11. rész

Zayn vallomása után még rosszabb lett a helyzet, mint előtte. Sajnáltam, hogy nem tudom viszonozni az érzéseit, és továbbra sem igazán akart beszélgetést kezdeményezni velem, és így inkább már én sem próbálkoztam. Láttam a srácokon, hogy az elején nem értették mi a helyzet, de utána valószínűleg beszélhettek Zaynnel, mert egy idő után megértően néztek ránk.

A feszültséget néha tapintani lehetett a szobában, amit általában mindig Harry és Lou oszlatott el, amiért nagyon hálás voltam nekik. Szerencsére viszont nem voltunk sokszor együtt, mivel a srácok gyakran jártak koncertekre, más városokba is, így sokszor volta egyedül. Ilyenkor néha átjött Danielle amikor ráért, ha pedig ő is ment a srácokkal, akkor egyedül voltam. Hívtak engem is, de nem akartam ott lenni, és láttam, hogy ezzel sokszor megbántom Zaynt, de egyszerűen nem tudtam mit csinálni.

Nem tudtam, hogy meddig lesz még ez így, de biztos voltam benne, hogy nem mehet ez így sokáig, így egyik délután elmondtam Liamnek, hogy talán jobb lenne, ha elköltöznék tőlük. Nem értett egyet, és megkértem, én pedig megkértem, hogy egy ideig ezt még ne mondja a srácoknak, de nem tartotta be az ígéretét.

- Tényleg el akarsz költözni? – jött be hozzám Zayn kopogás nélkül egyik délután, miközben a laptopomon neteztem unaloműzésképp.  
- Mi? – néztem rá. – Ezt meg honnan … - kezdtem, de aztán eszembe jutott. – Liam. – bólintottam.
- Szóval igaz? – vonta fel a szemöldökét, mire én sóhajtottam egyet, letetettem a gépet az ölemből, és odasétáltam hozzá.
- Nem tudom. Csak egy gondolat volt, semmi több. Viszont úgysem lakhatok, itt kitudja meddig. Úgy egyeztünk, hogy ameddig nem találok lakást.
- De hát még nem találtál. Vagy igen?
- Nem, de talán ideje lenne elkezdenem keresgélni. – vontam vállat.
- De minket nem zavarsz, Lea. Mi örülünk, hogy itt vagy.
- Nem is tudom, Zayn. Főleg mostanában, mióta.. szóval tudod mióta. – néztem rá.
- Ne butáskodj már, könyörgöm. Én jól vagyok, csak te fújod fel az egészet. Egyáltalán nem zavarsz itt senkit, főleg nem engem, szóval ne törd olyanon azt a szép buksidat, hogy máris el akarsz innen menni. Oké? – bizonygatott.
- Rendben. – bólintottam mosolyogva.
- Na azért. – nevetett, majd magához ölelt, én pedig beszívtam a kellemes illatát, miközben átkaroltam a derekát.


Ez után a beszélgetés után kicsit oldottabb lett a hangulat közöttünk, sőt, egyre többet beszélgettünk, aminek nagyon örültem, és láttam rajta, hogy ő is.

Egyik délután a konyhában ücsörögtünk Harryvel és Zaynnel amikor megszólalt a telefonom, és egyből felcsillant a szemem, amikor megláttam, hogy Jack az.
- Igen? – vettem fel azonnal.
- Szia, Lea. Képzeld, már itt vagyok Los Angelesben, és megmutattam a barátomnak a képeket. Azt mondta, hogy nagyon tetszenek neki, és egyet értett velem, szerinte is gyönyörű vagy. – szólt bele, és hadarta el gyorsan.
- Oh, tényleg? Ez szuper. – pirultam kicsit el.
- Az. Azt mondta, hogyha gondolod, akkor megegyezhettek, és esetleg dolgozhattok együtt. Ő Londonban lakik, viszont most bizonyos ideig még az államokban fog tartózkodni. Pontosabban New Yorkban. Ha esetleg nem lenne neked gond, akkor idejöhetnél, hogy beszéljetek. Tudod, ő nem szeret sokáig várakozni. – mondta, és én kicsit elbizonytalanodtam. Az államokba?
- Hát, nem is tudom. Mégis mennyi időről lenne szó? – kérdeztem.
- Nyugi, csap 1-2 hét. Ő biztosít neked szállást, neked semmivel nem lenne gondod. Csak pár promóciós fotózás. Itt lesztek, ameddig elintézi a dolgait, aztán 2 hét, és repültök is vissza Angliába.
- Végül is, semmi akadálya nincs. – vontam vállat.
- Szuper! –örült meg.

