni. Bocsánatkérően nézett rám, de felvette, mivel az anyukája hívta. Annyira aranyosan beszéltek együtt, nekem pedig újra eszembe jutott a reggeli álmom. Biztos voltam benne, hogy nem Jenna volt az, mivel neki mindig is barna, hosszú haja volt. Az álmomban egy ismeretlen nőt hívtam anyának. Talán.. talán az igazi anyukámat?

Annyira elgondolkodtam, hogy nem is vettem észre, amikor Zayn letette a telefont, és érdeklődve nézett rám.

- Minden rendben? – kérdezte.
- Igen, csak elgondolkodtam. – ráztam meg a fejemet, majd rámosolyogtam biztatás képen, hogy minden rendben.
- Biztos? Mi járt az eszedben?

Sóhajtottam egyet, nem tudtam, hogy megosszam-e vele ezt, de végül úgy döntöttem, hogy igen.

- Volt egy furcsa álmom.. – kezdtem el, majd elmondtam neki, hogy mit álmodtam az éjjel. Érdeklődve hallgatott végig, aztán kíváncsian fürkészte az arcomat.
- Miért érzem úgy, hogy mély nyomott hagyott benned ez az álom?
- Mert tényleg mély nyomott hagyott ez bennem. – néztem fel rá. – Többször eszembe jutott már, mióta megtudtam, hogy Jennáék örökbe fogadtak.
- Micsoda?
- Az igazi anyukám. – válaszoltam halkan. – Az, hogy vajon milyen lehet. Vagy az, hogy miért nem tartott meg. Lehet, hogy meghalt? Vagy lehet, hogy egyszerűen csak nem kellettem neki. – vontam vállat, de hangomból kihallatszott a szomorúság. Még a saját fülemet is sértette.
- Nem tudom Lea. Fogalmam sincs. – mondta, együtt érzően. – Tudom, hogy nagyon rossz ez neked, és szívesen segítenék, hogy ne legyél ez miatt szomorú, de tudom, hogy nem tudok.
- Azzal sokat segítesz, hogy meghallgatsz. – küldtem felé egy hálás mosolyt, majd egy kis puszit adtam az arcára. – Igazából.. szóval, azon gondolkoztam, hogy.. szóval, hogy mi lenne, ha felkeresném? 
- Biztos vagy ebben, Lea? Én melletted állok, és bármiben, amiben csak tudok, segítek, de lehet, hogy fájdalmas lesz. – nézett rám tanácstalanul.
- Nem érdekel Zayn. Én tudni akarom. Tudni akarom azt, hogy miért dobott el magától. Tudni akarom, hogy hol van most, hogy mit csinál, hogy néz ki. Egyáltalán él-e még. – soroltam.
- Persze, én értem, csak féltelek. Nagyon. Nem akarlak szomorúnak látni. – simított végig a kezemen, miközben ezt mondta.

Istenem, annyira imádom, hogy aggódik, hogy törődik velem. Nem akarja, hogy szenvedjek, hogy rossz legyen nekem.  Ez nagyon jól esik nekem, és már ettől, hogy ő itt van, sokkal erősebbnek, boldogabbnak, bátrabbnak érzem magam.

- Zayn, én annyira örülök, hogy a ti házatok elé ültem le akkor. – mondtam hirtelen mosolyogva.
- Ezt nem értem, hogy jön most ide? – kérdezte értetlenül.
- Mindegy, nem lényeges. – vontam vállat, majd szembefordultam vele, és megcsókoltam.

8 komi, és jön az új!

17. rész

Reggel, amikor felébredtem, boldogan öltöztem fel, majd mentem ki a konyhában a többiekhez, ott azonban csak Zayn volt. Csodálkoztam ezen, hiszen mindig ő szokott felkelni utoljára. Még félig kómásan állt, neki dőlve a konyhapultnak és a reggeli kávéját szürcsölgette.  Amikor meglátott az ajtóban azonnal mosolyra húzódott a szája, és a kezét nyújtotta, hogy menjek oda hozzá.

- Jó reggelt. – suttogtam, miután hozzábújtam kicsit, ő pedig egyik kezével átkarolt.
- Szia. – mondta rekedt hangján, majd megcsókolt.
- Nem vagy éhes? – kérdeztem, miután szétváltak az ajkaink, és a hűtőszekrény elé léptem, hogy megnézzem, mit reggelizhetek.
- De, csak még nem volt időm kaját csinálni.
- Pirítós? – néztem fel a vállam felett, és láttam, hogy bólint egyet.

