2. rész

(zene)

Reggel hangos nevetésre ébredtem, ami kintről jött. Nem akartam már visszaaludni, ezért felkeltem az ágyból, és lábujjhegyen lassan kimentem a szobából. Harry és Louis a konyhában reggeliztek.
- Jó reggelt. – köszöntem félénken, mire mindketten rám kapták a tekintetüket.
- Szia. Ugye nem ébresztettünk fel? – kérdezte Louis.
- De, de semmi baj. – legyintettem, majd leültem én is az asztalhoz.
- Éhes vagy?
- Nem igazán, inkább csak kávét szeretnék inni.  – mondtam, mire Harry felállt, és töltött nekem egy bögrébe, majd miután elmondtam, hogyan kérem, odaadta nekem. – Köszi. – mosolyogtam rá, ő pedig bólintott egyet.
Ez után csendben voltunk, én a kávémmal voltam elfoglalva, Harry és Louis pedig reggeliztek, amikor bejött a konyhában egy lány, aki ismeretlen volt számomra. Egy fehér ing volt rajta, gondolom valamelyik fiúé. Gyönyörű volt.
- Sziasztok. – ásított, majd megállt az ajtóban.
- Danielle, szia. Te mikor jöttél? – kérdezte tőle Harry vigyorogva.
- Éjszaka. Fogalmam sincs, 3 körül. Egyből ide jöttem a reptérről. – mondta, majd adott egy-egy puszit a srácoknak, aztán mosolyogva elém állt. – Szia! Danielle vagyok, Liam barátnője. – mutatkozott be, és kezet nyújtott, amit el is fogadtam.
- Szia, én pedig Lea.
- Tudom, Liam mondta, hogy itt vagy. – bólintott, aztán leült a mellettem lévő székre.
Elkezdett mindenféle dologról kérdezni, én pedig készségesen válaszolgattam neki, néha én is visszakérdezve. Egész jól elcsevegtünk, de aztán bejöttek a srácok is.
- Jól aludtál, Lea? – kérdezte Zayn.
- Igen. – bólintottam, majd kiittam az utolsó cseppet is a bögréből. – Viszont most már megyek, tényleg. Már így is sokáig voltam itt. Sajnálom.
- Hová mész? Vissza a szüleidhez? – kérdezte Zayn. Egy keserű mosolyt villantottam felé a szülők szóra. *Nekem nincsenek szüleim*
- Nem. Egyelőre egy szállodába, és keresek egy lakást. Nem akarok oda visszamenni, csak a holmimért.
A srácok összenéztek, majd Louis bólintott egyet, végül megszólalt.
- Mi lenne, ha itt maradnál? Csak addig, ameddig találsz magadnak lakást. Szállodában egyedül lenni nem valami mókás. – nevetett rám.
- Srácok, nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Igazán aranyosak vagytok, meg minden, de valljuk be, nem is ismerjük egymást. – húztam a számat.
- Ugyan már, hát akkor majd megismerünk. – vont vállat Niall.
- Igen, tök szuper lenne. – bólogatott Danielle. - Legalább nem lennék egyedül itt lány. – nevetett.
- Hát, nem is tudom. – fintorogtam. Nem szerettem volna rájuk akaszkodni.
- Jaj, ne kéresd már magad. – bökött meg Zayn, mire én mosolyogva felnéztem rá.
- Jól van, oké. De csak addig, ameddig nem találok lakást! – tartottam fel a kezemet, a srácok elkezdtek éljenezni, Danielle pedig megölelt az egyik karjával, mivel a másikkal Liambe csimpaszkodott.  *Annyira aranyosak!*
- Viszont akkor is haza kell mennem a ruháimért. – fintorogtam, ugyanis semmi kedvem nem volt oda visszamenni.
- Majd én elviszek. – ajánlotta fel Zayn.
- Rendben, csak előtte megyek, felveszem a ruháimat. Már biztosan megszáradtak. – mondtam, aztán felálltam az asztaltól, és bementem a fürdőszobába, ahol tegnap hagytam őket, és felöltöztem.
- Mehetünk?  - kérdezte Zayn, amikor visszamentem a konyhába, ahol már csak ő volt és Niall.

Bólintottam egyet, aztán kimentünk, beültünk az autóba, és elindultunk.  Az út csendben telt, én is, és szerintem Zayn is a gondolataiba voltunk mélyedve, és csak akkor szólaltam meg, amikor mondtam neki, hogy merre menjen.

- Akarod, hogy bemenjek veled? – kérdezte, amikor leparkolt a házunk előtt.
- Igen, az jó lenne. – bólintottam. – Persze csak ha neked nem gond.
- Nem, persze. – rázta a fejét, majd kiszálltunk az autóból.

