38. rész

- Zayn, édesem, ébredj. - suttogtam az alvó szerelmem fülébe, miközben a hasát simogattam.
- Nem akarok. - dünnyögte. Ezek szerint már mégsem aludt.
- De megígérted, hogy ma elmegyünk az állatkertbe. - mondtam, mint egy kislány. Imádok állatkertbe járni, és Daniellel meg Scarlettel rábeszéltük a fiúkat, hogy ma menjünk el, töltsük együtt a napot. Ők örömmel egyeztek bele, most viszont Zayn nem mutatott semmilyen érdeklődést a dolog iránt. Lehet azért, mert fáradt volt még. Kicsit aktívak voltunk az éjjel.
- 5 perc, jó? - kérte, majd kinyitotta a szemeit. - Addig gyere, és inkább feküdj ide mellém. - húzott le magához, aztán szorosan megölelt. Nem ellenkeztem, hozzábújtam, kis puszikat adtam a mellkasára. - Szeretlek. - hallottam meg egyszer csak a hangját.
- Én is téged. - néztem fel rá mosolyogva, aztán odahajoltam az ajkaihoz, és megcsókoltam. Egyik kezével beletúrt a hajamba, másikat pedig levezette a hátamon, majd megállapodott a fenekemen. - Na, szó sem lehet róla! - váltam el tőle nevetve. - Kelj ki az ágyból, aztán készülj. - parancsoltam rá, miután kipattantam az ágyból, és a szekrényem felé vettem az irányt.
- Gonosz vagy. - panaszkodott, de azért feltápászkodott az ágyból, és odacsoszogott hozzám. Hátulról átkarolt, majd a fülem mögé adott pár kis puszit. Szembe fordultam vele, mire ő azonnal megcsókolt. - Megyek, iszok egy kávét, aztán elkezdek készülni. - mondta, miután befejeztük a csókolózást.
- Jól van. - bólintottam, és mosolyogva néztem, ahogy kisétál a szobából.
Nem gondolkoztam sokat azon, hogy mit vegyek fel, mivel csak egy állatkerti kis kirándulásról lesz szó. Nem öltöztem ki. Egy világosabb színű nadrágot vettem fel, és egy pulóvert. Kerestem a ruhámhoz illő táskát és cipőt, aztán bementem a fürdőszobába. A hajamat csak felfogtam egy kontyszerűségbe a fejem tetejére. Össze–vissza állt, de nekem tetszett, és Zayn is szereti, amikor így hordom. Szerinte szexi. Mondjuk én, nem láttam benne semmi szexit, de az ő dolga. Ez után megmostam a fogamat, kisminkeltem magam, aztán kimentem a konyhába. Zayn már nem volt ott, bizonyára felment a szobájába készülődni.
- Sziasztok. - köszöntem Scarlettnek és Harrynek.
- Jó reggelt. - üdvözöltek mosolyogva.
- Éhes vagy? - kérdezte Scarlett, de én csak a fejemet ráztam válaszul. - Biztos?
- Igen. - bólintottam. - Nincs étvágyam.
- Mikor megyünk? -jelent meg Danielle, oldalán Liammel.
- Ha a többiek is elkészültek. - felelte Harry.
Nem kellett szerencsére sokáig várni, pár perc elteltével aztán mindenki megérkezett, és elindulhattunk. A csajokkal nagyon izgatottak voltunk, Zayn még félig aludt az autóban, de reméltem, mire oda érünk kicsit lelkesebb lesz. Nem az állatkert vonzott minket annyira, hanem a közös program. A fiúknak mostanában nagyon sok a solguk, úgyhogy örültünk ennek a szabad napnak. Nem akartunk egész nap otthon gubbasztani, így az állatkertre esett a választásunk. 
Az út kicsit kevesebb, mint fél óra volt, a jegyeket Liam vette meg, aztán kezdetét vette kis túránk. Nagyon élveztük, mindannyian. Zayn is felébredt, és ő is élénkebb lett aztán. Kézen fogva sétáltunk, és ez fantasztikus volt. Olyan volt az egész, mintha átlagos emberek lennének, mintha csak barátok lennénk az egészen, és már csak ezért az érzésért megérte eljönni. Nem jöttek hozzánk oda a rajongók, békén hagyták a srácokat. Igaz, hogy nem voltak sokan az állatkertben, kevés emberrel találkoztunk. Boldog voltam nagyon, és úgy láttam a többiek arcán, hogy nem csak én.
- Édes, mit kérsz? - kérdezte Zayn, amikor a büféknél voltunk. Természetesen Niall vezetett minket ide.
- Csak valamilyen gyümölcslevet. - válaszoltam.
- Miért nem kérsz kaját? Ma még nem ettél semmit. - fordult felém aggodalmasan.
- De ha egyszer nem vagyok éhes. - vontam vállat.
- Kérlek, a kedvemért. - simított végig az arcomon.
- Nem akarok, Zayn. - ráztam a fejemet. Végül elfogadta, hogy nem fogok enni, így csak magának kért.
- Aggódom érted. Mostanában nagyon keveset eszel. - mondta, amikor már az egyik asztalnál ültünk.
- Nem kell. - simítottam végig a hátán. - Biztosan a sok gyógyszer miatt van, amit mostanában beszedtem.
- Épp ezért kellene enned. Szétmarja a gyomrodat. - szólt közbe Danielle.
- Mindegy, inkább hagyjuk. Egyetek, aztán menjünk tovább. - legyintettem, és rádőltem Zayn vállára, de előtte adtam egy kis puszit az arcára, amit egy halvány mosollyal jutalmazott.
Igazán jó volt ez a mai nap, nagyon jól éreztem magam. Az állatkert után bementünk egy moziba, ahol megnéztünk egy filmet. Ott már nem volt olyan szerencsénk, hamarabb megtaláltak minket a rajongók, de nem bántuk, mert szerencsére nem voltak sokan. A fiúk kiosztottak pár autogramot, csináltak képeket, aztán békén hagytak minket. A film után, már hazafelé vettük az irányt. Nagyon fáradt voltam, szinte alig bírtam menni, mire megérkeztünk, nem éreztem magam valami jól. Az első utam a fürdőszobába vezetett, ahol magamra zártam az ajtót. Megkerestem a lázmérőt, aztán vártam pár percet, a kád szélén ülve. 38,2 szuper. Ez elvette a kedvem mindentől. Annyira örültem, hogy ma egész nap nem volt semmi bajom, és most pedig itt ez a láz. Sírás közeli állapotba kerültem, mert már 2 hete, hogy voltam az orvosnál, de ezek a rosszullétek még mindig nem múltak el. Féltem, már komolyan meg voltam rémülve, és eldöntöttem, hogy holnap ismét ellátogatok az orvoshoz, mert biztos vagyok benne, hogy ez nem csak egy egyszerű vírus.
Kis töprengés után aztán visszatettem a lázmérőt a helyére, majd levetkeztem, és vettem egy hideg zuhanyt, hogy némiképp levigye a lázamat. Nem akartam már több gyógyszert bevenni. Így is rengeteget beszedtem az utóbbi pár hétben. Nem csodálkoztam, hogy nem volt étvágyam. Legyengültem.
- Jól vagy? - kérdezte Zayn, amikor kimentem a szobába, és lefeküdtem mellé.
- Aha. - válaszoltam. - Mit csináltok holnap?
- Bemegyünk a stúdióba. Jössz?
- Nem hiszem, szerintem itthon leszek. - szívesen elmentem volna velük, de már más programom lesz. Sajnos.
- Jól van, ahogy akarod. - puszilta meg a fejem búbját. - Megyek én is, lezuhanyozok. Addig próbálj meg nem elaludni. - kuncogott fel.
Tudtam, hogy nem fogom megvárni, mivel alig bírtam nyitva tartani a szememet. Szinte alig telt el pár perc, és én már aludtam is.