Közösen csináltuk meg a kenyereket, és kipakoltunk az asztalra. Igazán jó hangulatban telt el a reggeli. Beszélgettünk, megszakítva egy-egy kisebb csókkal. Zayn néha végigsimított a kezemen vagy a combomon, amitől azonnal kirázott a hideg. Természetesen jó értelemben. Már majdnem befejeztük a reggelit, amikor szépen sorban kijöttek a többiek. Mi nem igazán zavartattuk magunkat, ugyanúgy folytattuk, amit elkezdtünk. Kicsit úgy csináltuk, mintha a többiek ott sem lennének. Egy szájra puszi után, tette fel végül Louis a kérdést.

- Ti most akkor együtt vagytok?
- Hát.. – néztem vigyorogva, és egyben kérdőn Zaynre, miközben beharaptam az alsó ajkamat. Tény, hogy úgy viselkedünk, mint akik együtt vannak, viszont nem beszéltük meg.
- Szerintem igen. – mondta, de nem rá, hanem rám nézett.

Elmosolyodtam, bólintottam egy aprót, majd megcsókoltam. Olyan boldognak éreztem magam, mint már régen. Nem gondoltam még akkor, amikor szakadó esőben sírva ültem ez előtt a ház előtt, hogy Zayn Malik lesz a barátom. Főleg az után, amit Aaron tett velem. Azt hittem, hogy egy ideig egy pasi se fogja elnyerni a bizalmamat, de Zaynnek mégis sikerült.

- Juj, ez annyira jó. – rántott ki Danielle a gondolataimból, miután sikított egyet. – Én már az elején tudtam, hogy ti össze fogtok jönni.

Nem csak Danielle, de a többiek is örültek nekünk. Főleg azért, mert tudták, hogy Zaynt már visszautasítottam egyszer, és szomorú volt ez miatt. Nem bántam meg azt a döntésemet, és ha visszapörgethetném, az időt sem döntenék másképpen. Tudom, hogy ennek így kellett történnie ahhoz, hogy végül együtt legyünk. Lehet, hogy hamar rá fogunk jönni, hogy nem illünk egymáshoz, vagy ilyesmi, de ez egyáltalán nem biztos. Én örülök, hogy végül adtam egy esélyt Zaynnek. Éreztem, hogy ez egy jó döntés volt a részemről, és nem fogom megbánni. Tudtam, hogy ő soha nem bántana meg úgy, mint ahogy azt Aaron tette.

Gondolataimból aztán újra a srácok vertek fel, akik szóltak, hogy el kell menniük. Ettől kicsit elszomorodtam, főleg, amikor megtudtam, hogy még Daniellenek is valami tánc próbája lesz.

- Kibírod, ígérem, hogy sietni fogunk. – mondta Zayn a szobámban, az indulásuk előtt.
- Úgyis tudom, hogy csak valamikor késő délután, vagy este értek haza, szóval mindegy. – mosolyogtam.
- Túl jól ismersz. – nevetett. – Nem gond, ugye?
- Dehogyis, gond. Tudom, hogy ez a dolgod, megértem. – simítottam végig az arcán.
- Akkor jó. – könnyebbült meg kicsit, majd megcsókolt.

Már fél órája ültem egyedül ebben a hatalmas házban, miután a többiek elmentek. Járkáltam le-fel, néztem a tv-t, de egyszerűen semmi nem fogott le. Már ott tartottam, hogy jobb ötlet híján elmegyek vásárolni, amikor megszólalt a telefonom. Mike neve állt a kijelzőn.

- Igen? – szóltam bele.
- Szia, Lea! Mond, ráérsz ma? – kérdezte.
- Persze, nincs semmi dolgom. Unatkozok. – mondtam lelkesen. Reméltem, hogy ad valami programot nekem mára.
- Az szuper! Felhívott az egyik divatmagazin, hogy modellekre lenne szükség egy fotósorozathoz. Én rád is gondoltam. Megfelelő lenne az alkalom, hogy végre kipróbáld magad. mit szólsz?
- Egy újságban? Úristen, az szuper lenne! – bólogattam hevesen. Persze tudtam, hogy ezt ő nem láthatja.
- Akkor jó! 2 lány lesz még veled. De mindegy is, majd személyesen elmagyarázok mindent. Fél 1-re kell itt lenned. Elküldöm sms-ben a címet.
- Rendben.
- Ne késs, és ne sminkeld ki magad.
- Oké, értem. Fél 1-re ott leszek.
- Várlak, szia. – köszönt el, majd le is tette.

