28. rész

 (zene)

A fotózás szuperül sikerült, imádtam ezzel a csapattal dolgozni. Sokat nevettem, igazán jól szórakoztam.  Egyetlen apró kis kínos pillanat volt, amikor a fotós megkérdezte, hogy nem szeretnék-e pár képet fehérneműben, vagy akár az nélkül. Hirtelen először meg sem tudtam szólalni, de miután magamhoz tértem azonnal elutasítottam az ajánlatot. Én nem akarom senkinek sem mutogatni a testemet. Ruhákat akarok reklámozni, nem mást. A másik ok pedig, gondolom Zayn sem, és a szüleim sem igazán örülnének neki. Szerencsére megértette, nem erősködött, és ezen kívül a pár perc nélkül, igazán remek hangulatban telt az egész munka.

Amikor aztán befejeztük átöltöztem a saját ruháimba, lemostam a sminkemet, és Mike haza vitt. Mondta, hogy majd szól, ha kész vannak a képek, aztán elköszöntünk egymástól, én bementem ő pedig tovább hajtott.

Csend volt a házban, gondoltam a srácok még nincsenek itthon, pedig már fél 6 volt. Reméltem, hogy nem fog elhúzódni, mert már nagyon vártam a Zaynnel közös esténket.

A szobámba mentem egyből, onnan pedig a fürdőszobába. Még bőven volt időm fürödni, így több mint fél óráig áztattam magam a forró, habos vízben. Nagyon jó érzés volt kicsit ellazulni, mert akármennyire is szeretem a fotózásokat, kicsit azért abban is ellehet fáradni. Legszívesebben mindig vennék utána egy ilyen fürdőt, de sajnos nem mindig van rá időm.

Egy barack színű puha törölközőbe csavartam a testemet, úgy mentem ki a fürdőből. A nappaliból már hangokat hallottam, nyilván megérkeztek a fiúk. Nem mentem ki hozzájuk, egyből a szobámba mentem.

Tanácstalanul nyitottam ki a szekrényem ajtaját, és álltam előtte, mert nem tudtam mit vegyek fel. Nem tudtam milyen étterembe megyünk, de végül egy farmer, és egy világos felső mellett döntöttem. Az egyik kedvenc magas sarkú cipőmet választottam hozzá, és egy kis blézert, ha esetleg hideg lenne.
 
Miután a ruhám meg volt, kisminkeltem magam, aztán a hajam kicsikét begöndörítettem, és már kész is voltam. Elégedett voltam a végeredménnyel, semmi túlzás nem volt a szerelésemben, pont jó volt, egy vacsorához, és egy sétához.

Mosolyogva mentek ki a szobámból, egyenesen a nappaliba. Azt hittem mind az öten ott lesznek, de csak 3-an voltak. Zayn és Niall hiányzott.

- Sziasztok. – köszöntem boldogan, de rögtön lelohadt a mosoly az arcomról, amikor megláttam, hogy nincs valami jó kedvük. Sőt. – Mi a baj? Hol van Zayn és Niall? – kérdeztem aggódva.
- Nyugi, Zayn jól van, a szobájában készül. – mondta Lou.
- Akkor Niallel van valami? Ő hol van?
- A szobájában.
- És elmondjátok mi a baj, vagy felmenjek megkérdezni tőle? – türelmetlenkedtem.
- Majd én elmondom, útközben. – jelent meg Zayn, és amikor megláttam, szinte mintha minden problémámat elfelejtettem volna. Olyan jól nézett ki, hogy legszívesebben behúztam volna a szobámba, és nem mentem volna sehová. Végül türtőztettem magam, és rámosolyogtam, hogy rendben. Ő közelebb jött, megfogta a kezemet, és kicsit közelebb húzott magához.
- Mehetünk? – kérdezte halkan, mentolos leheletével csiklandozva a bőrömet.
- Persze. – bólintottam nehezen, de szerencsére a srácoknak nem tűnt fel, hogy mennyire ki vagyok már a jelenlététől is.
- Akkor mi megyünk, jó? Niallt próbáljátok valahogy felvidítani. – nézett tanácstalanul a srácokra, de szinte az arcára volt írva, hogy lehetetlent kér. Már tényleg nagyon kíváncsi voltam, hogy ugyan mi lehet a baj.


