37. rész

(zene)

A napok és a hetek gyorsan teltek, szinte észre sem vettük és máris beköszöntött az ősz. Egyre hidegebb lett, a nyári ruhák feledésbe merültek, és előkerültek az őszi, vastagabb darabok. Londonban a nyár sem mondható annyira forrónak, az ősz pedig valósággal szörnyű. Egyszerűen utáltam, hogy bármelyik pillanatban elkezdhet esni az eső, és mindig borús az ég.

Elmúlott Liam és Niall szülinapja is, mi pedig mind két alkalommal, hatalmas bulival ünnepeltük meg a fiúkat. Nagyon örültek az ajándékoknak, de annak még jobban, hogy szinte az összes ismerősük jelen volt. Óriásit buliztunk, szinte még most is fáj a fejem, ha a másnap reggelre gondolok. Igazán kirúgtunk a hámból, mindkétszer.

Megismerhettem Harry barátnőjét, személyesen, akiről kiderült, hogy 18 éves, Scarlettnek hívják, és az egyik szórakozóhelyen ismerkedtek meg még pár hónapja. Nem akarták nagydobra verni a dolgot, így Harry sokáig titkolta még a fiúk előtt is. Ebből volt pár vita, a srácoknak rosszul esett, hogy Harry egy ilyen fontos dologba nem avatta be őket, pedig mindig, mindent megbeszélnek. Végül aztán mind a négyen megnyugodtak, amikor végül Harry személyesen is bemutatta nekik a lányt.

 Én és Danielle is nagyon jól kijöttünk vele, igazán aranyos. Kicsit visszahúzódó, nem olyan, mint amilyet képzelnénk Harry mellé, de nagyon jó párost alkotnak ők ketten. Azonnal mosolyogni támad kedve mindenkinek, ha csak rájuk néznek. Harryt még soha nem láttam szerelmesnek, de biztos voltam benne, hogy most az. Scarlett talán visszafogja kicsit Harryt, előhozza belőle a romantikus énét. Imádnivalók.

Zayn és köztem is szerencsére már minden rendben volt. Pár napba tellett, mire mindketten elfelejtettük ezt az egész ügyet, de aztán ő is megbékélt a képekkel, én pedig megbocsátottam neki a goromba szavakat.

Minden a lehető legjobban alakult, kivéve azt, hogy folyamatosan voltak rosszulléteim, egyre gyakrabban. Először felmerült bennem a kérdés, hogy mi van, ha terhes vagyok? Nagyon megijedtem, így készítettem 2 tesztet, de mindkettő negatív volt, így kicsit sikerült megnyugodnom. Betudtam egy egyszerű betegségnek, és szedtem rá gyógyszert. Akkor kezdtem el komolyabban aggódni, amikor, több nap után sem múlott el, sőt. A hányinger, a fejfájás mellé további tünetek jöttek. Láz, hasfájás, gyengeség, az orrvérzésről nem is beszélve.

Egy ideig próbáltam eltitkolni Zayn előtt a dolgokat, de nem sokáig sikerült. Nem akartam orvoshoz menni, mert féltem. Féltem, hogy talán valami komolyabb baj lehet, Zayn viszont néha már nagyon dühös volt, hogy nem hallgatok rá. Szerinte ki kellene magam vizsgáltatni, ugyanúgy, ahogy a többiek szerint is. Mind nagyon aggódtak, én viszont hajthatatlan voltam. Szedtem a sok gyógyszert, a rosszullétek viszont nem múltak el. Egyre fáradtabb voltam, a sok kis fehér pirula lassan már szétmarta a gyomromat, étvágyam sem nagyon volt.

Egyik délután közösen ültünk a nappaliba és tv-ztünk, az egész csapat ott volt. Kint szakadt az eső, így nem tudtunk mást csinálni, de ez most pont jó volt így. A fiúkra ráfért egy kis pihenés. Éppen a film egyik legjobb részénél tartottunk, amikor nagyon elkezdett fájni a hasam. A kezemet azonnal odakaptam, és összeszorítottam a szememet. Szerencsére Zayn nem látta, mivel a mellkasának voltam dőlve, háttal neki. Reménykedtem, hogy csak párpercig tart, és aztán elmúlik, de nem így történt.

- Jól vagy? - suttogta szerelmem a fülembe, mire én csak bólintottam egyet. Nem bírtam megszólalni sem. Biztosítás képpen megszorjtottam a kezét, ő pedig adott egy puszit a fejem búbjára, és ekkor iszonyatos hányinger tört rám. Kipattantam az öléből, és a többiek érdeklődő tekintetével nem törődve futottam a fürdőszobába.

- Lea, nem érdekel! Most azonnal elmegyünk az orvosodhoz! - kiabált velem Zayn, amikor kijöttem a fürdőszobából. Először szépen kért, hogy menjünk el, de én visszautasítottam.
- Nem akarok. - ráztam a fejemet.
- Igaza van Zaynnek. Ez nem játék, Lea. Aggódunk érted. - mondta Danielle is. Mindannyian a nappaliban voltunk még, de most már nem a filmre terelődött a figyelem, hanem rám. Csupa aggódó szempárokkal voltam körülvéve.
- Én csak, nem akarok. - hajtottam le a fejemet.
- De hát, miért? - értetlenkedett Harry.
- Mert csak.. félek. - suttogtam az utolsó szót, és gyorsan letöröltem a szememből a könnycseppeket.
- Kicsim. - ült le mellém Zayn, és magához húzott. - Semmi baj nem lesz, oké? Kérlek szépen, édesem, menjünk el. Nem bírom ezt tovább. - suttogta a fülembe.
- Menj el, Lea. - győzködött Liam is, a többiek pedig bólogattak.
- Jól van. - egyeztem végül bele. - Megyek, felöltözök. - álltam fel gyorsan, és nem néztem senkire, bementem a szobámba.