Boldogan álltam fel a nappaliból, és mentem a szobámba, hogy valami elfogadhatót vegyek fel, mivel eddig melegítőben voltam. Miután felöltöztem a hajamat csak kifésültem, és mivel sminkelnem nem kellett, ezért kész is voltam.

Taxival mentem a helyszínre, és fél 1 előtt pár perccel értem oda. Mike már ott volt, azonnal kiszúrtam őt, egy gyönyörű lánnyal beszélgetett. Hosszú, szőke haja volt, csodás lábai, és nagyon vékony volt. Gondoltam ő az egyik modell.

- Sziasztok. – köszöntem, amikor odamentem hozzájuk.
- Lea, szia! – köszöntött Mike két puszival. – Örülök, hogy itt vagy. Ő itt Nina, őt is fotózni fogják.
- Szia. – intett mosolyogva. – Te új vagy, ugye? – kérdezte.
- Igen. – bólintottam.
- Lányok, nincs időnk ismerkedni, majd később. Menjetek, Ashley más vár titeket. – intett egy ajtó felé, ahová nevetve, és szem forgatva mentünk be mindketten.

Fogalmam sem volt először, hogy ki az az Ashley, de később kiderült, hogy a sminkes. Elég sokáig tartott ameddig kisminkelt mindkettőnket, aztán még Jenny-t, aki kisebb késéssel érkezett meg. Mint megtudtam, ő a 3. modell.
A fotózás csak 1 órával az érkezésünk után kezdődött el, amikor már mind a hárman készen voltunk. Elégedetten néztem végig magamon, tetszettem magamnak, ami nagyon ritka.

Az egész fotózás nagyon jó hangulatban telt. A fotós vicces volt, Jenny és Nina pedig nagyon jó fej. Tudtam, hogy ők már régebb óta ismerik egymás, de egy percig sem éreztem magam kellemetlenül, hogy én még új vagyok ebben. Nem éreztették ezt velem, és ennek nagyon örültem. Rengeteg kép készült, többféle ruhát is fel kellett vennünk. Igaz, hogy a végére már nagyon elfáradtam, és fájt a lábam a sok magas sarkútól, de ennek ellenére is nagyon élveztem.

Zayn hívott közben többször is, de egyszer sem tudtam felvenni, végül az egyik szünetben írtam neki egy sms-t, hogy hol vagyok. Ez után már nem keresett többször. Alig vártam már, hogy végre otthon legyek. Nem vágytam csak egy forró fürdőre, és, hogy aztán az ágyamban aludhassak. Ahhoz képest, hogy azt hittem unatkozni fogok ma, elég szépen elment a nap.

A következő rész 5 koment után fog jönni, és kérek kicsit hosszabb, bővebb véleményeket! Köszönöm:)

16. rész

(zene)

Zayn egy kisebb étterembe vitt, ami nem volt annyira előkelő, sokkal inkább hangulatos. Nem voltak sokan, főleg idősebb, és fiatalabb párok voltak ott. A legjobban az tetszett, hogy nem törődtek velünk, amikor bementünk, mindenki a saját szerelmével volt elfoglalva, csak páran néztek meg minket, de ők sem tulajdonítottak nekünk nagy jelentőséget. Tökéletes helyet választott. Ezt már megállapítottam rögtön, amikor beléptünk és elfoglaltuk a helyünket az egyik félreeső asztalnál. Egy nő hozta ki az étlapokat, akinek a vendégekkel ellentétben nagyon is bejött Zayn. Úgy viselkedett, mintha én ott se lennék, és látványosan, gátlástalanul kezdett el flörtölni Zaynnel. Nem zavart ez az egész, mert Zayn ügyet sem vetett rá. Ez nagyon tetszett, hogy ezzel a lány tudomására hozta, hogy mi nem csak barátok vagyunk, hanem randizunk itt, és semmi esélye.