Megbeszéltük, hogy mikor indulok, mit kell magammal vinnem, és hasonlókat, majd boldogan letettük a telefont. Kezdtem egyre jobban örülni ennek az egésznek, ahhoz képest, hogy az elején még egyáltalán nem érdekelt.

- Hová mész? – kérdezték a fiúk. Jaj.. Teljesen megfeledkeztem közben róluk.
- New Yorkba. – válaszoltam vigyorogva.
- Mi? Minek? – ráncolták értetlenül a homlokukat. Félelmetes volt.
- Egy fotózásra. Tudjátok, Jack beszélt a barátjával, és ő szeretne megismerni, csak az a baj, hogy ő most New Yorkban tartózkodik, ezért oda kellene repülnöm.
- És meddig leszel ott?
- Nem tudom, azt mondta, hogy maximum 2 hét. Hát nem szuper? – csaptam össze a tenyeremet. – Mindig is szerettem volna eljutni New Yorkba.
- De, az. – bólintottak. Láttam rajtuk, hogy tényleg örülnek az én örömömnek, és ez nagyon jól esett.

Ez után még kicsit beszélgettünk, majd beavattam a többieket is, aztán pedig bementem a szobába, hogy csomagoljak, mivel holnap este indul egy gép, amire már foglaltak nekem helyet, remélve, hogy igent mondom. Nos, jól tették!

Izgatottan keltem fel reggel, és egész nap alig lehetett lelőni, nagyon fel voltam pörögve ettől a kis kirándulástól. Nem tudtam még, hogy mennyire lesz szabad időm, vagy, hogy egyáltalán mit kell majd ott csinálnom, de azt reméltem, hogy lesz időm egy alapos városnézésre. Nagyon szomorú lennék, ha úgy kellene hazajönnöm onnan, hogy nem láttam semmit. Az hatalmas csalódás lenne.

- Na, kész vagy? – kérdezte Lou, miután kimentem hozzájuk a bőröndömmel.
- Indulásra kész! – nevettem, mire ő összeborzolta a hajamat.
- Akkor nyomás. – mondta, és elindult előre.

Csak ő, Harry, és Zayn jött velünk. Nialltól, Liamtól és Danielltől még itthon elbúcsúztam, annak ellenére is, hogy tudom, csak rövid időre megyek el. Nekem hiányozni fognak, már nagyon hozzájuk szoktam.

Az autó természetesen Loutól és Harrytől volt zajos, és Zayn pedig csak nevettünk a hülyeségeiken, de néha azért mi is közbe szóltunk. Igazán jó hangulatban telt a reptérig az út.

Amikor odaértünk kiváltottam a jegyemet, aztán volt még egy kis időm, ezért elbúcsúztam a srácoktól.
- 2 hét és itt is vagyok. Remélem, hogy nem szokjátok majd meg nagyon a hiányomat, és dobtok ki, amikor visszajövök. – nevettem.
- Ne butáskodj. – nevetett Harry aztán magához ölelt, majd őt követte Lou, aki most sem hanyagolta el a szokásos vicces mondatokat, így nevetve váltam el tőle.
- Vigyázz magadra New Yorkban. – jött elém Zayn.
- Megpróbálok. – mosolyogtam.
- Hiányozni fogsz. – ölelt meg.
- Te is nekem. – szorítottam magamhoz, és az arcomat belefúrtam a mellkasába, majd mélyen beszippantottam az illatát. Annyira imádtam.

Ez után eltolt magától kicsit, hosszan a szemembe nézett, majd adott egy kicsi puszit a számra, végül elengedett. Meglepetten néztem rá, de aztán elmosolyodtam, hátat fordítottam, és ott hagytam őket.

10. rész

-         
(zene)

A koncert az fantasztikus volt, annyira élveztem. Nem is értem, hogy eddig miért nem szerettem a fiúkat, hiszen fergetegesek voltak. Imádtam őket! Hátulról néztem végig, Daniellel, aki már több koncertjükön volt, de ő is ugyanúgy élvezte, mint én. Nagyon sajnáltam, amikor vége lett, szívesen hallgattam volna még sokáig őket.

- Annyira szuperek voltatok. – mondtam nekik, amikor lejöttek a színpadról. Nem is, inkább visítottam. Teljesen extázisba voltam esve, még mindig a koncert hatása alatt voltam.
- Köszönjük, örülünk, hogy tetszett. – nevettek, és Harry még meg is ölelt.
- Na, engedj. – tolt el magától. – Megyünk átöltözni.
- Oké. – bólintottam.

Daniellel addig kicsit félrehúzódtunk, hogy senkinek ne legyünk az útjában, és ameddig a fiúkra vártunk, beszélgettünk. Zayn is szóba került, de gyorsan elmondtam, hogy nem akarok igazán róla beszélni, ezért témát váltottunk, viszont aztán jött Liam, és elrabolta tőlem Daniellt, így egyedül maradtam.