- Gyönyörű vagy, Lea. – fordított magával szembe Zayn a ház előtt, miközben vártunk a taxira.
- Köszönöm. – válaszoltam pirulva, és adtam egy kis puszit a szájára, de ő nem engedett el, így egy csók lett belőle.
- Szeretlek. – suttogta a fülembe.
- Én is téged. – mosolyogtam, és megöleltem.

Nem voltunk így sokáig, mert jött a taxi, és amikor elindult eszembe jutott, hogy még valamit el kell mondania.

- Szóval, mi a baj?
- Niall.. – sóhajtott fel. – A menedzsment azt akarja, hogy ne énekeljen a koncerteken, csak gitározzon.
- Micsoda? – néztem rá nagy szemekkel. – Miért?
- Nem tudom, annyira igazságtalan ez. – nézett rám, és láttam, hogy szomorú ez miatt. – Először az. hogy kevesebbet beszéljen az interjúkon, most meg ez. Fogalmam sincs, mit érezhet Niall, én teljesen kilennék ettől.
- Simon nem tud valamit csinálni? Mondjátok el neki.
- A fiúk lehet, elmondják még ma. Remélem, megoldódik, mert ez így nem lehet. – rázta a fejét.
- Szerintem sem. – értettem egyet.

Nem nagyon beszéltünk már erről többet, mert megérkezett a taxink az étterem előtt, és csendben mentünk be egymás mellett. Zayn elmondta, hogy milyen névre foglalt asztalt, és oda is vezettek minket. Már ültünk volna le, amikor egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül.

- Lea!

Hátrafordultam, és a szüleimet láttam meg. Mosolyogva néztek ránk, és talán kicsit meglepődve.
 Félve néztem Zaynre, aki nem értett semmit. Sóhajtottam egyet, majd odamentem hozzájuk, nyomomban a barátommal.

- Sziasztok. – köszöntem. – Nem gondoltam, hogy itt találkozunk.
- Mi sem. – mondta apu, majd felállt, hogy adjon egy puszit, és megöleljen, hiszen vele már nagyon régen nem találkoztam.
- Öhm.. – jöttem zavarba, amikor kíváncsian nézett Zaynre. – Ő a barátom, Zayn Malik. Zayn, ők pedig a szüleim.

Zayn kicsit meglepődött, és mintha megijedt volna, de aztán megköszörülte a torkát, és kezet nyújtott.

- Nem vacsoráztok velünk? – tette fel a kérdést anyu.
- Hát, nem tudom… - néztem kérdőn Zaynre.
- Nekem mindegy. – válaszolta.
- Nem gond? – szóltam neki úgy, hogy csak ő hallja, majd miután megrázta a fejét, szóltunk a pincérnek, hogy itt ennénk, és azonnal hoztak nekünk még 2 terítéket.

Nem terveztük még a bemutatást, de ha már így alakult, mégsem futhattunk el. Nem is lett volna miért, hiszen szerintem nagyon jól sikerült az este. Zaynen nem láttam, hogy zavarta volna, hogy a szüleimmel vacsorázunk, igazán jól elbeszélgettek. Kérdezték őt a bandáról, meg minden más dologról, ő pedig aranyosan válaszolgatott. Mosolyogva néztem végig, néha-néha én is bekapcsolódva a beszélgetésbe.
9-kor hagytuk el az éttermet, a szüleimtől a bejáratnál elköszöntünk, és ők hazafelé vették az irányt, mi pedig a tervezett sétára.

- Na, milyen volt? Ugye nem baj? Nem így terveztem. – néztem rá.
- Ugyan, dehogyis. Nagyon aranyosak a szüleid. – mondta.
- Örülök, hogy nem gond, mert tudom, hogy nem beszéltünk még erről, és…
- Shh! – mosolygott, majd maga felé fordított, és a szám elé tette a mutató úját. – Minden rendben volt, ne aggódj. – suttogta, aztán elvette az úját a számtól, és helyette az ajkaival érintette meg.

Nem volt hosszú csók, csak egy kicsi, de annál érzékibb. Mosolyogva váltunk el egymástól, és indultunk el. Szívesen megfogtam volna a kezét, és mintha ő ugyanerre gondolt volna, gyengéden az enyémbe csúsztatta a sajátját.