Reggel, amikor felébredtem ő már nem volt mellettem. Gondoltam, hogy reggel elmennek, de azt nem, hogy ilyen korán, ugyanis még csak 9 óra volt. Kibotorkáltam a konyhába, hátha ott vannak, de csend volt az egész házban. Egyedül voltam. Készítettem magamnak egy pirítós kenyeret, amit sikerült leerőszakolnom a torkomon, de 10 perc múlva a wc felé görnyedve adtam ki magamból az egészet. Kétségbeesetten álltam a tükör előtt, miközben mostam a fogamat. Végig néztem magamon, és mintha nem is én lettem volna. Az arcom beesett volt, szemeim alatt karikák éktelenkedtek, és biztos, hogy fogytam pár kilót. Szörnyen néztem ki. Az első dolgom, amikor kimentem a fürdőből az volt, hogy felhívtam az orvosomat. Nem akart ma fogadni, de amikor felajánlottam neki egy kisebb összeget érte, azt mondta, megoldja, így elkezdtem készülődni. A tegnapi pulóvert vettem fel, annyi különbséggel, hogy egy kék famert húztam hozzá, és egy másik cipőt. A hajamat most csak kifésültem, aztán a szemem alatti karikákat póbáltam eltünteni egy kis sminkkel. Viszonylag sikerült is, így már eléggé emberi arcom lett a végére. Felkaptam a táskámat, aztán elindultam.
Az orvosnál elmondtam, hogy ugyanazok a rosszulléteim vannak, amik 2 hete is, és, hogy egyáltalán nem segítettek a gyógyszerek. A doktorúrnak fogalma sem volt, hogy mi lehet a baj, így vért vett tőlem, és csinált pár vizsgálatot, aminek az eredményét csak pár nap múlva fogom megtudni. Addig azt mondta, hogy igyak sok folyadékot, egyek gyümölcsöket, és szedjek valami vitamint. Megköszöntem neki, hogy fogadod, aztán fizettem, és már ott sem voltam. Hazafelé menet felhívtam Zaynt, de ők még nem készültek egyelőre, így egyedül voltam otthon egész délután. Befészkeltem magam a tv elé, és a pletykafészek 3. évadát kezdtem el nézni. Imádom ezt a sorozatot, de sajnos nem sok időm van rá.
Gondolom bealudtam rajta, mivel arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcomat. Név szerint Zayn.
- Szia. - mosolygott.
- Szia. - köszöntem neki én is, ő pedig adott egy puszit a számra. - Hány óra?
- Fél 8.
- Már? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel. - Szuper, végig aludtam a fél napot.
- Nem baj, rádfért. Mostanában olyan fáradtnak tűnsz.
- Valóban az vagyok. Kicsit legyengültem. - húztam el a számat.
- Ne aggódj, hamarosan minden rendben lesz. - biztatott, de valahogy ennek most nem tudtam hinni. Éreztem, hogy baj van. Valami nagyon nagy baj.
- Biztosan. - bólintottam. Ő nem tud a rosszullétekről, nem tudja, hogy nem múltak el. Nem akartam, hogy aggódjon, így azt mondtam neki, minden rendben.

Az elkövetkező napok lassabban teltek, mint gondoltam. Nem csináltam semmit, itthon feküdtem csak, és filmeztem, vagy olvastam. Fotózások nem voltak, Mike Amerikában tartózkodott, így nekem most nem volt munkám. Otthon voltam, és vártam az orvosom hívását. Egy keddi délutánon hívott aztán, én pedig izgatottan vettem fel a telefont, de nem mondta el mi a baj. Azt mondta, hogy menjek be hozzá, személyesen jobb lesz. Megijedtem ettől, és rögtön a legrosszabbra gondoltam. Hiszen miért hívna be, ha csak egy kis semmiség lenne. Noha a rendelő nem volt messze, ezúttal mégis inkább taxival mentem, mivel szakadt az eső. Nem várakoztak sokan előtte, így 10 perc várakozás után rám került a sor.
- Nos, Miss Collins.-  kezdett bele, furcsán aggodalmasan.
- Baj van, ugye? - kérdeztem rá kétségbeesetten.
- Sajnos nagyobb, mint gondoltuk. - bólintott gondterhelten, komor arccal, aztán belekezdett, és elmondta, hogy mi a baj. Már az elején elvesztettem a fonalat, alig tudtam odafigyelni, arra, hogy mit mond. Végig csak bólogattam, de közben megsemmisültem, néztem magam elé. Nem akartam elhinni azt, amit mond. Végig csak egy szó lebegett a szemem elől. Tudtam, hogy gond van, de nem gondoltam, hogy ekkora. Nem akartam elhinni, hogy leukémiás vagyok.

Sziasztok, tudom, hogy régen volt rész, és nagyon sajnálom, nincs mentésgem rá, nem volt kedvem. Egyrészt, mert a másik blogomat szívesebben írom mostanában, másrészt mert nincs időm, harmadrészt pedig, hogy nem nagyon komiztok. 2 véleményt kaptam az előző részhez, ami nagyon elszomorít. A szavazásnál több mint 100-an szavaztatok, és abból 2 ember írt? Ez azért nem a legjobb arány. Nem fogom mondani, hogy ennyi meg annyi komi után jön a következő rész, de azért nagyon örülnék, ha ennél a résznél kicsit kifejtenétek majd a véleményeteket. Köszönöm.

Mama Do

Sziasztok!
Most nem egy új résszel jövök, hanem egy novellát hoztam nektek, amit még pár hónapja írtam egy versenyre. Különdíjas lettem vele, és most úgy döntöttem, megosztom veletek is.Remélem tetszeni fog! :)

http://www.youtube.com/watch?v=Sn-2QPfOL-Q

Elgondolkodva feküdtem az ágyamban, miközben Zaynre gondoltam, és az elmúlt 2 hónapra. Lelkiismeret furdalással fekszek le minden egyes nap, és minden nap eldöntöttem magamban a hazafelé úton, hogy ez volt az utolsó, de soha nem sikerült betartanom. Zayn pár kedves, hízelgő szóval rá tudott beszélni, hogy menjek el hozzá. Tegyük meg. Nem is gondolkoztunk, hogy ha ez valamikor is kiderülne, mennyi embernek okoznánk csalódást. Akármennyire is tudtuk, hogy ezt nem lenne szabad, mindketten ugyanúgy élveztük. 

●

Szaggatottan vettem a levegőt, egy percre, sőt egy pillanatra se akartam eltávolodni tőle. Amennyire csak tudtam hozzásimultam, és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Nem gondoltam semmire, csak a pillanatnak éltem. Élveztem a csókjait a számon, a nyakamon, az arcomon.

●

Szánalmasnak éreztem magam, undorodtam magamtól. Nem értettem, hogy tehetem ezt vele? Pont vele? A nővéremmel, aki mindig az egyik legjobb barátnőjének tartott, és egy fordítva is így volt. Soha, nem veszekedtünk. Egyetlen hangos szó sem csattant el közöttünk, soha az életben. Mégis, képes voltam ezt tenni vele. 2 hónapon keresztül. 

●

Egyáltalán nem volt gyengéd, lágy. Erősen nyomott neki a falnak, de ez most egyáltalán nem zavart. Élveztem, hogy ilyen vad és szenvedélyes volt. Általában akkor szokott ilyen lenni, ha dühös valami miatt, de én soha, egyetlen egyszer sem kérdeztem meg, hogy mi a baj.  Nem érdekelt, és nem is azért jártam hozzá, hogy megbeszéljük a dolgainkat. 

●

Sírva szorítottam a fejemet bele a párnába, nem bírtam. Nem bírtam már tovább. A bűntudat, a lelkiismeret szétfeszített belülről. Annyira rosszul voltam, mint még soha, az elmúlt két hónapban. Undorodtam saját magamtól, a tetteimtől. Soha nem gondoltam, hogy egyszer képes leszek ilyesmire. 