- Tetszik a hely? – kérdezte Zayn, miután a csaj felvette a rendelésünket, és végre elment.
- Igen, nagyon hangulatos, és szép. Örülök, hogy idejöttünk. – mondtam bólintva.
- Akkor jó, örülök neki.
- Csak a személyzet lehetne kicsit.. nem is tudom, figyelmesebb.  Ez a csaj konkrétan úgy viselkedett, mintha itt se lennék. – fintorogtam, majd beleittam az előttem lévő ásványvízbe.
- Ne törődj vele, én veled vagyok itt, és egyáltalán nem érdekel ez a lány. – mosolygott, majd megfogta a kezemet az asztalon, amit én is egy mosollyal nyugtáztam.

- Annyira sajnálom! Tényleg. Soha nem kajáltam még ott, nem tudtam, hogy ennyire ehetetlenek az ételek.  – sajnálkozott Zayn már vagy századszorra, miután egy meikben lyukadtunk ki.  Amennyire szép és nyugodt volt az étterem, annyira volt rossz a kaja. Ahogy Zayn mondta, ehetetlen.
- Ugyan már, semmi baj.  – fordultam felé, és végigsimítottam a karján.  – Nekem nem fontos az, hogy hol vagyunk, hanem, hogy veled legyek. Én itt is ugyanolyan jól érzem magam veled, mint, ahogy abban az étteremben éreztem. Sőt, talán még jobban. Legalább nincs itt az az idegesítő pincérnő. – nevettem.

Nem mondott erre semmit, mosolyogva, hálás tekintettel nézett rám, majd megcsókolt. Lágyan kóstolgatta az ajkaimat, nem is igazán tartott sokáig ez a csók. Amikor szétváltak ajkaink, küldött felém még egy mosolyt, majd befejeztük a vacsoránkat. Lehet, hogy ez egészségtelenebb volt, de annál jobb is.
Jóllakottan mentünk ki később az mekiből, miután mindketten befejeztük az evést.

- Most hová? – kérdeztem. miközben felvettem a kis kabátomat.
- Nem tudom, séta?
- Benne vagyok.  – bólintottam.

Elindultunk egymás mellett, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a kezét a sajátomba kulcsolja. Kérdőn néztem fel rá, de közben ott bujkált a mosoly az arcomon.

- Remélem nem gond. Nem hiszem, hogy most megláthatnak minket. – mondta, és kicsit felemelte az összekulcsolt kezünket.
- Nem. – ráztam meg a fejemet, majd lábujjhegyre álltam, és megpusziltam.
- Figyelj, Zayn. A srácoknak mondtál valamit? Mármint, hogy érted.. Mert én elmondtam Daniellenek, hogy mi történt, és szóval, te is a fiúknak? – kérdeztem kicsit zavartan. Nem tudtam, hogy ezt mégis, hogy kérdezzem meg, de végül sikerült.
- Kérdezték, hogy hová készülök, és elmondtam nekik. Ez után már muszáj voltam mindent. Remélem nem gond.
- Nem, dehogyis. Engem nem zavar. – vontam vállat.
- Akkor jó. – mosolygott.

Ez után beszélgettünk még sok mindenről, rengeteg minden szóba került. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a London Eye előtt sétálunk.

- Zayn, légy szíves ne nevess ki, de szóval..  Én még soha nem voltam ezen. – mutattam a hatalmas óriáskerékre. – Tudom, hogy vicces, hiszen aki itt lakik már mindenki kipróbálta, de én még nem, mivel mindig is egy fiúval akartam, de valahogy soha nem került rá sor. Kérlek. – néztem rá, szinte könyörgő szemekkel, miközben már majdnem elnevettem magam. Vicces volt kicsit.
- Micsoda? Én nem itt laktam, de már én voltam rajta. 18 éves vagy, és még soha? – nevetett. 
- Na, mondtam, hogy ne nevess ki. – durcáskodtam.
- Ahj, gyere, te. – karolt át, és elkezdett magával húzni, majd beálltunk a sorba.

- Aaa, annyira izgatott vagyok. – kezdtem el tapsikolni, amikor már beléptünk az egyik kis kapszulába.
- Remélem nincs tériszonyod. – mondta, amikor odamentünk a széléhez.
- Dehogyis. – ráztam a fejemet.
- Akkor jó. – nevetett.

Alig vártam már, hogy végre elinduljunk, Zayn mellkasának dőlve néztem ki, ő pedig átkarolt hátulról, fejét a vállamra téve. Nem kellett félnünk, hogy megzavarnak minket, nem törődtek velünk itt most. Szinte fel sem ismerték őt, de nem csoda, hiszen kapucni volt rajta, és ameddig nem álltunk ide, lehajtotta a fejét.
Lassan értünk fel a tetejére, de én nagyon élveztem. Főleg azt, amikor a legtetején voltunk, és beláttam a várost. Gyönyörű volt este, kivilágítva. Nem bántam, hogy eddig nem jöttem fel rá, hiszen most egy csodálatos fiúval vagyok itt először, Zaynnel. Mindig is így képzeltem ezt el.