- De.. – néztem fel rá kérdőn, hiszen nem szoktunk így sétálgatni.
- Sötét van már, nem hiszem, hogy meglátnak. – vonta meg a vállát.
- Biztos? – kérdeztem, ő pedig csak bólintott, így kicsit én is megnyugodtam.

Sokkal jobb volt így. Mint két teljesen normális szerelmes pár, úgy sétáltunk egymás mellett végig, beszélgettünk, és néha meg álltunk egy-egy csókért.

Gyalog mentünk haza végig, az út csak fél óra volt. A fiúk még fel voltak, de nem mentünk be hozzájuk, egyenesen a szobájába mentünk, ahol szinte azonnal magához fordított és megcsókolt. Gyengéden, szerelmesen, hogy érezzem, itt van, szeret, számíthatok rá.  Ezt érzem mellette mindig, minden egyes pillanatban, akárhányszor csak rám néz, megérint, megszólít, megcsókol. Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküle.

- Annyira szeretlek. – suttogtam neki, miközben az ágy felé közeledtünk.
- Én is téged. – nézett rám egy pillanatra, de aztán újra megcsókolt, és lágyan lefektetett az ágyra, aztán fölém mászott.

Reggel, amikor felébredtem kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy nincs már mellettem. Meg is lepődtem kicsit, mivel én szoktam hamarabb ébredni, vagy ha nem, akkor is, mindig megvárja, ameddig felkelek.  Nem csináltam nagy ügyet abból, hogy most nincs itt, inkább felvettem a bugyimat és a tegnapi pólóját, amit a földre dobtunk, majd kimentem a szobából, le a konyhába, mivel gondoltam, hogy ott vannak.

- Sziasztok. – köszöntem szem dörzsölgetve.
- Szia. – hallottam pár szájból én is.
- Édes, miért vagy itt?  Az ágyba akartam neked vinni a reggelit. – jött hozzám Zayn, és megpuszilt.
- De édes vagy. – mosolyogtam rá. – Csodálkoztam, hogy nem vagy már ott.
- Mindig te csinálsz nekem reggelit, most szerettem volna én.
- Szeretlek. – pusziltam meg.

- Srácok. – szólt oda nekünk Harry, aki a laptopján böngészett. – Gáz van.

Ne haragudjatok, hogy sokáig nem volt rész, remélem, hogy ez tetszeni fog azért, és még mindig akadnak olvasóim! :)) Szeretném ha komentelnétek, valami hosszú komit, mint amilyen Nety írt. Imádtam, köszönöm Nety☻ :))

ask

Na, megint én, és még mindig nem új résszel :(
DE!
ma este jön a következő rész
mindenféleképpen, bármi legyen is, de ígérem, megkapjátok! :)
Addig is, kérdezzetek: http://ask.fm/Lea1D
Bármit, csak olyasmit ne, hogy mikor jön a következő rész! :D

bocsibocsi

Sajnálom, hogy nem volt rész, tudom, hogy mikorra ígértem, de egyszerűen nem volt időm :( Ígérem, hamarosan, talán ma vagy holnap felkerül a rész! Köszönöm, hogy ennyire várjátok, jól esik! :) Sietek.

Sziasztok!

Most nem résszel jövök, hanem egy kis szünettel. Nem, nem azért mert nem akarom folytatni a sztorit, vagy ilyesmi, csak megyek kirándulni. 2 hétig a Balatonon leszek, ott pedig nem tudom, hogy lesz-e internet. 20-án jövök haza, és akkor lesz az új rész. Ne haragudjatok, remélem, hogy majd akkor ugyanúgy fogjátok olvasni a sztorit, mint most! :) Addig olvasgassátok az eddigi részeket, és ne felejtsetek el komizni sem ! :)

20-án találkozunk.!
Jó szünetet, nyaralást mindenkinek! :))

27. rész

(zene)

- Aggódtam érted. – mondta Zayn már késő este az ágyban. 

Amikor hazaértem biztosítottam Zaynt és a többieket is, hogy nincs semmi bajom, majd elmondtam nekik, hogy hol voltam. Aztán miután már megnyugodtak megvacsoráztunk, és megnéztünk közösen egy filmet, majd én fáradtságra hivatkozva elköszöntem tőlük, Zayn pedig jött velem. Gyors zuhany után, mindketten az ágyba kerültünk.