Nem voltam bátor, kicsit se. Az ajtóban megtorpantam, majd Zayn végig simított a hátamon, mire én egy hálás mosolyt küldtem neki, aztán egy sóhaj után benyitottam.
Bizonytalanul lépkedtem beljebb, magam után húzva Zaynt is, de a házban síri csend volt.
- Megjöttem!  - kiáltottam egyet, de válasz nem érkezet. – Szuper, nincs itthon senki, gyere, siessünk. – néztem hátra, aztán felszaladtam az emeletre, be a szobámba, Zayn pedig utánam.
- De szép szoba. – szólalt meg pár perc után, miután körbenézett. Én már nagyban pakoltam az egyik bőröndbe, amit az ágy alól vettem ki.
- Köszönöm. Kár, hogy most ez itt kell hagynom. – sóhajtottam, majd leültem az ágyra, és körbe néztem.
- Héj, nem muszáj. – ült le mellém, és éreztem a tekintetét az arcomon.
- De, igen. Nem hiszem, hogy most képes lennék itt maradni. Hazugságban éltem 18 évig. – néztem rá elkeseredetten. Nem szólt semmit, csak magához ölelt, de aztán eltávolodtam tőle, és felálltam az ágyról, majd folytattam a pakolást. Fél óra alatt összepakoltam a szükséges ruháimat, és a többi dolgomat is, amiről úgy gondoltam, hogy fontos.
- Figyelj, megyek, átöltözök, pár perc és itt vagyok. – mondtam, és felkaptam a ruhát, amit az ágyra készítettem, majd beszaladtam vele a fürdőszobába, ahol gyorsan magamra kapdostam, és már kész is voltam.
- Mehetünk. – szóltam neki, amikor visszamentem a szobába, és megfogtam az egyik kisebb táskámat, és a laptop táskámat.
- Ezt majd hozom én. – mutatott Zayn a nagy bőröndre.
- Rendben, gyere, menjünk. Nem akarok találkozni senkivel.

Zayn lent bepakolt az autójába, és már el is indultunk vissza. Kicsit szomorú voltam, hiszen soha nem így képzeltem el az, hogy én majd innen elköltözök, és azt sem, hogy ezt kell megtudnom, hogy akiket eddig a szüleimnek gondoltam, igazából nem is azok.
Elgondolkoztam, nem is igazán figyeltem az útra, és már csak azt vettem észre, amikor az autó leparkolt a fiúk háza elé, ami egy időre most az én otthonom is lesz.
*Ha valaki azt mondja nekem 3 napja, hogy a One Directionnal fogok lakni, kiröhögöm.*
Igazából én soha nem rajongtam a srácokért úgy, mint a hozzám hasonló korú lányok, de természetesen tisztában voltam vele, hogy kik is ők.
- Na, gyere. – nézett rám Zayn, aki maga után húzta a bőröndömet, és ezzel kiszakított a gondolatmenetemből. Megráztam a fejemet, és utána mentem.

- Na, itt ez a szekrény, nyugodtan pakolj ebbe bele. – mutatott a szekrényre, ugyanabban a szobában, ahol az éjszaka aludtam.
- Rendben, és köszönök még egyszer mindent Zayn. – néztem rá hálásan, és megöleltem. Beszívtam finom illatát, és csak kis idő múlva távolodtam el tőle. Elmosolyodott, aztán magamra hagyott.

Lassan kezdtem el kipakolni a táskámból, először a kisebb, majd a nagyobb bőröndből. Már sötét volt mire végeztem. Hangos nevetés hallatszott kintről, a srácok a nappaliban tévéztek, elmentem lezuhanyozni, átvettem a pizsamámat, és csak aztán mentem ki hozzájuk.
- Gyere, ülj ide. – mutatott Harry maga mellé. Elnevettem magam, mivel nagyon kis hely volt már ott, de végül bepréselődtem, így Harry és Zayn között ültem.
- Jesszus. – nyögtem, mire a srácok felnevettek.
- Na, várj. – szólt Zayn, és a karját áttette a vállamon, és magához ölelt.
- Oké, így sokkal jobb. – vigyorogtam fel rá, és fészkelődtem még kicsit, aztán hozzábújtam, és úgy néztük a filmet. Valami vígjáték volt, Cameron Diaz főszereplésével, ami nem igazán érdekelt. Sose szerettem őt igazán, így a hangos nevetések ellenére is sikerült elaludnom.
Arra ébredtem, hogy valaki lefektet az ágyamra. Zayn volt az.

- Hány óra? – ültem fel hirtelen.
- Fél 12. Aludj. – mosolygott, majd a hajamat kisimította az arcomból, és felállt, hogy elmenjen.
- Várj. –szóltam utána, mire visszajött, és kérdő szemekkel nézett rám, miközben visszaül az ágy szélére. – Miért csinálod ezt? Miért vagy velem ilyen kedves? Miért mondtad, hogy lakjak itt? Hiszen, hiszen nem is ismersz. Én sem téged. Lehetnék egy őrült rajongó, vagy akár egy újságíró is. – ráztam a fejemet hitetlenkedve.
- Igen, lehetnél, és igazad van, nem ismerjük egymást, viszont úgy érzem, bízhatok benned. Kedvellek Lea. Tudom, hogy még nem ismerjük egymást nagyon, de még bármi kialakulhat. – mondta, végig a szemembe nézve. – Akkor, amikor kimentem hozzád tegnap az esőbe, úgy éreztem, hogy az a helyes. Nem tudom megmagyarázni.
Nem szólaltam meg, nem igazán tudtam erre mit mondani, így csak csendben figyeltem az arcát, amin most egy halvány mosoly volt.
- Most megyek. Aludj jól Lea. – újból felállt, ám most adott egy puszit a homlokomra, és csak aztán ment ki a szobából.