29. rész

 (zene)

- Ezt nem hiszem el!  – nyílt tágra a szemem, amikor megláttam, hogy min akadt ki Harry. Kicsit arrébb löktem, hogy odaférjek Zayn mellé, és tátott szájjal néztem a képernyőt.
- Francba! – sóhajtott Zayn dühösen, és én is egyre jobban az lettem.

Az internet tele volt a képeinkkel, ahogy tegnap a városban sétáltunk. Több 100 kép, ahogy kézen fogva mászkálunk, és nem egy csókolózós is van. Teljesen kilehet venni, hogy én vagyok az és Zayn. Aztán Harry felment twitterre is, ahol a rajongók valósággal felvoltak háborodva, és mindennek elhordtak ott. Voltak, akik szerint aranyosak voltunk, de a többség szerint én csak kihasználom a kedvencüket, és egy csúnya ribanc vagyok.

- Ez most komoly? – lettem ideges, és szúrós szemmel néztem Zaynre.
- Mi van? Nem én tehetek róla. – tette fel a kezeit.
- Azt mondtad, hogy nem fognak minket észrevenni. Tudhattad volna. Az egész a te hibád!  – támadtam neki, villámló szemekkel, majd fújtattam egyet, és meglökve a vállát elmentem mellette, egyenesen be a szobámba.
- Mi van? – hallottam értetlenkedését, de aztán becsaptam magam mögött az ajtót, így már nem jutott el hozzám a hangja.

Dühös voltam nagyon, mert nem akartam ezt, hogy a rajongói megtudják, meg, hogy egyáltalán bárki is megtudja. Most nem fognak békén hagyni engem sem, és őt sem. Tudtam, hogy nem szabadna csak úgy szabadon sétálgatnunk, és vigyáznunk kellett volna, de annyira jól éreztem magam. Annyira jó volt vele tegnap este, és nem értem, hogy a hülye médiának miért kell mindig mindent tönkretennie.

Csodálkoztam, hogy Zayn nem jön utánam, de úgy döntöttem, hogy nem érdekel, és inkább átöltöztem, de előtte lezuhanyoztam. Egy egyszerű összeállítás mellett döntöttem, mert nem készültem ma sehová, főleg ez után a cikk után.

Miután aztán lezuhanyoztam, és felöltöztem, mentem vissza a szobámba a fürdőből, és az ágyamon ott ült az én szerelmem, póló nélkül, nagyon szexin! Legszívesebben odamentem volna és megcsókoltam volna, de haragudtam rá, ezért úgy csináltam mintha itt sem lenne.

-  Lea – hallottam meg a hangját, szinte mögöttem, majd éreztem kezét a derekamon.
- Hagyj. – szabadítottam ki magam, de nehezen ment.
- De most miért, picim? – közeledett újra. – Nem én tehetek róla, nem tudhattam.
- De igen! Tudhattad volna. – fordultam vele szembe. – Tudnod kellett volna, hiszen mi volt azzal az Emmával is, aki Harryvel volt, vagy Perryvel. – tettem hozzá gúnyosan az utolsó nevet.
- Igen, igazad van, és sajnálom, tényleg. Egyszerűen csak jól akartam magam érezni veled, ez annyira nagy baj? – húzta fel a szemöldökét.
- Hát ez az! Jól éreztük magunkat, és másnap már a neten vagyunk. Nem viselkedhetünk úgy, mint egy normális pár az nélkül, hogy másnap már ne beszéljen rólunk mindenki. – mondtam elkeseredve.
- Szeretlek Lea, ne haragudj rám, kérlek. – nézett rám szomorúan. – Nem akartam.
- Tudom. – léptem hozzá közelebb, és átöleltem. Nem is rá voltam igazából dühös, csak rajta töltöttem ki. – Csak annyira rossz, és ez még csak az eleje, és az is amiket a rajongóitok írtak rólam, elszomorít. Én nem akarom ezt. – néztem fel a szemébe. – Nem akarom, hogy minden egyes randi után az újságokban lássam viszont magamat. Nem akarok a magánéletem miatt az újságokba kerülni. Nekem ez így nem megy.
- Mi? – tolt el magától. – most te ezért szakítani akarsz velem vagy mi? – kérdezte, és láttam a szemében megvillanni a félelmet.
- Nem, csak ah.. – sóhajtottam.
- Mi, Lea? Mi? – engedett el.
- Én nem szeretnék normális kapcsolatot, de veled olyan nem lesz. Mindig a nyomunkban lesznek a lesifotósok, a rajongóid, és ez engem zavar.
- Ezt eddig is tudtad, hogy ilyen lesz. Tudtad milyen életem van. – mondta szomorúan.

Annyira rosszul éreztem magam, és már éreztem, hogy a könnyek marni kezdik a szememet, de nem akartam sírni.

- Nem tudom, mit akarok. – ráztam meg a fejemet.
- Együtt megoldhatnánk, de nem fogom erőltetni, ha te nem akarod. Viszont elég szomorú, hogy már az első akadálynál fel akarod adni. Azt hittem ennél többet érek neked, és együtt megoldjuk, de úgy látszik, tévedtem. – suttogta, majd egy lemondó sóhaj kíséretében otthagyott a szobában.

Belőlem abban a pillanatban tört ki a zokogás, amikor becsukta maga mögött az ajtót. Egyáltalán nem ezt akartam, és legszívesebben utána mentem volna, de valamiért mégsem tettem. Inkább csak lefeküdtem az ágyra, és sírtam. Sírtam? Inkább zokogtam.