- Annyira gyönyörű. – suttogtam.
- Igen, pont, mint te. – bólintott, majd adott egy puszit az arcomra. Megfordultam, hogy szemben legyek vele, és mosolyogva néztem fel az arcára. A karjaimat körülfontam a nyakán, ő pedig még mindig a derekamat szorította, aztán az ajkait hozzáérintette az enyémekhez. Lágyan csókolt, pont, mint az étteremben, azzal a különbséggel, hogy ez sokkal romantikusabb, és hosszabb volt.
- Köszönöm. - mondtam miután szétváltunk, és a homlokomat az övének döntöttem, majd egy utolsó puszi után, újra megfordultam, hogy nézhessem a csodás látványt, amit London városa nyújtott.

Sziasztok! :) Nem írtam még nektek így külön, de most kérlek titeket, hogy kicsit bővebben írjátok le a véleményeteket. Hogy mi tetszett nagyon, mi kevésbé, vagy mi egyáltalán. Ilyesmi. Nagyon örülök, hogy legalább annyit komiztok, de ez még jobban esne! Köszönöm:)

15. rész

(zene)

Reggel kipihenten ébredtem, amikor pedig eszembe jutott a tegnap éjszaka, azonnal mosoly futott az arcomra. Elégedetten nyújtózkodtam végig az ágyon, miközben élveztem, hogy napsugarak az arcomat simogatják.  Kíváncsi voltam, hogy Zayn majd, hogy fog most viselkedni, ezért gyorsan kipattantam az ágyból, és izgatottan mentem ki a többiekhez.

- Sziasztok. – köszöntem, miután szétnéztem, és láttam, hogy Zayn sajnos még nincs itt, de mindenki más már felébredt.
- Szia. – köszöntek ők is, majd Danielle elém tolt egy bögre kávét. Mindannyian eléggé nyúzottnak néztek ki. Úgy látszott nem igazán heverték még ki a bulit. – Mi van veletek? – kérdeztem nevetve.
- Ah, kicsit jó volt a buli. – mondta, vagyis inkább dünnyögte Harry. – Tényleg, te hol voltál? Nem is láttalak egész este.  nézett rám, értetlenkedve.
- Én se. – tette hozzá Louis.
- Hát, itt-ott. – vontam vállat. Nem tudtam, hogy mit mondjak nekik, hiszen még Zaynnel nem is beszéltük meg a dolgokat.
- Aha. – bólintottak, de Danielle, aki azért jobb állapotban volt furcsán nézett rám, de csak leintettem, hogy majd később minden elmondok.
- Jó reggelt. – hallottam meg magam mögött egy rekedt hangot, majd hátranéztem. Zayn állt mögöttem, egy boxer alsóban és egy trikóban, kicsit még fáradt arccal, de így is nagyon jól nézett ki.
- Szia. – köszöntem, miközben az alsó ajkamba haraptam. Elmosolyodott, majd oda jött, és adott egy apró kis puszit az arcomra, amit mosolyogva hagytam.

Végigsimított még a kezemen, aztán leült az utolsó szabad székre, velem szemben. Tulajdonképpen örültem neki, hogy csak egy puszit adott, nem akartam semmi komolyabbat még a többiek előtt. Ez még kialakulóban van kettőnk között, és ahogy tegnap is mondtuk, semmit nem akarunk elkapkodni. Nem akarjuk, hogy esetleg valaki elrontsa.
 
- Srácok, én megyek, felöltözök. – mondtam, majd felálltam a székről, és bementem a szobámba.

A szekrény előtt álltam, már, és gondolkodtam, hogy mit vegyek fel, majd végül egy kis rövidnadrágot, és egy mintás pólót vettem ki belőle. Eléggé meleg volt kint, a tegnapi vihar után, és nagyon örültem neki. Ritkán van Londonban ilyen. Már pont felöltöztem, amikor kopogtak az ajtómon.