Beletúrtam a hajába, ezzel még közelebb húzva magamhoz, aztán lehúztam a kezem a mellkasán keresztül, megfogtam a pólója szélét, és elkezdtem felfelé húzni. Eltávolodott tőlem kicsit, de csak azért, hogy le tudjam róla venni. Rám nézett, és megláttam vággyal teli tekintetét. Egy pillanat volt csak, aztán újra magához rántott, és erőszakosan csókolt tovább.

●

Nem is tudom, hogy mi lenne, ha tudná a nővérem, vagy ha a szüleim tudnák. Mit gondolna az anyukám és az apukám? Elítélnének, és én meg is érteném. Óriási csalódás lennék nekik, és ezt nem akartam. Mindig is felnéztek rám, büszkék voltak, de ha tudnák, akkor biztosan nem így gondolnának rám. Nem bírnám azt elviselni.

●

Hirtelen fordult meg, és indult el az ágy felé, majd ledobott rá, és azonnal fölém kerekedett. A vállpántos trikómat felgyűrte, és rögtön lerántotta rólam, aztán újra betámadta a számat. Pár perc sem kellett, és már mindketten csak alsóneműben voltunk. A hátát és izmos mellkasát simogattam végig a kezemmel, míg ő a nyakamat puszilgatta. Kicsit sem volt gyengéd, néha kezeivel durván fogott, de élveztem.

●

Eldöntöttem magamban, hogy akármennyire is fog ellenkezni, megmondom neki, hogy befejeztem. Nem tehetjük ezt tovább. Hiszen szereti a nővéremet, akkor miért csinálta? Én miért csináltam? Kerestem a kérdéseimre a választ, de nem találtam. Nem bírtam már az emberek szemébe nézni, annyira rosszul voltam saját magamtól.

●

Pillanatok alatt lekerült rólunk az utolsó ruhadarab is, és innen már tényleg hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Pokolian élveztem minden egyes percet ebből az éjszakából. Együtt értük el azt a gyönyört, amit egymásnak okoztunk, és a vállába haraptam közben, hogy elrejtsem a sikításomat.

●

Zokogva feküdtem az ágyamban, miközben az emlékek egyre csak jöttek, és jöttek. Próbáltam kiűzni őket a fejemből, de nem sikerült. Mindig betolakodtak, mintha ezzel is csak bántani akartak volna, hogy egy percre se felejthessem el, hogy mit csináltam. Meg is érdemeltem, hogy szenvedjek.

●

Gyengéden rám nehezedett, miközben a fülembe pihegett, aztán legördült rólam. Nem nézett rám, a plafont bámulta, ugyanúgy, ahogy én is. Nem tudtunk, mint mondani egymásnak. Ilyenkor jutott el az agyunkig, hogy mit is csináltunk már megint. Az élvezett helyett most a bűntudat, a lelkiismeret-furdalás járta át a testünket.

●

Dühösen pattantam fel az ágyamról és néztem meg az órát, ami este fél hetet mutatott. Nem gondolkoztam egy percig se, azonnal felöltöztem, és kicsit emberibb kinézetett varázsoltam magamra, majd az autómba pattantam, hogy elmenjek hozzá.

Erősen kopogtam, sőt inkább vertem az ajtót a lakásánál.

- Mi van már? – nyitotta ki az ajtót ideges arccal.  – Hát te? – kérdezte értetlenkedve.
- Egyedül vagy? – kérdeztem, mire ő csak bólintott, így én egy szó nélkül elmentem mellette, és bementem a lakásba.
- Mi az? Miért jöttél? Most nincs kedvem.. – kezdte, de félbeszakítottam.
- Nem azért jöttem. – ráztam meg a fejemet és szembefordultam vele. – Vége, Zayn.
- Mi?
- Nem akarom ezt tovább csinálni. Abba hagyom, elegem van. Nem bírom.
- Miről beszélsz? – ráncolta a homlokát. – Én nem akarom befejezni.
- Nem érdekel. Komolyan, nem érdekel! Hát nem veszed észre, hogy mit csinálunk? A nővéremmel jársz. Ő a barátnőd. – világosítottam fel. – Nem tehetjük ezt vele. Többé már nem. Nem bírok a tükörbe nézni, nem bírok a szemébe nézni, érted?
- Érdekes, két hónapig ez nem okozott gondot. – mondta gúnyosan.
- De, igen. Hidd el, elég büntetés lesz nekem ez a lelkiismeret-furdalás, amit érzek. Most viszont tényleg azért jöttem ide, hogy lezárjam ez. Ne keress többé, ne félj, én sem foglak. – mondtam, majd a válaszát sem megvárva ott hagytam, és kiléptem az ajtón.

Favourite Design Award - Díj

Sziasztok! Kaptam egy újabb díjat, ám most nem a történetemre, hanem a blogom kinézetére. Köszönöm szépen MinnieMouse!


Dolgod, ha megkaptad:

• - örülsz neki:D
• - küldd el 4 blognak
• - szóljál nekik, hogy tudják hogy kapták  logikus vagyok, nem?:D
• - válaszolnak azokra a kérdéseimre (lentebb)
• - akiknek küldik a díjat azoknak röviden, tömören leírják, hogy miért tetszik nekik. (pl: mert kék-zöld és macskák vannak rajta és pirosak szövegben a betűk és tetszik, hogy ki vannak téve a rendszeres olvasók )
• - ja, és kiteszik a képecskét, amit csináltam:)
• Ui.: nem a sztori a lényeg, hanem a blognak az összkinézete. Nem a fejlécre gondolok, hanem úgy mindenre. Nem feltétlenül kell olvasni a sztorit. Okés?
  
  

Akiknek én küldöm:

Vivi
Rita

Kérdések:

- rendelted, vagy te csináltad? - Rendeltem.
- ha te csináltad, akkor milyen programmal?
  - te meg vagy vele elégedve, javítanál utólag valamit rajta? - Igen, meg vagyok. Nekem nagyon tetszik, szóval köszi még egyszer :P

37. rész

(zene)

A napok és a hetek gyorsan teltek, szinte észre sem vettük és máris beköszöntött az ősz. Egyre hidegebb lett, a nyári ruhák feledésbe merültek, és előkerültek az őszi, vastagabb darabok. Londonban a nyár sem mondható annyira forrónak, az ősz pedig valósággal szörnyű. Egyszerűen utáltam, hogy bármelyik pillanatban elkezdhet esni az eső, és mindig borús az ég.

Elmúlott Liam és Niall szülinapja is, mi pedig mind két alkalommal, hatalmas bulival ünnepeltük meg a fiúkat. Nagyon örültek az ajándékoknak, de annak még jobban, hogy szinte az összes ismerősük jelen volt. Óriásit buliztunk, szinte még most is fáj a fejem, ha a másnap reggelre gondolok. Igazán kirúgtunk a hámból, mindkétszer.

Megismerhettem Harry barátnőjét, személyesen, akiről kiderült, hogy 18 éves, Scarlettnek hívják, és az egyik szórakozóhelyen ismerkedtek meg még pár hónapja. Nem akarták nagydobra verni a dolgot, így Harry sokáig titkolta még a fiúk előtt is. Ebből volt pár vita, a srácoknak rosszul esett, hogy Harry egy ilyen fontos dologba nem avatta be őket, pedig mindig, mindent megbeszélnek. Végül aztán mind a négyen megnyugodtak, amikor végül Harry személyesen is bemutatta nekik a lányt.