Felálltam, hogy kimenjek kicsit a friss levegőre, ahol megláttam a korlátnak támaszkodva Zaynt. Vissza akartam menni, de végül meggondoltam magam, és odamentem hozzá.

- Szia. – köszöntem neki, mire azonnal rám kapta a tekintetét.
- Szia.
- Beszélhetnénk?
- Öhm, persze, de majd lehetne később? Mert a rajongókkal kell találkoznom, és .. – mutatott befelé, de közbevágtam.
- Ne hazudj, Zayn. Tudom, hogy nem találkoztok most a rajongókkal, Danielle mondta. – mondtam neki, ő pedig csak sóhajtott egyet. – Miért kerülsz? – kérdeztem.
- Mi? Én, nem kerüllek Lea.  – rázta a fejét, de közben egy percre se nézett rám.
- Ugyan már, könyörgöm. Akárhányszor próbálok veled beszélni, te csak lerázol, egy hülye kifogással, mint ahogy most is akartál. Miért? Nem értem. Megbántottalak valamivel, vagy mi? Nem értem Zayn, tényleg, nem. Nagyon zavar, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól, mert én úgy gondoltam, hogy tényleg barátok lettünk. Nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy így viselkedj velem. – mondtam neki, és szerencsére sikerült legyűrnöm a tokromban keletkezett gombócot.
- Figyelj, Lea, menjünk haza, oké? Otthon mindent elmondok, megbeszéljük, ígérem.
- Én azt akarom, hogy most mond el.
- Lea, kérlek.
- Nem! – emeltem fel kicsit a hangomat. – Nem várok, tudni akarom. Tudni akarom, hogy miért lettél velem ilyen.
- Azért mert lefeküdtél Louissal. – mondta ki, majd hátat fordított, és rátámaszkodott a korlátra.
- Mi? – kérdeztem halkan. Meglepődtem. – Ezt.. ezt, hogy érted, Zayn?
- Kedveltelek Lea, oké? Vagyis még mindig kedvellek. – fordult felém. – Egyszerűen csak megtetszettél, ennyi! Azt hittem, hogy talán majd lehet közöttünk valami, több. Jó veled beszélgetni, szeretek a társaságodban lenni, és gyönyörű vagy. Féltékeny voltam, és csalódott. Érted már? – nézett rám, miközben elhadarta ezeket, én pedig csak álltam, és bámultam rá.
- Zayn, én.. nem is tudom, hogy mit mondjak. Sajnálom ami Louissal történt. Nagyon. Nem akartam vele lefeküdni, nem jelentett nekem semmit, és neki se.
- Tudom. – bólintott, majd elfordult kicsit.
- Amit előbb mondtál, az nagyon meglepett. Nem gondoltam, hogy te másképpen érzel irántam. – ráztam meg a fejemet. – Én.. én is kedvellek Zayn, de csak, mint egy barátot. Mint ahogy tudod, nemrégen elég csúnyán ért véget a kapcsolatom, nem hiszem, hogy készen lennék egy újra. Vagy bármire is.
- Soha nem bántanálak úgy, ahogy ő. – célzott az ex-barátomra.
- Sajnálom Zayn, de én tényleg, csak, mint egy barát úgy tekintek rád. Lehet, majd egyszer, talán később változni fog a véleményem, de most nem. – néztem rá elkeseredett arccal.
- Semmi baj. Gondoltam rá. – mosolygott, de egyáltalán nem láttam boldognak. – Na, gyere ide. – mondta, aztán megölelt, miután látta, hogy legördül egy könnycsepp az arcomon.
- Ne haragudj rám. – morogtam bele a pulcsijába. – Csak a baj van velem. Talán jobb lenne, ha elmennék tőletek.
- Mi? – tolt el magától. – nem, ne butáskodj, kérlek. Túlélem, miattam ne menj el, oké?
- De most olyan rossz így. – néztem fel rá.
- De ne legyen neked az, tényleg. Semmiség. Jól vagyok. Ne butáskodj, könyörgöm. – mondta, mire én kelletlenül csak bólintottam egyet, amikor aztán pont nyílt az ajtó, is kijöttek a srácok. Rögtön megtorpantak, amikor megláttak minket, de mi szóltunk nekik, hogy jó lenne, ha indulnánk, így nem kérdeztek semmit.