- Gyere. – szóltam ki, miközben a hajamat felfogtam egy copfba. Zayn jött be az ajtón, és azonnal mosolyogni támadt kedvem a látványától.
- Nem zavarlak? – kérdezte.
- Dehogyis. – ráztam a fejemet, és felé nyújtottam a kezemet, amit meg is fogott, majd amikor közelebb jött, átölelt, és egy kicsit sem gondolkozott, lágyan megcsókolt.

Azonnal visszacsókoltam, kezemet pedig a nyaka köré fontam. Nem tartott sokáig ez a kis csók, de mégis mosolyogva váltam el tőle.

- Figyelj, arra gondoltam, hogy ma elmehetnénk valahová. Este. – mondta.
- Ketten? Úgy, mint egy.. randi? – kérdeztem félszegen.
- Aha. – bólintott. – Mit szólsz? Elviszlek vacsorázni.
- Nos, az nagyon jó lenne. – egyeztem bele vigyorogva.
- Tényleg? De jó, örülök neki. – élénkült fel. – 7 az jó lesz? Mert nekünk mindjárt el kell mennünk egy interjúra és fotózásra. 6 körül már itthon leszek.
- A 7 az szuper lesz. – mondtam.
- Rendben. – nevetett. – Akkor megyek készülni, mert nemsokára indulunk.
- Jól van.
- Szia, Lea. – köszönt el, de mielőtt elment volna még adott egy csókot.

Vigyorogva mentem ki a nappaliba fél órával később, amikor hallottam, hogy a srácok elmentek. Gondoltam, hogy Danielle itt maradt, mivel hallottam a TV-t, és igazam is volt. A kanapén ült, és egy sorozatot nézett.

- Unatkozom. – mondtam, miután leültem az egyik fotelbe.
- Akkor mesélj! – csapott le rögtön. – Mi van köztetek Zaynnel, amiről nem tudok?

Gondolkoztam, hogy elmondjam-e, de végül is nem láttam akadályát, így megosztottam vele, hogy mi történt az éjszaka.

- Jaj, ez annyira jó. Úgy örülök nektek. – mosolygott.
- Én is. Remélem, hogy nem rontok el semmit, mert én hajlamos vagyok rá. – nevettem.
- Ugyan már. – legyintett. – És, most hogyan tovább? Most jártok?
- Nem tudom, vagyis nem hiszem. Ma elhívott vacsorázni. Majd kiderül az este, hogy mi van.
- Juj, randi. Édes. – mondta izgatottan. Komolyan, jobban fel volt csigázva, mint én.

Végül Danielle-vel töltöttük együtt az egész napot, elmentünk kicsit vásárolni is. Igaázón jól éreztük magunkat. Nagyon megszerettem őr ebben a pár hétben. Megbíztam benne, és tudom, hogy ő soha nem támadna úgy hátba.

A srácok végül 6 után pár perccel érkeztek meg, de nem találkoztam velük, mivel a szobámban voltam Danielle-vel, és azt próbáltuk kitalálni, hogy mit vegyek fel. Végül egy kis ruha mellett döntöttünk, amit ma vetetett meg velem. Felvettem, majd Danielle kisminkelt, szolidan, a hajamat pedig kicsit begöndörítette. Elégedett voltam a végeredménnyel, már csak abban reménykedtem, hogy Zaynnek is tetszeni fog. Izgatottan mentem ki a szobából, 7 óra előtt pár perccel.

Amikor kiléptem a szobámból, Zayn pont akkor jött le a lépcsőn, és amikor meglátott, azonnal mosolyra húzódott a szája.

- Gyönyörű vagy. – jött oda hozzám, és adott egy kis puszit.
- Köszönöm. – mosolyogtam. – Te is jól nézel ki.
- Mehetünk? – kérdezte.
- Igen. – bólintottam, majd megfogtam a kezét.
- Akkor jó szórakozást srácok. – mondta Danielle, és beszaladt a nappaliba, mi pedig egymás kezét fogva indultunk el.

14. rész

(zene)

Azonnal visszacsókoltam, egy percet sem haboztam. Karjaimat felcsúsztattam a mellkasán, és a nyaka köré fontam őket. Az ő kezei a derekamon és a combomon voltak, lágyan simogatva a bőrömet. Éreztem, hogy nyelve bebocsájtást kér, én pedig engedtem. Édes ajka volt a legédesebb számomra, és én csak úgy faltam őket.  Leírhatatlan volt. Fogalmam sincs, hogy meddig tartott, teljesen elhagyott az időérzékem, és nem akartam tőle elválni, de sajnos a levegőhiány miatt muszáj volt.