- Ne haragudj, hogy nem szóltam. – néztem fel rá bűnbánóan.
- Már mindegy, csak legközelebb ne csinálj ilyet.
- Rendben. – bólintottam mosolyogva, majd kicsit feljebb csúsztam, hogy elérjem az ajkait, aztán lágy csókot adtam neki, amit ő azonnal viszonzott is. – Egyébként.. – jutott eszembe valami, miután elváltak az ajkaink. – Anyu mondott valamit.
- Micsodát? – vonta fel a szemöldökét érdeklődve.
- Hogy nem akarok-e esetleg visszaköltözni. – mondtam halkan.
- Mi? – ült fel hirtelen Zayn, ezzel lelökve engem, mivel félig rajta feküdtem.
- Hé! – kiáltottam.
- Úristen, ne haragudj. – fogta meg a kezemet.
- Tiszta őrült vagy. – nevettem el magam. Még jó, hogy az ágyról nem estem le.
- Mit válaszoltál neki? – kérdezte.
- Azt, hogy nem tudom. – vontam vállat.
- Nem tudod? Akarsz maradni vagy sem? – tárta szét a kezeit.
- Akarok, de viszont a családom fontos nekem Zayn.
- Én értem, csak.. ah. – sóhajtott.
- Amúgy is, úgy volt, hogy csak addig maradok itt, ameddig nem találok lakást. Nos, lakást nem találtam, de másképpen alakultak a dolgok. Kibékültem a szüleimmel, nem értem, hogy mi értelme lenne még tovább itt maradnom. – magyaráztam.
- Mi értelme lenne itt maradnod? Az, hogy én itt vagyok. – nézett rám értetlenül. – Vagy neked ez semmit nem jelent?
- Zayn, kérlek.. – tettem rá a kezemet az övére, de elhúzta onnan.
- Tudod mit? Hagyjuk, menj csak nyugodtan vissza. – mondta, majd felállt az ágyról, és kiment a szobából.

Reagálni nem volt időm, tátott szájjal néztem utána. Nem értettem a kirohanását, és, hogy miért lett ilyen dühös. Lehet nem kellett volna azt mondanom, hogy nincs értelme itt maradnom, de az csak kicsúszott a számon. Gondolkoztam, hogy utána menjek-e, de végül úgy döntöttem, hogy majd reggel beszélek vele. Sóhajtottam egyet, majd lefeküdtem, és próbáltam elaludni, ami nehezen, de sikerült végül.

Reggel kialvatlanul ébredtem, mivel elég sokszor felkeltem az éjszaka. Rossz volt Zayn nélkül aludni, már teljesen hozzászoktam, hiszen mióta együtt vagyunk, csak nagyon ritkán aludtunk külön. Nagy nehezen aztán kimásztam az ágyból, és felöltöztem. Csak egy melegítőnadrágot és egy pólót vettem fel, majd kimentem a konyhába.

Már mindenki ott volt, Zayn is. Morcos volt, szinte fel sem nézett a kávéjából, amikor köszöntem nekik. A többiek viszont kedvesen üdvözöltek. Leültem a Zayn melletti székre, és adni akartam neki egy puszit, de ő elhúzta a fejét. Ez nagyon rosszul esett, soha nem csinált még ilyet, és igazságtalannak tartottam a viselkedését. Értetlenül néztem rá, de nem viszonozta a pillantásomat, így feladtam.
Ránéztem a többiekre, akik ugyanúgy értetlenkedve néztek ránk, de nem kérdeztek semmit, én pedig magamtól nem kezdtem el beszélni. Zayn viselkedésétől még az étvágyam is elment, így csak kávét töltöttem magamnak. Persze az 1. aki elhagyta a konyhát Zayn volt, és amikor hallottuk, hogy bezáródott mögötte a szobájának az ajtaja, a fiúk azonnal elkezdtek kérdezősködni.

Nem mondtak semmit, amikor elmondtam nekik, hogy mi van, de nem is annyira zavart ez most. Inkább fogtam magam, felálltam az asztaltól, majd felsétáltam az emeletre. Kopogás nélkül nyitottam be Zayn szobájába. Éppen a ruháit pakolta be a szekrénybe, de amikor meglátott abba hagyta.