 Én és Danielle is nagyon jól kijöttünk vele, igazán aranyos. Kicsit visszahúzódó, nem olyan, mint amilyet képzelnénk Harry mellé, de nagyon jó párost alkotnak ők ketten. Azonnal mosolyogni támad kedve mindenkinek, ha csak rájuk néznek. Harryt még soha nem láttam szerelmesnek, de biztos voltam benne, hogy most az. Scarlett talán visszafogja kicsit Harryt, előhozza belőle a romantikus énét. Imádnivalók.

Zayn és köztem is szerencsére már minden rendben volt. Pár napba tellett, mire mindketten elfelejtettük ezt az egész ügyet, de aztán ő is megbékélt a képekkel, én pedig megbocsátottam neki a goromba szavakat.

Minden a lehető legjobban alakult, kivéve azt, hogy folyamatosan voltak rosszulléteim, egyre gyakrabban. Először felmerült bennem a kérdés, hogy mi van, ha terhes vagyok? Nagyon megijedtem, így készítettem 2 tesztet, de mindkettő negatív volt, így kicsit sikerült megnyugodnom. Betudtam egy egyszerű betegségnek, és szedtem rá gyógyszert. Akkor kezdtem el komolyabban aggódni, amikor, több nap után sem múlott el, sőt. A hányinger, a fejfájás mellé további tünetek jöttek. Láz, hasfájás, gyengeség, az orrvérzésről nem is beszélve.

Egy ideig próbáltam eltitkolni Zayn előtt a dolgokat, de nem sokáig sikerült. Nem akartam orvoshoz menni, mert féltem. Féltem, hogy talán valami komolyabb baj lehet, Zayn viszont néha már nagyon dühös volt, hogy nem hallgatok rá. Szerinte ki kellene magam vizsgáltatni, ugyanúgy, ahogy a többiek szerint is. Mind nagyon aggódtak, én viszont hajthatatlan voltam. Szedtem a sok gyógyszert, a rosszullétek viszont nem múltak el. Egyre fáradtabb voltam, a sok kis fehér pirula lassan már szétmarta a gyomromat, étvágyam sem nagyon volt.

Egyik délután közösen ültünk a nappaliba és tv-ztünk, az egész csapat ott volt. Kint szakadt az eső, így nem tudtunk mást csinálni, de ez most pont jó volt így. A fiúkra ráfért egy kis pihenés. Éppen a film egyik legjobb részénél tartottunk, amikor nagyon elkezdett fájni a hasam. A kezemet azonnal odakaptam, és összeszorítottam a szememet. Szerencsére Zayn nem látta, mivel a mellkasának voltam dőlve, háttal neki. Reménykedtem, hogy csak párpercig tart, és aztán elmúlik, de nem így történt.

- Jól vagy? - suttogta szerelmem a fülembe, mire én csak bólintottam egyet. Nem bírtam megszólalni sem. Biztosítás képpen megszorjtottam a kezét, ő pedig adott egy puszit a fejem búbjára, és ekkor iszonyatos hányinger tört rám. Kipattantam az öléből, és a többiek érdeklődő tekintetével nem törődve futottam a fürdőszobába.

- Lea, nem érdekel! Most azonnal elmegyünk az orvosodhoz! - kiabált velem Zayn, amikor kijöttem a fürdőszobából. Először szépen kért, hogy menjünk el, de én visszautasítottam.
- Nem akarok. - ráztam a fejemet.
- Igaza van Zaynnek. Ez nem játék, Lea. Aggódunk érted. - mondta Danielle is. Mindannyian a nappaliban voltunk még, de most már nem a filmre terelődött a figyelem, hanem rám. Csupa aggódó szempárokkal voltam körülvéve.
- Én csak, nem akarok. - hajtottam le a fejemet.
- De hát, miért? - értetlenkedett Harry.
- Mert csak.. félek. - suttogtam az utolsó szót, és gyorsan letöröltem a szememből a könnycseppeket.
- Kicsim. - ült le mellém Zayn, és magához húzott. - Semmi baj nem lesz, oké? Kérlek szépen, édesem, menjünk el. Nem bírom ezt tovább. - suttogta a fülembe.
- Menj el, Lea. - győzködött Liam is, a többiek pedig bólogattak.
- Jól van. - egyeztem végül bele. - Megyek, felöltözök. - álltam fel gyorsan, és nem néztem senkire, bementem a szobámba.

Mielőtt elkezdtem volna készülődni, előbb felhívtam az orvosomat, hogy tud-e fogadni, aki azt mondta, hogy 1 óra múlva vár. Reménykedtem benne, hogy nem lesz most rám ideje, de aztán beláttam, igazuk van. Ez így nem mehet tovább.

Felvettem egy sötétkék farmert, és egy fehér pólót, majd átmentem a fürdőszobába. Csak egy kis alapozót tettem az arcomra, hajamat pedig kifésültem, és kész is voltam. Elővettem még a szekrényemből az egyik fekete bőrkabátomat, mivel kint már eléggé hűvös van. Fogtam a táskámat, majd kimentem a többiekhez. Zayn is ott volt már, átöltözve.

- Mehetünk. - mondtam neki hallkan, ő pedig azonnal felpattant a kanapéról, és odajött hozzám.
- Sok sikert, és ne félj, nem lesz semmi baj. - mondta Danielle.
- Remélem. - mosolyogtam rá, majd aztán elmentünk.

***

- Látod, mondtam, hogy nem lesz semmi baj. - puszilta meg a számat Zayn, amikor kijöttünk az orvostól.
- Igen. - mosolyogtam megkönnyebbülten. - Szeretlek.
- Én is téged. - húzott magához, és jól megszorongatott.

A doktorúr azt mondta, hogy elkaptam valami vírust, többen mentek már hozzá ilyen tünetekkel, az utóbbi időben, de megnyugtatott, semmi komoly. Azt mondta, hogy azokat a gyógyszereket, amiket szedek, felejtsem el, és felírt nekem 2 másikat. Tanácsolta, hogy inkább ne nagyon menjek most ki a házból, szedjem be az orvosságokat, és minden rendben lesz pár nap múlva, csak pihennem kell.

Zaynnel mindketten jobbkedvűen hagytuk el a rendelőt, és mentünk a gyógyszertárba, ahol kiváltottuk a tablettákat, aztán hazafelé vettük az irányt.

A többiek is örültek a jó hírnek, és szinte azonnal ágyba parancsoltak, én viszont hevesen tiltakoztam. Nem akartam egész nap az ágyba feküdni, de Zayn, és mindenki, hajthatatlan volt, így fél óra múlva már nyakig betakarva feküdtem az ágyamban. Egy jó dolog volt az egészben, hogy Zayn itt volt mellettem.

- Úgy örülök, hogy nincs semmi komolyabb baj. Nagyon féltem. - suttogta a fülembe, keze pedig le-feljárt a hátamon. Oldalt feküdtem, hozzábújva a mellkasához, így nem láttuk egymás arcát.
- Én is. - értettem vele egyet. - Örülök, hogy hallgattam rátok, és végül elmentem erre a kivizsgálásra.
- Butaság volt  részedről, hogy ennyire tiltakoztál ellene. Elhiszem, hogy féltél, de mi lett volna, ha valami komolyabb bajod van, és már késő? Lea, ilyenekkel nem szabad játszadozni. - mondta azt, amit Danielle is, még korábban.
- Tudom, és sajnálom. - néztem fel az arcába.
- Semmi baj, lényeg, hogy kiderült, nem komoly a dolog. Viszont most biztos, hogy nem csinálsz semmit, ameddig makkegészséges nem leszel! - nevette el magát.
- Nem akarok egész nap itt feküdni. - húztam el a számat.
- Nem muszáj, kimehetsz majd a nappaliba és a konyhába is, de a házból ne tedd ki a lábad. - mondta.
- Jól van, apu. - dünnyögtem, mire ő újból felnevetett.
- Ne duzzogj, tudod, hogy csak féltelek, és szeretlek.
- Tudom. - mosolyogtam rá. - Én is nagyon szeretlek. Nem is tudom, mi lenne velem nélküled.
- Hát még velem, nélküled. - sóhajtott, majd megrázta a fejét. - Ne beszéljünk erről, a lényeg, hogy most itt vagyunk egymásnak, szeretjük egymást, és eszem ágában sincs téged elengedni sehová.
- Csókolj meg, Zayn. - kértem suttogva, ő pedig azonnal teljesítette a kérésemet.