Az autóban csend volt, csak Danielle és Liam pusmogtak ketten, én pedig a többiekkel nem törődve bámultam ki az ablakon, miközben Zayn szavai jártak az eszemben. Nem is értem miért nem gondoltam eddig rá, hogy talán megtetszettem neki. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, nem akartam, hogy miattam bármelyiknek is rossz kedve legyen. Zayn igazán helyes fiú, nagyon aranyos, jó vele beszélgetni, de még nem vagyok kész egy újabb kapcsolatra. Most szeretnék a fotózással foglalkozni kicsit, ha esetleg majd lesz belőle valami.

Gondolataimból végül az rántott ki, hogy leparkoltunk a ház előtt. Szinte elsőnek pattantam ki az autóból, majd bevártam a srácokat, és együtt mentünk be a házba.

- Fiúk, ne haragudjatok, de ha nem gond én lefekszek aludni. Nagyon fáradt vagyok. – mondtam nekik, miután levettem a cipőmet.
- Nincs baj? – kérdezte Danielle.
- Nem, dehogyis. – ráztam a fejemet. – Majd reggel beszélünk, jó éjt srácok.

Elköszöntem tőlük, majd még utoljára Zaynre pillantottam, akinek már csak a hátát láttam, mivel bevonult a konyhába, így én is bementem a szobámba.

Levetkőztem, és egy gyors zuhany után az ágyba is bújtam, de ahogy sejtettem, nem sikerült rögtön elaludnom. Sokat gondolkodtam, Zaynről, és az egész időről, amióta itt vagyok. Késő éjszaka sikerült csak elaludnom.

9. rész

(zene)

Tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy másnap majd tudok beszélni Zaynnel. Egész nap elkerült, és az utána következő héten sem igazán voltunk kettesben. Amikor esetleg úgy alakult, hogy ketten voltunk egy szobában, akkor is gyorsan elment, arra hivatkozva, hogy valami sürgős, halaszthatatlan dolga akadt. Elsőre még elhittem, de miután egyre gyakrabban mondta ezt, feltűnt a dolog.

Próbáltam figyelmen kívül hagyni, és nem törődni vele, de már a 4. napom eléggé elszomorított a dolog. Őt szerettem meg a srácok közül a legjobban, vele beszéltem a legtöbbet, és most kerül engem, de nem tudom miért.

A fiúkat többször kérdeztem, de mind csak a vállukat vonogatták, miközben biztos voltam benne, hogy tudják, mi a baja Zaynnek. Többször próbáltam beszélni vele, de mindig csak lerázott, így egy idő után már feladtam.

Viszont történt egy jó dolog is a héten. Egyik nap, miután már nagyon unatkoztam, eszembe jutottak Zayn szavai, amiket egyik éjszaka mondott a konyhában, és felkerestem a fotóst, hogy szeretném, ha csinálna rólam pár képet.

Nagyon örült, hogy végül elfogadtam az ajánlatát. Megbeszéltünk egy időpontot, én pedig már alig vártam, hogy elérkezzen. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire nem érdekelt, mostanra már felkeltette a kíváncsiságomat.

Az indulásom előtt 1 órával kezdtem el készülődni, és fogalmam sem volt, hogy mégis mit vegyek fel. Tudtam, hogy nem kell kiöltözni, és ott majd amúgy is adnak ruhát, de mégis jól akartam kinézni.

Miután kiválasztottam a megfelelő ruhadarabokat, fogtam egy fehérnemű szettet, és bementem a fürdőszobába. Csak egy gyors zuhanyra volt időm, de pont elég volt.  Ez után felvettem a ruhákat, és megállapítottam, hogy jó lesz. Nem sminkeltem ki magam, és a hajamat is csak egy laza copfba fogtam, mivel tudtam, hogy ott majd úgyis megcsinálják.
Miután kész lettem, elégedetten vettem tudomásul, hogy jól nézek ki, még a smink nélkül is, majd elindultam.

Volt még egy kis időm, ezért leültem Liamhez, és Zaynhez a konyhába.

- Hová készülsz? – kérdezte Liam, miután végig nézett rajtam.
- Emlékeztek, amikor voltam veletek azon a fotózáson, és a fotós, Jack adott egy névjegykártyát? Felhívtam, és úgy gondoltam, hogy elfogadom az ajánlatát, és kipróbálom. – mosolyogtam rájuk.
- Tényleg? Ez szuper, örülök neki. – nézett rám Zayn, és meglepődtem, hogy hozzám szólt, sőt, még mosolygott is mellé.
- Igen. Igazad volt, bajom nem lehet belőle. – vontam vállat.
- Ez szuper. Mikor mész?
- Öhm, most. – mondtam, majd felálltam, miután ránéztem az órámra. – Szorítsatok, majd jövök.

Intettem nekik egyet még, aztán már ott sem voltam. Taxival mentem, mivel gyalog kicsit sokáig tartott volna, és oda sem értem voltam időben.

