28. rész

 (zene)

A fotózás szuperül sikerült, imádtam ezzel a csapattal dolgozni. Sokat nevettem, igazán jól szórakoztam.  Egyetlen apró kis kínos pillanat volt, amikor a fotós megkérdezte, hogy nem szeretnék-e pár képet fehérneműben, vagy akár az nélkül. Hirtelen először meg sem tudtam szólalni, de miután magamhoz tértem azonnal elutasítottam az ajánlatot. Én nem akarom senkinek sem mutogatni a testemet. Ruhákat akarok reklámozni, nem mást. A másik ok pedig, gondolom Zayn sem, és a szüleim sem igazán örülnének neki. Szerencsére megértette, nem erősködött, és ezen kívül a pár perc nélkül, igazán remek hangulatban telt az egész munka.

Amikor aztán befejeztük átöltöztem a saját ruháimba, lemostam a sminkemet, és Mike haza vitt. Mondta, hogy majd szól, ha kész vannak a képek, aztán elköszöntünk egymástól, én bementem ő pedig tovább hajtott.

Csend volt a házban, gondoltam a srácok még nincsenek itthon, pedig már fél 6 volt. Reméltem, hogy nem fog elhúzódni, mert már nagyon vártam a Zaynnel közös esténket.

A szobámba mentem egyből, onnan pedig a fürdőszobába. Még bőven volt időm fürödni, így több mint fél óráig áztattam magam a forró, habos vízben. Nagyon jó érzés volt kicsit ellazulni, mert akármennyire is szeretem a fotózásokat, kicsit azért abban is ellehet fáradni. Legszívesebben mindig vennék utána egy ilyen fürdőt, de sajnos nem mindig van rá időm.

Egy barack színű puha törölközőbe csavartam a testemet, úgy mentem ki a fürdőből. A nappaliból már hangokat hallottam, nyilván megérkeztek a fiúk. Nem mentem ki hozzájuk, egyből a szobámba mentem.

Tanácstalanul nyitottam ki a szekrényem ajtaját, és álltam előtte, mert nem tudtam mit vegyek fel. Nem tudtam milyen étterembe megyünk, de végül egy farmer, és egy világos felső mellett döntöttem. Az egyik kedvenc magas sarkú cipőmet választottam hozzá, és egy kis blézert, ha esetleg hideg lenne.
 
Miután a ruhám meg volt, kisminkeltem magam, aztán a hajam kicsikét begöndörítettem, és már kész is voltam. Elégedett voltam a végeredménnyel, semmi túlzás nem volt a szerelésemben, pont jó volt, egy vacsorához, és egy sétához.

Mosolyogva mentek ki a szobámból, egyenesen a nappaliba. Azt hittem mind az öten ott lesznek, de csak 3-an voltak. Zayn és Niall hiányzott.

- Sziasztok. – köszöntem boldogan, de rögtön lelohadt a mosoly az arcomról, amikor megláttam, hogy nincs valami jó kedvük. Sőt. – Mi a baj? Hol van Zayn és Niall? – kérdeztem aggódva.
- Nyugi, Zayn jól van, a szobájában készül. – mondta Lou.
- Akkor Niallel van valami? Ő hol van?
- A szobájában.
- És elmondjátok mi a baj, vagy felmenjek megkérdezni tőle? – türelmetlenkedtem.
- Majd én elmondom, útközben. – jelent meg Zayn, és amikor megláttam, szinte mintha minden problémámat elfelejtettem volna. Olyan jól nézett ki, hogy legszívesebben behúztam volna a szobámba, és nem mentem volna sehová. Végül türtőztettem magam, és rámosolyogtam, hogy rendben. Ő közelebb jött, megfogta a kezemet, és kicsit közelebb húzott magához.
- Mehetünk? – kérdezte halkan, mentolos leheletével csiklandozva a bőrömet.
- Persze. – bólintottam nehezen, de szerencsére a srácoknak nem tűnt fel, hogy mennyire ki vagyok már a jelenlététől is.
- Akkor mi megyünk, jó? Niallt próbáljátok valahogy felvidítani. – nézett tanácstalanul a srácokra, de szinte az arcára volt írva, hogy lehetetlent kér. Már tényleg nagyon kíváncsi voltam, hogy ugyan mi lehet a baj.


- Gyönyörű vagy, Lea. – fordított magával szembe Zayn a ház előtt, miközben vártunk a taxira.
- Köszönöm. – válaszoltam pirulva, és adtam egy kis puszit a szájára, de ő nem engedett el, így egy csók lett belőle.
- Szeretlek. – suttogta a fülembe.
- Én is téged. – mosolyogtam, és megöleltem.

Nem voltunk így sokáig, mert jött a taxi, és amikor elindult eszembe jutott, hogy még valamit el kell mondania.

- Szóval, mi a baj?
- Niall.. – sóhajtott fel. – A menedzsment azt akarja, hogy ne énekeljen a koncerteken, csak gitározzon.
- Micsoda? – néztem rá nagy szemekkel. – Miért?
- Nem tudom, annyira igazságtalan ez. – nézett rám, és láttam, hogy szomorú ez miatt. – Először az. hogy kevesebbet beszéljen az interjúkon, most meg ez. Fogalmam sincs, mit érezhet Niall, én teljesen kilennék ettől.
- Simon nem tud valamit csinálni? Mondjátok el neki.
- A fiúk lehet, elmondják még ma. Remélem, megoldódik, mert ez így nem lehet. – rázta a fejét.
- Szerintem sem. – értettem egyet.