Lágyan érintette ajkaival az enyémet, és féltőn ölelt át, mintha attól félne, bármilyen érintéstől összetörhetek. Tetszett, hogy ilyen most, ilyen édes, féltő, de mégis éreztem a szenvedélyt, a vágyat és a szeretetet a csókjában, mint mindig, amikor ajkaival kezelésbe veszi az enyémeket. Egyszerűen imádom ezt a fiút, és soha nem akarom elveszíteni!

Scarlett

Sziasztok, ne haragudjatok, hogy ilyen sokára volt rész, nagyon sajnálom! Megpróbálom a következőt hamarabb hozni, de nem ígérek semmit! Köszönöm az előzőhöz a komikat, remélem ehhez is lejrjátok majd a véleményeteket! :)

36. rész

(zene)

Amikor magamhoz tértem, a fejem nagyon hasogatott, és nem bírtam kinyitni a szememet. Hallottam magam körül a hangfoszlányokat, és éreztem, hogy valaki a kezemet szorongatja. Nem tudtam mi történt, elájultam volna? Ki akartam nyitni a szememet, hogy körbenézzek, hol vagyok, de kellett egy kis idő, mire képes voltam rá. Először nagyon zavart az erős fény, és csak ilyen homályos körvonalakat láttam. Meg kellett szoknom a hirtelen jött világosságot, aztán kitisztult a tekintetem.

A nappaliban voltam, és aggódó arcokkal találtam magam szembe, Liamével, Daniellével, és ami meglepő volt számomra, Zaynével. Ő szorongatta a kezemet is. Amikor ezt megláttam, furcsán néztem rá, és azonnal kihúztam a kezei közül a sajátomat. Ő meglepődött, de nem szólt semmit, csak pár centivel arrébb ült, és megköszörülte a torkát.

- Jól vagy? - kérdezte Dani, amikor meglátta, hogy nyitva van a szemem.
- Azt hiszem. - mondtam, de a hangom mintha nem is az enyém lett volna. Szinte csak suttogtam, a szám teljesen ki volt száradva. - Kérhetnék egy kis vizet?
- Persze! - bólintott Liam, aztán már itt sem volt.
- Fáj valamid? - szólalt meg először, Zayn.
- A fejem. - válaszoltam, de nem néztem rá. - Mi történt?
- Elájultál. - simított végig a hajamon Danielle. - Nagyon megrémisztettél minket. - sóhajtott.
- Itt a víz, Lea. - jelent meg Liam, én pedig felültem, aztán mohón kaptam utána, és megittam az egészet.
- Köszönöm. - néztem rá hálásan, mire ő csak elmosolyodott.
- Ne menjünk orvoshoz? - kérdezte Zayn.
- Ne! - tiltakoztam. - Semmi bajom. - ráztam a fejemet.
- Biztos? - ráncolta a szemöldökét Dani.
- Igen. - mosolyogtam. Legalábbis próbáltam. - Inkább megyek a szobámba, lezuhanyozok, elpakolok és lefekszek pihenni.
- Jól van, ahogy akarod. Ha bármi van, akkor csak szólj, oké? - mondta a barátnőm, mire én bólintottam, aztán felálltam, és bementem a szobámba.

Zayn szemszög

Nem tudtam, mit kellene tennem. Aggódtam Leáért, nagyon megijedtem, amikor Liam szólt, hogy elájult. Már nem haragudtam rá annyira, a srácok amúgy is, jól lecsesztek, miután elment, hogy nem kellene így beszélnem vele. Nem ezt érdemli. Igazuk volt, láttam ma reggel az arcán, hogy tényleg nagyon megbántottam. Nem Tehettem róla, dühös voltam, és féltékeny.

Miután bement a szobájába, nem szóltam senkihez, felálltam és én is felmentem a sajátomba. Nem tudtam, mit kellene csinálnom, csak azt, hogy ez így nem jó. Lefeküdtem az ágyra, és zenét hallgattam. Próbáltam kikapcsolni a gondolataimat, de nem sikerült.

Tudtam, hogy bocsánatot kell tőle kérnem, ezért fogtam magam, és lementem hozzá. Nem kopogtam be a szobájába, csak egyszerűen bementem. Az ágyán ült egy topba és egy kis rövidnadrágba, és a telefonját nyomkodta. Gondoltam már zuhanyzás után volt.

- Bejöhetek? - kérdeztem halkan, ő pedig csak megvonta a vállát. Vettem egy nagy levegőt, és leültem mellé az ágyra. - Sajnálom, Lea. - mondtam, ám ő nem reagált rá semmit.
- Nem igaz, nem sajnálod. - rázta meg a fejét. - Azért jöttél most ide, mert elájultam, és te csak megijedtél. - szólalt meg flegmán.
- Nem, ez nem igaz. Valóban megijedtem, de nem csak azért kérek bocsánatot. Nem kellett volna így reagálnom, buta voltam. Amit pedig ma mondtam, én nem is tudom, hogy gondoltam. Szörnyen sajnálom.
- Igazságtalan voltál velem. - felelte szomorúan.
- Tudom. - sóhajtottam, és megfogtam a kezét. Azt hittem, hogy elhúzza majd onnan, de nem. A fejét elfordította, de a kezét otthagyta az enyémek között. - Bocsáss meg nekem a kirohanásomért, kérlek.
- Nem tudom, Zayn. Rosszul estek a szavaid. Főleg amit ma vágtál a fejemhez. - hajtotta le a fejét, de előtte még láttam, hogy egy könnycsepp hagyja el a szemét.

Nem akartam sírni látni, ezért közelebb ültem hozzá, és magamhoz vontam. Kelletlenül ugyan, de hagyta magát.

- Sajnálom, őszintén. - suttogtam a fülébe, és megpusziltam a haját, - Szeretlek kicsim. Tudod, ugye?
- Akkor miért viselkedsz így velem? - kérdezte halkan, de alig értettem, mert már zokogott.
- Nem tudom, elborult az agyam. - válaszoltam halkan, és simogattam közben a hátát. - Tudod milyen vagyok, féltékeny voltam. - vallottam be.
- Rosszul esett, nagyon. - bújt ki a karjaimból, és törölgette a szemét.
- Egy idióta voltam, hogy megbántottalak.
- Megígéred, hogy nem leszel többé ilyen? Én ezt nem bírom elviselni. - nézett rám szomorúan, könnyektől csillogó szemekkel.
- Azt nem ígérem, hogy nem fogok már kiakadni, hogy nem fogunk többé veszekedni, mert biztos lesz még olyan, amikor nem értünk majd egyet. Viszont azt ígérem, hogy nem fogok veled kiabálni, és nem fogok minden butaságok a fejedhez vágni, mint ma. - fogtam meg az arcát, és úgy mondtam ezt neki egy apró fél mosollyal az arcomon.
- Szeretlek. - szipogott.
- Én is téged. - töröltem le a könnyeket az arcáról. - Megcsókolhatlak? - kérdeztem, de ő nem válaszolt, csak odabújt hozzám, hogy öleljem át. Magamhoz szorítottam és adtam egy puszit a fejére. Egyenlőre már ez is elég volt, hogy legalább nem taszított el magától, úgy, mint én tettem. Igaza volt, teljesen igazságtalan voltam vele szemben.