- Ez már jobb volt? – kérdezte Zayn a csók után, miközben a homlokát az enyémnek döntötte. Egy milliméterre se távolodott el tőlem.
- Határozottan. – bólintottam vigyorogva, majd az alsó ajkamba haraptam. Boldognak éreztem magam.
- Örülök, hogy tetszett. – mondta, és adott egy puszit a számra, én pedig hozzá bújtam, arcomat a nyakába fúrtam.

Kezdett kicsit hideg lenni, de nem érdekelt, nem akartam elrontani a pillanatot. Nem szóltam róla, de úgy látszik Zayn így is észrevette.

- Fázol?
- Kicsit. – vontam vállat. – Nem fontos.
- De, az. Nem akarom, hogy megfázz. Gyere, menjünk be. – tolt el kicsit magától, ezért felálltam, és bementünk a házba.

Már kevesebben voltak kicsit, mint amikor kimentünk, de még így is javában tartott a buli. Mi már nem csatlakoztunk hozzájuk, inkább behúztam Zayn a szobámba, és ott voltunk, kettesben. Leült az ágyamra, hátát a falnak támasztotta, én pedig oda fészkeltem magam mellé, fejemet a vállára döntve.

- Tudod, nem igazán gondoltam, hogy ez fog történni ezen a bulin. Főleg az után, amit a múltkor mondtál. – szólalt meg hirtelen, pár perc csend után. – Mitől gondoltad meg magad? Mi ez a hirtelen változás?
- Nem tudom. Én sem gondoltam, de már az a kis puszi is furcsa érzéseket indított el bennem. Amiket eddig nem éreztem a közeledben.  New Yorkban gondolkoztam, sokat, és végül úgy döntöttem, hogy nem leszek semmi jónak az elrontója. – mondtam vigyorogva, majd felnéztem az arcába.
- Ennek igazán örülök. – mosolygott.
– Na meg aztán hiányoztál. – vontam vállat.
- Te is nekem.  – szorított magához.
- Viszont Zayn, én nem szeretnék elsietni semmit. Azt akarom, hogy lassan haladjunk, oké? Nem akarom, hogy elromoljon ez a valami közöttünk, mert elsiettük.
- Persze. – bólintott. – Én is így gondoltam. Van időnk. – simított végig a kezemen.
- Akkor jó. – mondtam, majd adtam egy kis puszit az arcára.

Ez után sok minden szóba került még, végig beszélgettünk, míg a többiek buliztak, meg-megszakítva egy kisebb-nagyobb csókkal, aztán amikor a zene kezdett elhalkulni úgy döntöttünk ideje aludni.

- Akkor jó éjt. – mondtam neki már az ajtómban. Nem akartam még, hogy itt aludjon, és ő sem gondolta azt, hogy rögtön együtt kellene aludnunk.
- Jó éjt, Lea. Álmodj szépeket. – köszönt el, de egy lépést sem távolodott el tőlem.

Adtam neki egy utolsó kis csókot, majd én is elköszöntem tőle, aztán nehezen, de végül kiment a szobámból. Vigyorogva kezdtem el ugrálni, miután becsukódott mögötte az ajtó, pont, mint egy őrült tini az első randi után. Végül, amikor sikerült lenyugodnom levettem magamról a ruhát, és egy nagyon gyors zuhany után már az ágyban voltam. Nem tudtam rögtön elaludni, az este és Zayn járt a fejembe végig.
 Nem számítottam még reggel arra, hogy így fog befejeződni ez a nap, de örülök neki. Azt gondoltam, hogy Aaron után nem igazán fogok bízni a fiúkban egy ideig, de úgy érzem, hogy Zayn megérdemli, hogy kapjon egy esélyt.
Jól éreztem magam vele az elmúlt hetekben, pedig akkor még csak barátok voltunk, és ez az este is nagyon jó volt. Nem hiszem azt, hogy most már járunk, nekem ahhoz egy kicsikét több kell, hogy valakiről azt mondjam ő a barátom. Viszont érzem, sőt tudom, hogy Zayn ki fogja azt érdemelni, hogy annak mondhassam őt.
Végül nem tudom mikor, ezekkel a gondolatokkal a fejemben aludtam el, amikor már úgy éreztem, hogy egy percnél tovább nem tudom nyitva tartani a szememet. Boldogan aludtam el, és úgy, hogy nagyon vártam, mit hoz a holnap.