Nem nagyon beszéltünk már erről többet, mert megérkezett a taxink az étterem előtt, és csendben mentünk be egymás mellett. Zayn elmondta, hogy milyen névre foglalt asztalt, és oda is vezettek minket. Már ültünk volna le, amikor egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül.

- Lea!

Hátrafordultam, és a szüleimet láttam meg. Mosolyogva néztek ránk, és talán kicsit meglepődve.
 Félve néztem Zaynre, aki nem értett semmit. Sóhajtottam egyet, majd odamentem hozzájuk, nyomomban a barátommal.

- Sziasztok. – köszöntem. – Nem gondoltam, hogy itt találkozunk.
- Mi sem. – mondta apu, majd felállt, hogy adjon egy puszit, és megöleljen, hiszen vele már nagyon régen nem találkoztam.
- Öhm.. – jöttem zavarba, amikor kíváncsian nézett Zaynre. – Ő a barátom, Zayn Malik. Zayn, ők pedig a szüleim.

Zayn kicsit meglepődött, és mintha megijedt volna, de aztán megköszörülte a torkát, és kezet nyújtott.

- Nem vacsoráztok velünk? – tette fel a kérdést anyu.
- Hát, nem tudom… - néztem kérdőn Zaynre.
- Nekem mindegy. – válaszolta.
- Nem gond? – szóltam neki úgy, hogy csak ő hallja, majd miután megrázta a fejét, szóltunk a pincérnek, hogy itt ennénk, és azonnal hoztak nekünk még 2 terítéket.

Nem terveztük még a bemutatást, de ha már így alakult, mégsem futhattunk el. Nem is lett volna miért, hiszen szerintem nagyon jól sikerült az este. Zaynen nem láttam, hogy zavarta volna, hogy a szüleimmel vacsorázunk, igazán jól elbeszélgettek. Kérdezték őt a bandáról, meg minden más dologról, ő pedig aranyosan válaszolgatott. Mosolyogva néztem végig, néha-néha én is bekapcsolódva a beszélgetésbe.
9-kor hagytuk el az éttermet, a szüleimtől a bejáratnál elköszöntünk, és ők hazafelé vették az irányt, mi pedig a tervezett sétára.

- Na, milyen volt? Ugye nem baj? Nem így terveztem. – néztem rá.
- Ugyan, dehogyis. Nagyon aranyosak a szüleid. – mondta.
- Örülök, hogy nem gond, mert tudom, hogy nem beszéltünk még erről, és…
- Shh! – mosolygott, majd maga felé fordított, és a szám elé tette a mutató úját. – Minden rendben volt, ne aggódj. – suttogta, aztán elvette az úját a számtól, és helyette az ajkaival érintette meg.

Nem volt hosszú csók, csak egy kicsi, de annál érzékibb. Mosolyogva váltunk el egymástól, és indultunk el. Szívesen megfogtam volna a kezét, és mintha ő ugyanerre gondolt volna, gyengéden az enyémbe csúsztatta a sajátját.

- De.. – néztem fel rá kérdőn, hiszen nem szoktunk így sétálgatni.
- Sötét van már, nem hiszem, hogy meglátnak. – vonta meg a vállát.
- Biztos? – kérdeztem, ő pedig csak bólintott, így kicsit én is megnyugodtam.

Sokkal jobb volt így. Mint két teljesen normális szerelmes pár, úgy sétáltunk egymás mellett végig, beszélgettünk, és néha meg álltunk egy-egy csókért.

Gyalog mentünk haza végig, az út csak fél óra volt. A fiúk még fel voltak, de nem mentünk be hozzájuk, egyenesen a szobájába mentünk, ahol szinte azonnal magához fordított és megcsókolt. Gyengéden, szerelmesen, hogy érezzem, itt van, szeret, számíthatok rá.  Ezt érzem mellette mindig, minden egyes pillanatban, akárhányszor csak rám néz, megérint, megszólít, megcsókol. Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküle.

- Annyira szeretlek. – suttogtam neki, miközben az ágy felé közeledtünk.
- Én is téged. – nézett rám egy pillanatra, de aztán újra megcsókolt, és lágyan lefektetett az ágyra, aztán fölém mászott.

Reggel, amikor felébredtem kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy nincs már mellettem. Meg is lepődtem kicsit, mivel én szoktam hamarabb ébredni, vagy ha nem, akkor is, mindig megvárja, ameddig felkelek.  Nem csináltam nagy ügyet abból, hogy most nincs itt, inkább felvettem a bugyimat és a tegnapi pólóját, amit a földre dobtunk, majd kimentem a szobából, le a konyhába, mivel gondoltam, hogy ott vannak.

- Sziasztok. – köszöntem szem dörzsölgetve.
- Szia. – hallottam pár szájból én is.
- Édes, miért vagy itt?  Az ágyba akartam neked vinni a reggelit. – jött hozzám Zayn, és megpuszilt.
- De édes vagy. – mosolyogtam rá. – Csodálkoztam, hogy nem vagy már ott.
- Mindig te csinálsz nekem reggelit, most szerettem volna én.
- Szeretlek. – pusziltam meg.

- Srácok. – szólt oda nekünk Harry, aki a laptopján böngészett. – Gáz van.

Ne haragudjatok, hogy sokáig nem volt rész, remélem, hogy ez tetszeni fog azért, és még mindig akadnak olvasóim! :)) Szeretném ha komentelnétek, valami hosszú komit, mint amilyen Nety írt. Imádtam, köszönöm Nety☻ :))