Sziasztok, itt is van az új rész, remélem tetszett! Köszönöm szépen az előzőhöz a komikat, remélem ehhez is fogtok majd írni! :)

2. díj

Helló, most még egyelőre nem résszel jövök, de hamarosan érkezik az is!
Megkaptam a második díjamat, köszönöm szépen Edinának! J

Szabályok:

1. Köszönd meg annak, aki küldte!
2. Válaszolj a kérdésekre!
3. 11 kérdést kell a jelölteknek feltenni.
4. Küldd el a kedvenceidnek.


1.
 Köszönöm szépen még egyszer, Edinának! Aranyos vagy, hogy rám is gondoltál.


2.

 - Ki a kedvenced a bandából?
      Zayn. Igazából nem a természete miatt szeretem jobban. Mind az 5 srácot nagyon szeretem, mindegyiküket más ok miatt. Mindegyikben van valami, ami szerethetővé teszi őket. Csupán azért áll Zayn az első helyen, mert ő tetszik a legjobban.

   - Miért  kezdtél el blogot írni?
     Fogalmam sincs már. Egyik nap unatkoztam, és azt hittem, hogy csak pár napig fog tartani nálam a lelkesedés, de szerencsére nem így történt. Nagyon megszerettem a blogot, és az olvasókat is. Nem gondoltam volna még az elején, hogy ilyen sokan fogják majd olvasni, nekem ez nagyon sokat jelent.

   - Ha bárhol élhetnél akkor hol laknál?
     Nagyon szeretem a tengerpartokat, a napsütést, az éjszakai életet, hogy még éjszaka hajnali 2-kor is flangálhatok a városba rövidnadrágban. Mégis a legjobban talán New York vonz. Nekem az a város csodálatos, imádom. Nagyon szeretnék eljutni oda, legalább pár napra, és remélem, ha egyszer sikerül, nem fogok benne csalódni.

   - Melyik a kedvenc évszakod?
    Tél és nyár. A telet, mert imádom a hóhullást, a karácsonyt, és az egész téli hangulatot. A nyarat szeretem, mert szünet van, partik, strandolás, bulizás, meg minden ilyesmi, és természetesen meleg.

   - Mióta ismered az 1D-t?
    Nem tudok erre választ adni. Fogalmam sincs, hogy mikor hallottam őket először.  Akkor kezdtem őket jobban megismerni, amikor elkezdődtek a trendelések, aztán fokozatosan szerettem meg őket.

   - Ki a kedvenced az 5 fiú közül?
    Ez a kérdés nem ugyanaz, mint az első?

   - Olvasol e más blogokat az 1D-n kívül?
     Igen! Másik nagy kedvencem Justin Biebert. Nagyon rákattantam mostanában, helyesnek találom, jó a hangja, imádom őt. Róla szoktam még, de én igazából bármit elolvasok, ha jól meg van írva.

   - Milyen zenéket szoktál hallgatni?
     Mindenfélét! One Direction, Justin Bieber, Avril Lavigne, Rihanna, Lady Gaga, SP, Selena Gomez, Miley Cyrus és még sok minden. Rockot is szoktam hallgatni, régen nagyon szerettem, és van, amit még most is szívesen meghallgatok!

   - Hogyan ismerted meg az 1D-t?
     Twitterről, ahogy a sok Directioner mindig trendelt.

   - Mi volt a legelső véleményed róluk?
     Nem tudom, de nem igazán rajongtam értük. Nem ők voltak a hibásak, hanem a trendelők. Idegesítettek, hogy mindenhol csak azt láttam 1D1D1D... Látjátok, ezt érjétek el a trendeléssel. Olyanokkal megutáltatjátok, akik nem is ismerik őket. Szerencsére én azért utánuk olvastam, és rájöttem, hogy nagyon jók, de sokan nem teszik!

   - Hiszel a fiú lány barátságban?
     Régen hittem, de miután rájöttem, hogy a legjobb fiú barátom szerelmes belém, én eltaszítottam magamtól. Aztán vettem észre, hogy én is ugyanúgy érzek, de már késő volt. Több hónapja nem beszéltünk egymással.

3.

   1. Szeretnél a későbbiekben is foglalkozni az írással?
   2. Szoktál könyveket is olvasni, vagy inkább csak blogokat?
   3. Szerelmes vagy most? Voltál már az?
   4. Mikből merítesz ihletet? Könyvekből, filmekből, zenékből, a saját életedből, vagy csak új jönnek az ötletek?
   5. Kedvenc filmed, ami egy könyv alapján forgattak?
   6. Ki a kedvenc karaktered a blogodban?
   7. Akarsz menni egyetemre? Ha igen, tudod már milyenre?
   8. Mit szoktál a szabadidődben csinálni? Az íráson kívül.
   9. Volt már olyan, hogy nem akartál írni, de az olvasóid várták az új rész, ezért gyorsan összecsaptál valamit?

   10. Szoktál véleményezni más blogokat?
   11. Téged érdekelnek a vélemények, vagy inkább csak magadnak írsz?
 
4.

Szerintem, akik nagyon megérdemlik ezt a díjat:

Vivacious: http://onecommonmoment.blogspot.hu
Bea: http://ebandjb.blogspot.hu
Naomi: http://naomi-londonbaby.blogspot.hu
Antónia: http://youarethesweetestdrug.blogspot.hu
Meli: http://storyaboutagirlandaboy.blogspot.hu/

35. rész

(zene)

Másnap reggel, amikor felébredtem, szörnyen fájt a fejem. Nem akartam felkelni az ágyból, és nem is bírtam, így csak feküdtem, hosszú ideig. Akkor erőltettem aztán meg magam, és mentem ki a konyhába egy fejfájás csillapítóért, amikor már szinte kibírhatatlan volt a fájdalom.

Ott voltak a srácok, mindannyian, plusz még egy számomra ismeretlen lány. Kicsit ismerős volt, de fogalmam nem volt honnan. Nem bámultam meg nagyon, mivel nem akartam illetlen lenni, így csak köszöntem nekik. A lányról Zaynre tévedt a tekintetem, aki a reggelijével volt elfoglalva, még csak rám sem nézett. Dühösen mentem oda a szekrényhez, amiben a gyógyszerek vannak, aztán amikor megszereztem a nekem megfelelőt, becsaptam az ajtaját, a konyhapultról felkaptam egy üveg félliteres ásványvizet, és már ott sem voltam.

A szobámban bevettem a kis pirulát, aztán visszafeküdtem az ágyba. Nem szoktam ilyeneket csinálni, hogy fekszek az ágyban, miután felébredek, de most nem volt kedvem kimenni a többiekhez, és pluszban még rosszul is voltam. Szívesen visszaaludtam volna, és már majdnem sikerült is, amikor megcsörrent a telefonom. Odanyúltam érte az éjjeliszekrényre, és ki akartam nyomni, de aztán megláttam, hogy Mike az, így inkább felvettem. Egy fotózásra akart hívni mára, holnapra, és mivel nem volt dolgom, ezért beleegyeztem.

A fejfájással már nem is törődtem, örültem,hogy legalább elmehetek innen. Kipattantam az ágyból, és a szekrényemhez mentem, hogy keresek valami megfelelő ruhát. Mivel az idő melegnek nézett ki, ezért egy fehér szoknyát vettem fel, és egy szürke felsőt, hozzá egy övet. Cipőnek egy kis lapos sarut választottam, aminek hasonló volt a színe, mint az övnek. Sminkkel most nem próbálkoztam, a hajamat pedig csak átfésültem, és kész is voltam. Kerestem még egy, a ruhámhoz illő táskát, aztán indultam.

Nem akartam szólni a fiúknak, de ők érdeklődve néztek engem a nappaliból, hogy hová készülök.
- Hová mész? - kérdezte végül Niall.
- Fotózásra. - mosolyogtam rá.