- Szia. – köszönt nekem Jack a stúdióban, hatalmas mosollyal az arcán, amikor bementem.
- Helló. – mosolyogtam. Adott két puszit, és intett, hogy menjek utána. Elindultunk egy kisebb folyosón.
- Örülök, hogy itt vagy, Lea. Reméltem, hogy végül meggondolod magad.
- Én pedig remélem, hogy jól döntöttem. – mondtam.
- Biztos vagyok benne, és később majd te is rá fogsz jönni. Most viszont gyere, bemutatlak a sminkesnek. – húzott be egy ajtón.

Körbemutatott azoknak az embereknek, akiknek ismerniük kell itt, aztán először kiválasztottuk a ruhámat, majd kisminkeltek, és végül utoljára maradt a hajam. 1 óráig biztosan készültem, de én egy kicsit sem unatkoztam. Élveztem az egészet, miközben a lányokkal beszélgettünk. kikérdeztem őket, sok dologról, ők pedig készségesen válaszoltak nekem.  

- Na, készen vagytok? – jött be Jack, pont miután elkészültem.
- Igen. – mondta Vicky a fodrász csajszi.
- Szuper, gyönyörű vagy Lea. – mosolygott rám. – Akkor, ha gondolod, kezdhetjük is.
- Rendben, menjünk. – bólintottam.

Elkezdődött a fotózás, az elején még izgultam, de aztán felszabadultam, és még élveztem is. Sokat nevettünk, Jack nagyon vicces, és egyáltalán nem vette szigorúan. Kicsit bénáztam néha, de amúgy minden rendben volt. Örülök, hogy eljöttem, igazán jól éreztem magam, és miután csináltunk vagy 1000 képet, Jack megmutatta őket. Szerinte, és szerintem is nagyon jók lettek. Azt mondta, hogyha készen lesznek, majd elküld belőle nekem párat. Ez után visszamentem az öltözőbe, és átvettem a saját ruháimat.

- Akkor Lea, majd hívlak, vagy írok neked, ha a barátom megnézte a képeidet, rendben? – kérdezte, mikor már éppen kifelé tartottam.
- Persze, jó lesz. Köszönöm még egyszer Jack a lehetőséget. Igazán jól éreztem magam. – mosolyogtam.
- Nincs mit. Légy jó, szia, Lea. – köszönt el, majd két puszi után visszament az épületbe, én pedig haza.

- Megjöttem. – kiáltottam el magam, amikor beléptem az ajtón, és levettem a cipőmet.
- Nappali. – szóltak vissza, én pedig beszaladtam hozzájuk, majd lepattantam Harry mellé a kanapéra.
- Na, milyen volt?
- Hú, szuper! Imádtam. Jack nagyon jó fej volt, és a képek is szuperek lettek Azt mondta, hogy majd küld nekem belőle párat.
- Az szuper, örülünk, hogy jól érezted magad. – mosolygott Niall, én pedig csak most vettem észre, hogy mind az öten szépen fel vannak öltözve.
- Ti hová mentek? – kérdeztem.
- Koncertünk lesz. – válaszolt Liam. – Eljössz? Mindjárt megyünk, csak várjuk az autót.
- Aha, igen, csak gyorsan átöltözök. – bólogattam hevesen, majd felpattantam és már mentem is be a szobámba, de még hallottam, hogy valaki utánam szólt, hogy siessek.

Nem gondolkodtam sokat, mivel tudtam, hogy sietnem kell, ezért csak kiszedtem pár ruhadarabot a szekrényemből, felvettem őket, és már kész is voltam, a srácok pedig szóltak, hogy indulás, így elindultunk a koncert helyszínére.

8. rész

-      


Louis

Hatalmas bűntudatom volt azért, amit Zaynnel csináltunk. Tudom, hogy nem jártak, de elmondta nekünk, hogy tetszik neki, és én mégis lefeküdtem Leával. Részeg voltam, viszont ez egyáltalán nem mentség, szerintem.

Amikor megláttam a szomorú, és kicsit talán csalódott tekintetét reggel a konyhában, még jobban elment a kedvem, Leát viszont látszólag egyáltalán nem zavarta a helyzet, de utána, amikor már Zayn elment kicsit mintha ő is elbizonytalanodott volna. Nem értett semmit, inkább visszament a szobájába.