- Zayn.. – suttogtam. – Ne haragudj, kérlek. Én nem gondoltam azt komolyan, nem úgy akartam.
- Nem, te ne haragudj. Idióta voltam este, és most is lent. – rázta meg a fejét, és közelebb jött. Kíváncsian néztem rá, meglepett ez a hirtelen váltás. – Felkaptam a vizet, de most elgondolkoztam és tényleg idiótán viselkedtem.
- Nekem sem kellett volna azt mondanom, amit. Kicsúszott a számon. – néztem szomorúan a szemeibe. – Nem azért gondolkodtam, rajta mert nem szeretnék itt lakni, vagy nem lenne jó itt, hanem egyszerűen csak hiányzik a családom.
- Értem, persze. – bólintott, aztán a kezei közé fogta az arcomat. – Csak annyira jó, hogy itt vagy. Sokkal több időt tölthetünk így együtt. – sóhajtott.
- Igen, tudom. – mondtam.
- Én rád bízom, úgy döntesz, ahogy te a legjobbnak gondolod, te tudd, hogy én is, és a srácok is nagyon örülnénk, ha itt maradnál. Főleg én. – tette még hozzá mosolyogva.
- Szeretlek. – öleltem át.
- Én is téged. – húzott magához, majd felemelte a fejemet, és megcsókolt.

A kezeim szinte automatikusan fonódtak a nyaka köré, és húztam még jobban magamhoz.

- Rosszul esett, hogy nem hagytad, hogy megpusziljalak. – szóltam, miután elengedtük egymást.
- Sajnálom. Ígérem, több ilyen nem lesz. – mosolygott rám.
- Remélem is. – nevettem, majd adtam egy puszit a szájára, amiből végül egy újabb csók lett.
- Nem megyünk el sétálni ma? – vetette fel.
- Dehogyisnem. – élénkültem fel. – De várj! Nekem csak este jó, mivel ma egy fotózásom lesz.
- Oké, az jó, mert mi pedig a stúdióban leszünk. Akkor mit szólsz a 7 órához? Elmegyünk vacsorázni, aztán séta? – kérdezte.
- Aha. Pont, mint az első randin. – vigyorogtam.
- De most jobb étterembe megyünk. – nevetett, aztán én is elnevettem magam.
- Remélem. Na, most megyek, elkészülök, mert mindjárt itt lesz értem Mike.
- Jól van, itt leszek, vagy a nappaliban. Majd szólj, ha mész.
- Jó.

Aztán egy mosolyt villantottam még felé, és leszaladtam az emeletről, egyenesen a szobámba. Boldog voltam, örültem, hogy kibékültünk, és az esti randit is nagyon vártam már.

A készülést most egyáltalán nem vittem túlzásba, hiszen a fotózáson kapok ruhát, és a hajamat, sminkemet is megcsinálják majd. Egy egyszerű farmer rövidgatyát vettem fel, hozzá egy fehér pólóval, és ezt az egészet feldobtam egy barna, mintás sállal, és pár ékszerrel. A hajamat összefogtam, sminkelni egyáltalán nem sminkeltem ki magam, inkább felcsaptam egy napszemüveget az arcomra, majd kész is voltam. Elégedetten néztem végig magamon a tükörben, és miután magamhoz vettem a táskámat, kimentem a szobámból. A nappaliba mentem, mivel onnan hallottam zajt. A srácok éppen X-boxoztak.

- Halo, srácok. Ti mikor mentek? – kérdeztem.
- Csak fél 2-kor. – válaszolt Harry, de egy pillanatra sem vette le a szemét a játékról. Megcsóváltam a fejemet, és odamentem Zaynhez, aki most szerencsére pont nem játszott.
- Megyek. – ültem az ölébe mosolyogva. – Majd jövök, és 7kor találkozunk. Szeretlek. – simítottam végig az arcán.

Ő mielőtt szólt volna feltolta a napszemüveget a fejem tetejére.

- Én is szeretlek. Vigyázz magadra. – mondta, aztán megcsókolt. A telefonom csörgése zavart meg minket. Kihalásztam a készüléket a zsebemből, és láttam, hogy Mike az, ezért felálltam a szerelmem öléből, hogy elinduljak

- Sziasztok, srácok, jó játszást! – köszöntem el, de csak egy-egy morgást hallottam válaszul. Zaynnek még küldtem egy puszit, majd nevetve mentem ki a házból, a rám várakozó Mikehoz.