31. rész

A fotózás elején még kicsit izgultam, feszélyezve éreztem magam, és nem annyira ment jól a közös munka, de a végére azt hiszem egészen belejöttem. Rájöttem, hogy tényleg nem más a fürdőruhától. Mondjuk igaz, hogy még nem fotóztak abban sem, de a végére egészen bele jöttem. Sőt, pár kihívóbb képet is csináltunk, de nekem tetszettek.

Közben egyszer felhívott Zayn is, hogy hol vagyok, majd mondtam, hogy fotózáson, ő pedig közölte velem, hogy interjúra mennek. Nem volt hosszú beszélgetés.

A fotózás végére már nem értettem, hogy miért is nem mentem bele, miért visszakoztam ettől ennyire. Zaynnek is biztos tetszeni fognak. Vagyis nagyon reméltem..

Miután befejeztük, Mike hívott nekem és a lányoknak is egy-egy taxit, és azzal mentünk haza. Én és Ivy egy autóval mentünk, mivel ő arrafelé lakik, mint én. Nagyon jól elbeszélgettünk ez alatt a pár perc alatt, de én hamarabb kiszálltam, mint ő, így elköszöntem, és bementem a házba. Azt hittem senki nem lesz itthon, így nagyon meglepődtem, amikor megláttam Niallt a nappaliban. Csak ült a kanapén, és bámult előre a tv-re, de nem úgy nézett ki, mint akit nagyon érdekel a műsor. Szomorú volt.

- Szia! – köszöntem neki.
- Helló. – motyogta.
- Te mit keresel itt? Zayn azt mondta, hogy interjúra mentek. – kérdeztem érdeklődve, miközben leültem mellé.
- Nos, igen. Ők mentek.
- Akkor te miért nem? – kérdezősködtem tovább.
- Mert nem akarták, hogy én is menjek. – mondta szomorúan. 
- Kik? A fiúk? – értetlenkedtem.
- Dehogyis. – sóhajtott lemondóan.

Először tényleg nem tudtam, hogy mi lehet a baj, de aztán eszembe jutott amit Zayn mondott, amikor randizni voltunk. Annyira dühös lettem hirtelen! Hogy képzelik? Úgy megsajnáltam szegény Niallt, aki itt ült, szomorúan. Próbálta mutatni, hogy semmi baj, de láttam rajta, hogy rosszul esik ez neki, szomorú tőle.

- Sajnálom Niall. – simítottam végig a kezén, mire ő csak megvonta a vállát.
- Nem érdekes.
- Már, hogyne lenne az? Ezt nem tehetik! Mégis mit képzelnek magukról? – kérdeztem felháborodva.
- Nem lényeges.
- Ne mond ezt, jó? – ültem hozzá közelebb. – Hidd el, hogy a fiúk nem fogják ezt hagyni, se Simon. Zayn azt mondta, majd beszélnek vele.
- Remélem, hogy jó lesz minden, mert ha kitesznek a bandából, vagy bármi, én azt nem élem túl. – nézett rám kétségbeesett arccal.
- Ne butáskodj! Nem fognak kitenni a bandából! Azt a fiúk nem fogják engedni, és a rajongóitok sem. – biztattam, és nem csak úgy mondtam ezt, hogy megnyugtassam. Biztos voltam benne, hogy Niall nem kerül ki a bandából. – Hidd el, nem sokáig fog már ez így lenni, mert rájön az a hülye menedzsment, hogy semmi sem olyan nélküled, mint amilyennek lennie kellene. Rájönnek majd, hogy mit veszítenek. Te egy csodálatos ember vagy Niall, és ők ezt nem becsülik. Sokkal jobb vagy, mint ők azt gondolják. – mosolyogtam rá.
- Köszönöm, Lea. – villantott felém ő is egy apró mosolyt, majd magához húzott, és megölelt.

A karjaimat a dereka köré fontam, és úgy öleltem én is magamhoz, párszor végigsimítva a hátán. Igazán sajnáltam őt.

- Mit szólnál, ha elmennénk a Nando’s-ba? – kérdeztem, miután eltoltam magamtól egy kicsit. Reméltem, legalább ezzel kicsit felvidíthatom.
- Most nincs igazán kedvem, bocsi. – ingatta meg a fejét, mire nekem nagyon kellett erőlködnöm, hogy ne nézzek rá tátott szájjal. Ilyen még soha nem fordult elő! Sajnos nagyobb a baj, mint gondoltam.
- De biztos? Eszünk egy kicsit, aztán hazajövünk. Na? – ajánlottam fel újra.
- Tényleg nem vagyok éhes, de azért köszönöm Lea. Aranyos vagy. – mosolygott rám, mire én csak megingattam a fejem.