- Hogy te mekkora idióta vagy. – esett nekem Harry, miután Lea után becsukódott az ajtó.
- Tudom. – hajtottam le a fejemet, és letettem az asztalra. – Nem akartam ezt, esküszöm, nem is emlékszek semmire, csak apró kis képkockák ugranak be az éjszakáról.
- Akkor is. Tudod, hogy Zayn mennyire ki van most?
- Elhiszem, és sajnálom, bocsánatot fogok tőle kérni, ha kell ezerszer, de én esküszöm, hogy nem akartam, nekem nem kell Lea. Én szerettem Eleanort és még mindig szeretem, nem akarok senkivel sem járni, főleg nem Leával.
- Beszéld majd meg ezt Zaynnel, bár nem tudom, hogy megbocsájt-e neked egyhamar. Tudod, hogy tetszik neki Lea. – szólt közbe Niall.
- Tudom, és elhihetitek, hogy elmondhatatlanul sajnálom. – szorítottam össze a szememet.
- Ezt ne nekünk mond, hanem majd Zaynnek.

Ez után nem esett több szó a fiúkkal erről a témáról, és pár perc után inkább felálltam, és elindultam Lea szobájába. Úgy gondoltam, hogy erről még beszélnünk kell.

- Lea. – szóltam neki, majd becsuktam a szoba ajtaját magam mögött.
- Igen? – fordult felém.  Éppen a ruháit pakolta el a szekrénybe.
- Beszélhetnénk? – kérdeztem bizonytalanul.
- Persze. – bólintott, majd az ágyára mutatott, ahová leültünk egymással szembe.
- Szóval .. – kezdtem el kicsit nehézkesen. – A tegnap este, az valljuk be, hogy egy nagy hiba volt. Én aznap szakítottam Eleanorral, kicsit többet ittam a kelleténél, ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Ne harag..
- Ugyan már. – szólt közbe. – Ne kérj bocsánatot, ugyanúgy hibás vagyok én is, mint te. Egyáltalán nem haragszok rád, és egyet értek, hiba volt. Mármint, ne értsd félre, én nagyon megszerettelek téged ez alatt a pár nap alatt, de csak, mint barátot.
- Persze, igen, én is. – bólogattam hevesen. – Nem akarom, hogy ez esetleg a jövőben bármiféle bajt is okozzon.
- Nem fog. Megtörtént, nem tudunk már mit csinálni, meg nem történté tenni. Egyszerűen csak felejtsük el, rendben? Nekem nem lesz gond, én ugyanúgy tudok majd ez után is a barátod lenni, mint eddig. Remélem, hogy te is, mert ha esetleg neked ez gond, akkor nyugodtan elmehetek.
- Dehogyis, ne butáskodj már! Ugyanígy gondolom! Én eltudom felejteni. – mosolyodtam el.
- Akkor jó, örülök, hogy ezt megbeszéltük. – mosolyogott, majd megölelt egy pillanatra, aztán elhúzódott.  – Viszont nem értem Zayn viselkedését. Te tudsz valamit? – kérdezte.
- Öhm, ezt majd vele beszéld meg, oké? Én igazán nem akarok ebbe beleavatkozni. Nem az én dolgom. – mondtam.
- Hát jó, ahogy gondolod. Majd beszélek vele.  – bólintott.
- Rendben, én megyek akkor. – álltam fel.
- Oké, majd beszélünk.

Kimentem a szobájából, már kicsit megkönnyebbültebben, hiszen örültem, hogy legalább vele nem lesz baj, viszont sajnos a neheze még hátra van. Zayn.

Lea

Örültem, hogy meg tudtuk beszélni Louissal a dolgot, viszont akkor sem értettem Zayn viselkedését. Első gondolatom az volt, hogy talán féltékeny, de ezt gyorsan elhessegettem, hiszen mi csak barátok vagyunk.  Nagyon érdekelt a dolog, és biztos voltam benne, hogyha hazamegyünk, akkor kerítek rá sort, hogy beszélgethessünk.

- Min gondolkozol? – zökkentett ki Harry a gondolatmenetemből. Éppen Harryvel és Niallel kajálunk a Nandosban. Eredetileg sétálni indultunk volna, de végül itt kötöttünk ki. Louis nem jött velünk, mert beszélni akart Zaynnel, akit nem láttunk már reggel óta, most pedig fél 7 van.
- Semmin. – ráztam meg a fejemet, aztán mosolyogva néztem rá.
- Ugyan már. Akkor miért bámultál annyira magad elé? Megtetszett a kólás pohár? – kérdezte nevetve, mire én is felkuncogtam.
- Nem, csak eszembe jutott Zayn. Nem értem miért reagált úgy reggel.
- Hm, ezt majd tőle kérdezd meg. – mondta, aztán összeborzolta a hajamat.
- Na. – húzódtam el, aztán rácsaptam a kezére, amit nevetve viszonzott.