Nem tudtam, mennyi ideje feküdhettem már ott, időközben a sírást is abbahagytam. Csak feküdtem a hátamon és néztem a plafont, gondolkodtam. Időközben rájöttem, hogy igazságtalan voltam Zaynnel, nem ő tehet róla. Csak jól akarta magát érezni, ahogy én is, és én őt hibáztatom.  Gondolataimból a kopogás vert fel. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet az, de aztán pillanatokon belül megláttam Danielle gyönyörű arcát, miután benyitott.

- Szia, bejöhetek? – kérdezte, mire én csak bólintottam.

Becsukta az ajtót, aztán odajött hozzám, és leült az ágy szélére, én pedig felültem.

- Hallottam mi történt. – nézett rám mosolyogva.
- Egy idióta vagyok.
- Ugyan, dehogyis. – rázta meg a fejét.
- De igen. Hülyén viselkedtem szegény Zaynnel, miközben egyértelmű, hogy nem az ő hibája.
- Tényleg nem az ő hibája. De figyelj, ugye ez miatt nem fogsz vele szakítani? – kérdezte, mire én csak vállat vontam. – Lea! – szólt rám Danielle. – Figyelj rám, most mondok neked valamit. – fogta meg a kezemet, én pedig a szemébe néztem. – Nekem is nehéz volt az elején megszoknom azt, ami Liammel jár, de megéri. Megéri, mert Liam egy csodás ember, a legcsodálatosabb, akivel az életben találkoztam, és ezért elviselem a médiát, a fotósokat. Többet ér nekem az, hogy vele legyek, mint pár fotó az interneten. A rajongókkal pedig aztán tényleg ne törődj. Engem sem szeret mindenki, és rólam is szoktam csúnya dolgokat írni, de nem figyelek rá, és ennyi. Figyelmen kívül hagyom őket, és csak azokkal szoktam foglalkozni, akik nem gyűlölködve néznek rám. Hidd el, hogy majd megbékélnek veled is, amikor ők is rájönnek, mennyire szereted Zaynt, vagy, hogy ő mennyire szeret téged. Mert igenis szeret, és nagyon rosszul esik neki, hogy így ellene fordultál most. Ne hagyd őt el egy ilyen butaság miatt.

Daniellenek igaza volt, és hálásan néztem rá, miután befejezte a beszédet. Liamnek igazán szerencséje van vele, jobbat keresve sem talált volna. Letöröltem az időközben előbújt könnyeimet, majd megöleltem.

- Köszönöm, hogy észhez térítettél. – suttogtam a fülébe.
- Semmiség. Erre valók a barátnők. – simította végig a hátamat, majd elengedtük egymást. – Rendben vagy? – kérdezte.
- Igen. –bólintottam.
- Akkor én megyek, te pedig gondolt át a dolgokat. – mosolygott.
- Jól van, és köszönöm még egyszer. – hálálkodtam, mire ő csak legyintett, majd elhagyta a szobámat.

Nem volt már szükségem gondolkozásra, tudtam, hogy mit akarok, így bementem a fürdőbe, és belenéztem a tükörbe, de inkább nem kellett volna. A szemem fel volt dagadva a sírástól, és vörös volt. Nem tudom vele mit csinálni, így csak megmostam az arcomat hideg vízzel, aztán kimentem, egyenesen a nappaliba. Szétnéztem, de Zayn nem volt ott. A srácok kérdő tekintettel néztek rám, aztán megszólaltam.

- Hol van? – kérdeztem, ők pedig egyből tudták kire gondoltam.
- Hátul, a teraszon. – válaszolta Harry mosolyogva.
- Köszi.

Lehet akartak még valamit mondani, de nem vártam meg, egyenesen megfordultam és kimentem a teraszra. Ott állt, nekitámaszkodva a korlátnak, és cigizett. Már régen láttam cigizni, előttem soha nem szokott, tudja, hogy nem szeretem.

Odaléptem hozzá, de nem szólaltam meg mindjárt, csak néztem előre ugyanúgy, mint ő.

- Sajnálom.  – suttogtam pár perc elteltével, amikor meguntam a csendet.
- Mit? – kérdezte, de még mindig nem nézett rám.
- Azt, ahogyan viselkedtem, és amiket mondtam.

Rám emelte a tekintetét, ami még mindig szomorúan csillogott.

- Nagyon rosszul esett. – szívott bele a cigijébe, aztán elnyomta, és eldobta.
- Tudom. – bólintottam. – Ne haragudj rám, csak olyan hirtelen jött, és rosszul reagáltam le a helyzetet. Nem akarok veled szakítani, eszemben sincs szakítani veled. Szeretlek Zayn. – léptem hozzá közelebb, és szinte esdeklően néztem fel a szemébe.
- Én is szeretlek Lea, de kérlek, ne csináld ezt, mindig, akárhányszor lesz valami baj, jó? Ne akarj rögtön szakítani, és ne hibáztass mindig engem, rendben?
- Ígérem, hogy nem lesz több ilyen. Tanultam az esetből.
- Örülök neki. – bólintott, de az arca még mindig komor volt.
- Akkor jól vagyunk? – kérdeztem félénken, mire kicsit elnevette magát.
- Gyere ide, te. – mondta, és magához húzott, én pedig boldogan fúrtam bele a fejemet a nyakába.
- Tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen hisztis picsaként viselkedtem. – súgtam bele a nyakába.
- Nem voltál hisztis picsa. – tölt el magától. – Csak hisztis. – tette hozzá, mire én nevetve oldalba böktem, de ő elkapta a kezemet, lefogott, és inkább megcsókolt.

Sziasztok, remélem tetszett a rész, és megdobtok pár komival! :) most már tényleg 10 komi után jön csak az új rész, és ne csak annyiból álljon lécci, hogy várjátok a következőt. Köszönöm! :)