Mielőtt elkezdtem volna készülődni, előbb felhívtam az orvosomat, hogy tud-e fogadni, aki azt mondta, hogy 1 óra múlva vár. Reménykedtem benne, hogy nem lesz most rám ideje, de aztán beláttam, igazuk van. Ez így nem mehet tovább.

Felvettem egy sötétkék farmert, és egy fehér pólót, majd átmentem a fürdőszobába. Csak egy kis alapozót tettem az arcomra, hajamat pedig kifésültem, és kész is voltam. Elővettem még a szekrényemből az egyik fekete bőrkabátomat, mivel kint már eléggé hűvös van. Fogtam a táskámat, majd kimentem a többiekhez. Zayn is ott volt már, átöltözve.

- Mehetünk. - mondtam neki hallkan, ő pedig azonnal felpattant a kanapéról, és odajött hozzám.
- Sok sikert, és ne félj, nem lesz semmi baj. - mondta Danielle.
- Remélem. - mosolyogtam rá, majd aztán elmentünk.

***

- Látod, mondtam, hogy nem lesz semmi baj. - puszilta meg a számat Zayn, amikor kijöttünk az orvostól.
- Igen. - mosolyogtam megkönnyebbülten. - Szeretlek.
- Én is téged. - húzott magához, és jól megszorongatott.

A doktorúr azt mondta, hogy elkaptam valami vírust, többen mentek már hozzá ilyen tünetekkel, az utóbbi időben, de megnyugtatott, semmi komoly. Azt mondta, hogy azokat a gyógyszereket, amiket szedek, felejtsem el, és felírt nekem 2 másikat. Tanácsolta, hogy inkább ne nagyon menjek most ki a házból, szedjem be az orvosságokat, és minden rendben lesz pár nap múlva, csak pihennem kell.

Zaynnel mindketten jobbkedvűen hagytuk el a rendelőt, és mentünk a gyógyszertárba, ahol kiváltottuk a tablettákat, aztán hazafelé vettük az irányt.

A többiek is örültek a jó hírnek, és szinte azonnal ágyba parancsoltak, én viszont hevesen tiltakoztam. Nem akartam egész nap az ágyba feküdni, de Zayn, és mindenki, hajthatatlan volt, így fél óra múlva már nyakig betakarva feküdtem az ágyamban. Egy jó dolog volt az egészben, hogy Zayn itt volt mellettem.

- Úgy örülök, hogy nincs semmi komolyabb baj. Nagyon féltem. - suttogta a fülembe, keze pedig le-feljárt a hátamon. Oldalt feküdtem, hozzábújva a mellkasához, így nem láttuk egymás arcát.
- Én is. - értettem vele egyet. - Örülök, hogy hallgattam rátok, és végül elmentem erre a kivizsgálásra.
- Butaság volt  részedről, hogy ennyire tiltakoztál ellene. Elhiszem, hogy féltél, de mi lett volna, ha valami komolyabb bajod van, és már késő? Lea, ilyenekkel nem szabad játszadozni. - mondta azt, amit Danielle is, még korábban.
- Tudom, és sajnálom. - néztem fel az arcába.
- Semmi baj, lényeg, hogy kiderült, nem komoly a dolog. Viszont most biztos, hogy nem csinálsz semmit, ameddig makkegészséges nem leszel! - nevette el magát.
- Nem akarok egész nap itt feküdni. - húztam el a számat.
- Nem muszáj, kimehetsz majd a nappaliba és a konyhába is, de a házból ne tedd ki a lábad. - mondta.
- Jól van, apu. - dünnyögtem, mire ő újból felnevetett.
- Ne duzzogj, tudod, hogy csak féltelek, és szeretlek.
- Tudom. - mosolyogtam rá. - Én is nagyon szeretlek. Nem is tudom, mi lenne velem nélküled.
- Hát még velem, nélküled. - sóhajtott, majd megrázta a fejét. - Ne beszéljünk erről, a lényeg, hogy most itt vagyunk egymásnak, szeretjük egymást, és eszem ágában sincs téged elengedni sehová.
- Csókolj meg, Zayn. - kértem suttogva, ő pedig azonnal teljesítette a kérésemet.

Lágyan érintette ajkaival az enyémet, és féltőn ölelt át, mintha attól félne, bármilyen érintéstől összetörhetek. Tetszett, hogy ilyen most, ilyen édes, féltő, de mégis éreztem a szenvedélyt, a vágyat és a szeretetet a csókjában, mint mindig, amikor ajkaival kezelésbe veszi az enyémeket. Egyszerűen imádom ezt a fiút, és soha nem akarom elveszíteni!

Scarlett

Sziasztok, ne haragudjatok, hogy ilyen sokára volt rész, nagyon sajnálom! Megpróbálom a következőt hamarabb hozni, de nem ígérek semmit! Köszönöm az előzőhöz a komikat, remélem ehhez is lejrjátok majd a véleményeteket! :)