- Niall, befejezted már az evést? – kérdezte tőle pár perccel később, unottan. – Mert akár mehetnénk is.
- Aha, mehetünk. – bólogatott.
- Végre. – sóhajtottunk fel Harryvel. Mi már rég befejeztük az evést, de Niall sokkal többet eszik, mint mi.
- Jaj, annyira azért nem kellett sokat várnotok.
- Persze, hogy nem. – mondtam ironikusan.

Ez után a srácokkal még sétáltunk kicsit, de miután már harmadszorra rohamozták meg őket a rajongók, úgy döntöttünk, hogy inkább haza megyünk. Kár, én szívesen sétáltam volna még, de egyedül már semmi kedvem nem volt, így velük tartottam én is.

Kicsit azért örültem neki, mert bíztam benne, hogy Zayn már otthon van, és tudok vele beszélni. Louis a nappaliban ült, és focit nézett, amikor bementünk.

- Héj. – ültem le mellé. – Beszéltél Zaynnel?
- Igen. – bólintott, de egy pillanatra se vette le a tekintetét a tv képernyőjéről.
- Fent van a szobájába? – kérdeztem, és már álltam is fel.
- Igen, de alszik. Azt mondta fáradt. Már ne zavard inkább. – mondta.
- Ó, kár. – szomorodtam el. Na, mindegy, beszélek vele majd holnap. Én is lefekszek inkább. Majd beszélünk holnap, srácok. Jó éjt.

Elköszöntem, és bementem a szobámba, aztán egy gyors zuhany után már az ágyban is voltam.

Sziasztok! Tudom, hogy nem lett a legjobb rész, sajnálom! :// Remélem, hogy azért fog nektek tetszeni, és írok komit :) Örülnék neki, ha kicsit többen írnának, az nagyon jól esne! :))

7. rész

(zene)

Kétségbeesetten néztem körbe, hogy most mégis mit csináljak, majd végül elkezdtem Louist bökdösni.
- Na, mi van már? – dünnyögte, de nem nézett fel, csak a fejére húzta a takarót, amit én azonnal lerántottam.  – Mi a fasz van? – kérdezte dühösen, és felült, de amikor meglátott engem kétségbeesett tekintettel meghőkölt kicsit. – Te mit csinálsz itt? – kérdezte értetlenkedve, miközben a fejét fogta.
- Azt hiszem .. azt hiszem, hogy lefeküdtünk. – mondtam ki, mire ő nagy szemekkel nézett rám.
- Mi van? Mi? Hülyéskedsz? Ez nem jó vicc, oké? Ez nagyon rossz vicc. – kezdett el hevesen tiltakozni.
- Oké, azért ennyire nem vagyok szörnyű. – sértődtem be.
- Nem-nem, félreérted. Nem azért baj, hanem .. ah, mindegy. Jesszus, hogy lehettem ennyire idióta. – szorította össze a szemeit. Nem értettem, hogy miről beszél, és, hogy miért akadt ki ennyire. Oké, én sem terveztem, hogy lefekszek vele, de ő furcsa mód, mintha magára haragudott volna ezért. – Zayn ki fog nyírni. – sóhajtott.
- Mi van? Hogy jön ide Zayn? – ráncoltam a homlokomat, de ő nem figyelt rám, csak magára kapdosta a ruháit.
- Öltözz már fel. – szólt oda nekem. Láthatóan nagyon ideges volt, így nem ellenkeztem vele, felvettem egy pólót és egy melegítő nadrágot.

Együtt mentünk ki a konyhába, Louis idegesen, a kezét tördelte. Én halál nyugodt voltam, hiszen nem követtem el semmi rosszat, szerintem. Nem csaltam meg senkit, nem hazudtam senkinek. Természetesen zavart, hogy részegen lefeküdtem egy olyan emberrel, aki a barátom, de szerintem meg tudjuk majd ezt beszélni.

A konyhában ott volt Harry, Niall és Zayn is. Az utóbbi csak felnézett ránk, majd tovább piszkálta a tányérjában lévő reggelijét. Tekintetében szomorúság volt, amit nem igazán értettem, és ettől kicsit elment a kedvem, ami így se volt a legjobb.
A másik két fiú érdeklődve figyelt minket, mintha valami félelem lett volna a szemükben.
Végül egy vállrándítással elintéztem, majd öntöttem magamnak kávét, és leültem az asztalhoz.

- Mit csináltok ma? – kérdeztem, miután belekortyoltam a kávémba. A srácok értetlenkedve összenéztek, aztán Zayn felállt, és ki akart menni a konyhából.
-Zayn .. – szólt utána Louis.
- Hagyj! – mondta, de még csak hátra sem fordult és már csak a bejárati ajtó csapódását hallottuk.
- Ennek meg mi a baja? – kérdeztem.