Ami azonnal feltűnt, hogy a lány még mindig itt van, és érdeklődve néz. Ekkor beugrott, hogy honnan olyan ismerős. Hát persze! A csaj Harry laptopjáról! Majd ha hazajöttem, kikérdezem, vagy felhívom Danielle-t, hogy nem tud-e valamit. Elmélkedésemből aztán Zayn hangja zavart fel.
- Most dobd le majd a bugyidat is. - vágta oda hozzám.
- Hogy te mekkora egy pöccs vagy! - néztem rá hitetlenkedve, aztán megráztam a fejemet, és kimentem az ajtón.

Feldühített most, nagyon! Nincs joga ahhoz, hogy ilyeneket vágjon a fejemhez! Igazságtalannak tartom a viselkedését, és eldöntöttem, hogy nem fogok tőle többször bocsánatot kérni! Ha ő így, akkor én is. Én tegnap mindent megpróbáltam, de ha ő ilyen keményfejű és makacs, akkor nem tudok vele mit kezdeni! Ráadásul ezzel a beszólásával már nálam is betelt a pohár! Nem értem, mit képzel magáról!? Legszívesebben odamentem volna hozzá, és jól megpofoztam volna. Láttam a srácokon, amikor egy pillanatra végignéztem az arcukon, hogy meglepődtek azon, amit Zayn mondott, és a lány arcán pedig az értetlenséget. Kicsit csalódtam most benne. Nem gondoltam, hogy képes lesz ilyet mondani, de úgy látszik, tud még meglepetéseket okozni.

Nem akartam az előző pár percre gondolni, ezért ameddig gyalogoltam a stúdióhoz, felhívtam Danielle-t, hogy nem lenne-e kedve találkozni. Beleegyezett, és megbeszéltük, hogyha végzek, megcsörgetem és találkozunk az egyik plázánál. Örültem, egy jó kis vásárlás már rám fér, és legalább a kedvem is jobb lesz tőle.

A fotózás 2-3 óra hosszát tartott, de már alig vártam, hogy vége legyen. Nem azért, mert nem élveztem volna, de már Daniellel akartam lenni. Régen találkoztunk, és már vágyok egy igazi csajos délutánra. Mike megköszönte a munkát, aztán miután átöltöztem a saját ruhámban, száguldottan a pláza felé egy taxival. Dani már ott volt, és éppen telefonált valakivel, majd amikor odaértem, azt is megtudtam, hogy Liammel.

- Szia. - köszönt vigyorogva miután letette a telefont, aztán megölelt.
- Helló! - nevettem fel. - Régóta vársz? - kérdeztem.
- Dehogyis, pár perce jöttem. - legyintett. - Mehetünk? - bökött fejével a bejárat felé, én pedig bólintottam. - Olyan izgatott vagyok, hétvégén lesz Liam szülinapja, és még csak az ajándékának a fele van meg. Akarok még neki valamit hozzá, de fogalmam sincs, mi legyen az. - fintorgott.
- Úristen, tényleg. - csaptam a fejemre. - Teljesen kiment a fejemből.
- Nem gond, majd Zaynnel közösen vesztek neki valamit. Mondjuk, lehet, hogy a fiúk közösen lepik meg valamivel.
- Nem hiszem, hogy Zaynnel mostanában vásárolgatni fogunk. - húztam el a számat.
- Miért, baj van? - nézett rám rémülten.
- Kicsit összekaptunk. - vontam vállat, miközben bementünk az első üzletbe, amiben csak táskák voltak.
- Na, mesélj. - nézett rám érdeklődve, én pedig egy sóhajtás után belekezdtem. - Hm, érdekes. Mondjuk ez a mai kicsit durva volt tőle.
- Szerintem is. Nem értem, miért teszi ezt. Komolyan, azokon a képeken semmit nem látni, olyan, mintha csak fürdőruhában lennék. Annyira igazságtalannak érzem. - szomorodtam el.
- Elhiszem, és szerintem is az. Nem volt jogos a kiakadása, de nyugi, biztosan megbékél majd, hiszen ismered már. - mosolygott rám biztatóan.
- Remélem, mert nagyon rossz így.
- Minden rendben lesz. - simított végig a hátamon, én pedig bíztam benne, hogy tényleg így lesz.
- Viszont, képzeld! - jutott eszembe. - Soha nem találod ki, ki van a fiúknál. Vagyis inkább Harrynél. - nevettem.
- Kicsoda? - nézett rám.
- A lány, akiről láttuk a képeket.
- Mi? Ne már! - vigyorgott. - Akkor, muszáj elmennem hozzátok. Mit tudsz róla?
- Semmit, nem beszéltem ma még velük. Azt gondoltam, hogy te esetleg majd fogod tudni, mi van.
- Nem. - rázta a fejét. - Nem baj, majd kikérdezem Liamet.

A vásárlás nagyon jól telt, és mindketten választottunk valamit Liam szülinapjára. Danielle egy utazással fogja meglepni, és az mellé vett még pár apróságot. Egészen 6-ig elhúzódott a vásárlás, és jókedvűen ültünk taxiba, majd indultunk el hazafelé a sok táskával együtt.

Nevetve fizettük ki a sofőrt, és be nem állt a szánk miközben mentünk befelé, de amikor beértünk hirtelen rosszul lettem. A mosoly lelohadt az arcomról, aztán minden elsötétült előttem, és már csak annyit hallottam, hogy Dani utánam kiált, aztán teljes sötétség.

Sziasztok, itt az új rész! Tudom, hogy rövidebb mint szokott, de sajnálom, ha azt akarjátok, hogy gyakrabban legyenek részek, akkor meg kell elégednetek ennyivel!
Most, hogy suli van, nincs annyi időm, és ezért nem lesz komenthatár. Tehát, nem baj, ha nincs meg a 10, akkor fogom feltenni, amikor tudom. Viszont, ez nem azt jelenti, hogy nem olvasom őket szívesen. Ha nem fogok kapni semmilyen visszajelzést, akkor ritkábban lesznek részel. Remélem, hogy tetszett ez, és írtok pár szót! A következő jön 2-3 nap múlva! Ja, és van egy szavazás jobb oldalt, szavazzatok! :)

34. rész

- Zayn.. - kezdtem el, de igazából fogalmam sem volt, hogy mit kellene mondanom.
- Tudod mit? Nem is érdekel inkább. - legyintett, majd kicsit felemelt, hogy fel tudjon állni. A magazint ledobta az asztalra, ő pedig kiment a hátsóudvarra.
- Most ezt miért kellett? - néztem dühösen Harryre, pedig tudtam, hogy nem az ő hibája. Úgyis meglátta volna. Ha nem ma, akkor holnap, vagy az után.
- Honnan kellett volna tudnom, hogy nem tudja? - vonta fel a szemöldökét.
- Mindegy. - ráztam meg a fejemet, majd Zayn után siettem.
Amikor kiléptem az ajtón az udvarra, kicsit sem lepődtem meg, amikor megláttam, hogy cigizik. Vettem egy hatalmas levegőt, majd lassan odasétáltam hozzá, és megálltam mellette.
- Sajnálom. - szólaltam meg.
- Mit? Azt, hogy megcsináltad azokat a képeket, vagy, hogy egyáltalán nem szóltál róla? - szegezte nekem a kérdést, de nem nézett rám. Dühös volt.
- Mindkettőt. Nem volt más választásom. - mondtam, de még magam is tudtam, hogy ez hazugság. Hitetlenkedve fordult felém, és rögtön megbántam, hogy ezt mondtam.
- Nem volt választásod? Könyörgöm, ne nézz hülyének, jó?
- Mike megkért, mivel 5 modell kellett neki, de csak 4 volt. Nem akartam, teljesen hirtelen döntés volt, de rábeszélt, és..
- Lea, nem érdekel, mit akart Mike! Beszéltünk már erről még régebben, és megegyeztünk, hogy nem lesznek ilyen képek rólad! Én nem akarom, hogy más férfiak bámuljanak! - mondta ki dühösen. - Arról nem is beszélve, hogy az egyik képen még melltartó sincs rajtad. Büszke lehetsz magadra.! - vágta hozzám, aztán eldobta a cigit, és elindult vissza be a házba.
- Nem gondolod, hogy kicsit igazságtalan vagy velem szemben? - kiáltottam utána, mire visszafordult.
- Miért lennék? - tárta szét a karjait.
- Rólad is vannak ilyen képek, és téged is bámulnak a lányok, mégsem szóltam soha semmit!
- Az teljesen más. - nevetett fel gúnyosan. - Te is tudod, hogy a kettő együtt nem fér össze, szóval hagyjuk is inkább. Megkértelek valamire még régebben, és te nem törődtél a kérésemmel.
- Zayn, kérlek, ne csináld már ezt. Semmit nem látni ezeken, a képeken. - néztem rá már szinte könyörögve, de őt nem túlságosan hatottam meg, és minden szó nélkül elfordult tőlem, majd bement a házba.