- Akkor én megyek és lefekszek, jó? Legalább addig, ameddig a fiúk nem jönnek, mert fáradt vagyok. Ha esetleg mégis meggondoltad volna magad, akkor nyugodtan ébressz fel, én szívesen elmegyek veled.
- Rendben. – bólintott, majd már a tv-t nézte tovább.

Sóhajtottam egyet, és tanácstalanul indultam a szobámba. Annyira szerettem volna segíteni Niallnek, de tudtam, hogy az egyedüliek, akik fel tudják vidítani, azok majd a fiúk lesznek. Ezért is nem próbálkoztam tovább.

A szobámba ledobáltam magamról a ruháimat, és fehérneműben feküdtem le. Sokáig forgolódtam, és már úgy voltam vele, hogy hagyom az alvást, és inkább gépezek kicsit, amikor aztán elaludtam.

Lágy simogatásra ébredtem, és hamar rájöttem, hogy ki lehet az, amikor megéreztem a puszikat először az arcomon, majd a számon. Zayn el akart húzódni, nyilván azt hitte, még alszom, de én felemeltem a kezemet, átfontam a nyaka körül, és visszahúztam magamhoz, így már hosszabban, szenvedélyesebben csókolt ő is.

- Szia, Csipkerózsika. – mosolygott, amikor elengedtük egymást, és kinyitottam a szememet.
- Szia, szerelmem. – köszöntem neki. Most jutott eszembe, hogy ma még nem beszéltük, csak azt a pár percet a telefonon.
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek, de már nem bírtam ki, hogy ne csókoljalak meg. Egész nap ezt vártam. – suttogta a nyakamba, és magához ölelt.
- Édes vagy. – kuncogtam, és hozzábújtam.
- Rossz volt nélküled ébredni. Már úgy megszoktam, hogy mellettem vagy. – búgta.
- Szeretlek. – simítottam végig az arcán.
- Én is téged Hercegnő.
- Mik ezek a becézgetések? – kérdeztem nevetve.  
- Fogalmam sincs. – rázta a fejét, majd felemelte, és adott egy kicsit puszit a szám szélére. – Beszéltél Niallel?
- Igen. – komorodtam el. – Fel vagyok háborodva.
- Ne is mond, mi is. Nem akartunk elmenni nélküle, de muszáj volt. Beszéltünk Simonnal, és megígérte, hogy nem fogja ezt hagyni.
- Akkor jó. Annyira rossz volt látni szegényt, amikor hazajöttem. Olyan szomorú volt. – mondtam neki, miközben felültem.
- Tudom, én is az lettem volna.
- Még a Nando’s-ba is elhívtam, és azt is visszautasította. – néztem rá nagy szemekkel, mire ő felnevetett, és inkább megcsókolt, minthogy mondott volna valamit. Nem értettem, de végül is visszacsókoltam.

- Figyelj csak.
- Igen? – néztem rá kérdőn.
- Mi lenne, ha elmennénk pár napra Bradfordba? Már nagyon régen láttam őket, és mivel én már ismerem a te szüleidet, ezért szeretném, ha te is megismernéd az enyémet. Már nagyon kíváncsiak rád.
- Rendben. – mosolyogtam. – Nagyon szívesen megismerném a családodat, és elmegyek veled Bradfordba.
- Tényleg? Ez szuper. – vigyorgott, mire én elnevettem magam. – Mi lenne, ha már holnap mennénk? A srácokkal úgyis úgy döntöttünk, hogy ameddig ezt csinálják Niallel, addig nem fogunk szerepelni, szóval akkor pár napunk lesz most. Mit szólsz?
- Nem mindegy, benne vagyok. – bólogattam hevesen.

Láttam rajta, hogy mennyire boldog attól, hogy végre hazamehet, és láthatja a családját. Tudtam, hogy nagyon hiányoznak neki.

Sziasztok, itt is van az új rész, remélem tetszett! Köszönöm a komikat az előzőhöz, ugyanúgy 10 komi, és csak akkor jön a folytatás! :)