Zayn

Nem bírtam tovább ott lenni, Louis és Lea társaságában, ezért inkább eljöttem. Leára nem haragudtam, hiszen ő nem tudhatta, viszont Louistól nem vártam ezt. Tudta, hogy tetszik nekem Lea, mégis lefeküdt vele. Nem számított, hogy valószínűleg részegek voltak mindketten, attól még megbántva éreztem magam.
Nem igazán akartam sehová se menni, csak sétáltam, a fejemre húzott kapucnival. Nem volt most semmi kedvem a rajongókhoz, sőt senkihez.
Leán gondolkodtam, a gyönyörű mosolyán, csillogó szemein, és, hogy mennyire jól el tudtunk beszélgetni. Nem voltam belé szerelmes, de megkedveltem ez alatt az 1 hét alatt, úgy gondoltam később még bármi kialakulhat közöttünk, de így már nem hiszem.

Egy parkban lyukadtam ki végül, és leültem az egyik lócára, majd rágyújtottam egy cigire.  Szerencsére sütött a nap, így nem kellett attól félnem, hogy bármelyik pillanatban elkezdhet esni az eső.

Ezeken gondolkodtam, amikor megcsörrent a telefon a zsebemben. Louis hívott, de nem akartam vele most beszélni, ezért kinyomtam a telefont, és visszatettem a zsebembe, ám ő nem akarta feladni, ezért a harmadik próbálkozása után kikapcsoltam.

Nem tudom meddig lehettem a parkban, de már kezdett sötétedni, amikor elindultam hazafelé. Próbáltam hangtalanul bemenni a házban, de természetesen nem sikerült, és Louis jött ki a konyhából, megkönnyebbült arccal.

- Hol voltál? Vagy 100-szorhívtalak.
- Csak sétáltam. – vontam vállat. – A többiek? – néztem szét.
- Liam Danielle-nél, a többiek pedig elmentek kajálni.
- Aha, értem. – mondtam, majd fel akartam menni az emeletre, de utánam szólt.
- Zayn, beszélhetnénk? Kérlek.

Nem akartam először hallani a magyarázatát, de aztán végül mégis csak visszafordultam, és bementem a nappaliba, ő pedig követett, majd leültünk egymással szemben. Láttam az arcán, vagyis inkább a szemeiben a megbánást, a félelmet.

- Szóval, tudom, mit gondolhatsz most, és valószínűleg gondolatban már elhordtál mindennek, és minden okod meg van rá, és sajnálom. Nagyon sajnálom, tényleg ami történt.
- Nem gondolok rólad semmit Louis. – vágtam közbe. – Az egyik legjobb barátom vagy, nem utállak, azért amit tettél, de nagyon rosszul esett, kicsit bevallom csalódtam. Nem Leában, hanem benned. – mondtam, ő pedig lehajtotta a fejét.
- Tudom. Azt is tudom, hogy nem mentség, de részegek voltunk mindketten, és nem tudtuk, hogy mit csinálunk. Biztos vagyok benne, ez más esetben nem fordult volna elő.
- Hagyjuk, mindegy. Igazából nincs is okom rá, hogy megsértődjek, hiszen nincs közöttünk semmi, és valószínűleg már nem is lesz.
- Ugyan már, ne mond ezt. Engem Lea nem érdekel úgy, ez csak egy botlás volt, és megbeszéltem vele, ő se akar semmit tőlem. Bármi lehet még köztetek.
- Nem tudom, nem érzem azt, hogy Lea bármit is akarna tőlem. Semmiféle közeledés nincs. Jól elbeszélgetünk, de ennyi. Semmi több.
- Majd idővel kialakulhat még. – biztatott.
- Lehet. Viszont most megyek a szobámba. – álltam fel.
- Akkor nincs harag, Zayn? Kérlek, ne álljon ez a barátságunk közé. Elmondhatatlanul sajnálom. – nézett a szemembe, és láttam az övében, hogy tényleg így van.
- Nincs harag. – mosolyodtam el egy pillanatra.
- Köszönöm. – ölelt meg, majd elengedett, én pedig felmentem a szobámba.

Nem haragudtam már annyira Louisra. Kicsit még megbántva éreztem magam, de ennyi. Úgy gondolom, hogy ezt megbeszéltük, és idővel majd minden rendben lesz közöttünk, ugyanúgy, mint régen. Hiszen igaza volt, én sem akarom, hogy ez közénk álljon. Ő az egyik legjobb barátom.

Korán volt még, viszont nagyon fáradt voltam. Előző éjszaka nem sokat aludtam, és most pótolni szerettem volna, ezért elmentem zuhanyozni, aztán pedig gyorsan az ágyba dőltem. Azt hittem, hogy majd nehezen fogok tudni elaludni, de szerencsére nem így történt, és pár percen belül már aludtam is.