Szomorúan, és egyben dühösen néztem utána, hiszen tényleg kicsit igazságtalanul akadt ennyire ki. Féltékeny, és ezt annyira utálom benne, hogy mindig féltékeny! Ha már egy fiú végignéz rajtam, az utcán, ő már attól rosszul van, pedig tudja, hogy engem nem érdekel senki rajta kívül. Úgy gondolja, hogy mert vele vagyok, akkor más már nem nézhet rám, én nem nézhetek másra, ezt nagyon nem szeretem!

Én is bementem utána a házba, egyenesen a nappaliba. Nem volt itt, így gondoltam, hogy felment a szobájába. Nem mentem utána, tudtam, hogy ilyenkor úgysem tudnék vele beszélni, inkább leültem a fiúkhoz. Már csak Harry és Louis volt itt.

- Na, minden oké? - kérdezte Lou.
- Szerinted? - néztem rá jelentőségteljesen.

Szomorú voltam, hiszen elrontottunk egy csodás hétvégét, egy hülye veszekedéssel, és tudtam, hogy az én hibám. Nem kellett volna belemennem azokba a képekbe. Sejtettem már akkor, hogy ez lesz, de mégsem hallgattam a megérzéseimre.

- Ti megsértődtetek volna a helyében? - néztem rájuk, mire ők összenéztek, aztán rám, de nem mondtak semmit. - Oké, értem. - tartottam fel a kezemet.
- Én nem, de tudod, hogy milyen Zayn. Olyan kis féltékeny mindig. - mondta Harry.
- Tudom. - csuklott el a hangom. - Mindegy mostmár. - vontam vállat. - Remélem, hogy azért nem fog rám sokáig haragudni.
- Nyugi, biztos, hogy hamar megbékél, most csak kicsit feldúlt, féltékenykedik, duzzog egy sort, de aztán pár nap múlva már el is felejti, és még tetszeni is fognak neki a képek. - legyintett nevetve Louis.
- Hát, úgy legyen. - mosolyogtam rá.

- Vérzik az orrod! - kiáltott fel pár perc elteltével Harry.
- Mi van? - néztem rá értetlenül, de a kezemet az orromhoz kaptam, és aztán láttam, hogy tényleg. - Ne már! - álltam fel, és mentem a fürdőszobába.

Belenéztem a tükörbe, és szerencsére nem vérzett nagyon, de azért nem volt kellemes. Louis segített elállítani, tettünk ilyen vizes borogatást a tarkómra, és szerencsére pár perc múlva el is múlt.

- Nem értem ez miért volt. Nekem nem szokott vérezni az orrom. - mondtam nekik.
- Ne aggódj, néha előfordulhat, biztos nincs gáz. - nyugtatott Harry.
- Hm, biztosan. - vontam vállat. - Ahj, felmegyek Zaynhez, mert nem bjrom ezt így. Szorítsatok, kérlek! - álltam fel, ők pedig mutatták a kezüket, ahogy összefonták az újaikat. Felnevettem, majd otthagytam őket.

Nem kopogtam az ajtaján, mert tudtam, nem válaszolna, így csak benyitottam. Az ágyán feküdt, fülében füllhalgató, és bevolt csukva a szeme, így nem tudta, hogy bejöttem. Lassan odamentem hozzá, és leültem az ágyra, mire kinyitotta a szemét, de amikor meglátott újra bezárta. Sóhajtottam egyet, és a hasára simítottam a kezemet a másikkal pedig kivettem a füléből a fülhallgatót, mire dühösen nézett rám, a kezemet pedig levette a hasáról.

- Zayn.- suttogtam.
- Miért jöttél ide? Menj ki! - vágta hozzám.
- Sajnálom, kérlek szépen, ne haragudj már rám. - néztem rá esdeklően.
- Nincs kedvem most erről beszélni, komolyan, Lea! Csalódott vagyok. Megkértelek még pár hete, hogy ne vállalj majd olyan képeket, és te azt mondtad, rendben. Akkor most minek kellett?
- Nem tudom. – ráztam a fejemet, és egy könnycsepp hagyta el a szememet. – Ne haragudj rám. – simítottam a kezemet az övére, és szerencsére nem vette el.
- Nem haragszom. – vont vállat, de tudtam, hogy nincs így.
- Zayn. – néztem rá jelentőségteljesen.
- Tényleg. – villantott rám egy apró mosolyfélét. – De most aludni akarok, fáradt vagyok.
- Itt aludhatok? – kérdeztem.
- Talán jobb lenne, ha most a szobádban aludnál. – mondta halkan, mire én ledöbbenve néztem rá, de aztán rendeztem a vonásaimat.  
- Öhm, rendben. –bólintottam, aztán gyorsan felálltam és kimentem a szobájából. Becsuktam az ajtót, és leültem elé, kezembe temetve az arcomat, ezzel elrejtve a könnyeimet, amik előbújtak.

- Lea, baj van? – guggolt le mellém Niall.
- Nem, csak.. – nem tudtam befejezni a mondatot, mert előtört belőlem a zokogás.
- Na, gyere. – állított fel, és bementünk a szobájába, ahol leültetett a kis kanapéra, ami ott volt, és adott egy papír zsebkendőt, amibe kifújtam az orromat és megtöröltem a szememet. – Haragszik rád? – kérdezte, én pedig bólintottam. – Ne félj, pár nap és átmegy rajta. – simított végig a hátamon.
- Nem tudom. – néztem rá kétségbeesetten.
- Nyugi, ismerem már, és te is. Nem tud rád sokáig haragudni. – mosolygott.
- Gondolod?
- Igen!
- Remélem, mert olyan rossz most. Én nem akartam ezt. – szipogtam.
- Tudom, de sajnos már nem tudsz változtatni ezen.
- Sajnos. – sóhajtottam. – Most viszont megyek, mert én is kezdek elfáradni. Köszönöm, hogy felhúztál onnan. – néztem rá hálásan, és megöleltem. – Jó éj, Niall. – köszöntem el tőle, amikor elengedtem, aztán otthagytam.

A szobámba mentem, ahol fogtam a pizsamámat, és a fürdő felé vettem az irányt. Nem zuhanyoztam sokáig, mert nem volt hozzá kedvem, és fáradt is voltam, így 20 perc után már szerencsére az ágyban voltam. Könnyen sikerült elaludnom, mivel a szemeim fáradtak voltak a sírástól, így pár percbe sem telt, és már aludtam is. 

Ne haragudjatok, hogy kicsit sokat kellett várni az új részre, jgérem legközelebb megpróbálok hamarabb új részt hozni! Viszont cserébe kérek mindenkit, hogy írja le a véleményét erről a részről,mert fontos nekem. Köszönöm!