11. rész

Zayn vallomása után még rosszabb lett a helyzet, mint előtte. Sajnáltam, hogy nem tudom viszonozni az érzéseit, és továbbra sem igazán akart beszélgetést kezdeményezni velem, és így inkább már én sem próbálkoztam. Láttam a srácokon, hogy az elején nem értették mi a helyzet, de utána valószínűleg beszélhettek Zaynnel, mert egy idő után megértően néztek ránk.

A feszültséget néha tapintani lehetett a szobában, amit általában mindig Harry és Lou oszlatott el, amiért nagyon hálás voltam nekik. Szerencsére viszont nem voltunk sokszor együtt, mivel a srácok gyakran jártak koncertekre, más városokba is, így sokszor volta egyedül. Ilyenkor néha átjött Danielle amikor ráért, ha pedig ő is ment a srácokkal, akkor egyedül voltam. Hívtak engem is, de nem akartam ott lenni, és láttam, hogy ezzel sokszor megbántom Zaynt, de egyszerűen nem tudtam mit csinálni.

Nem tudtam, hogy meddig lesz még ez így, de biztos voltam benne, hogy nem mehet ez így sokáig, így egyik délután elmondtam Liamnek, hogy talán jobb lenne, ha elköltöznék tőlük. Nem értett egyet, és megkértem, én pedig megkértem, hogy egy ideig ezt még ne mondja a srácoknak, de nem tartotta be az ígéretét.

- Tényleg el akarsz költözni? – jött be hozzám Zayn kopogás nélkül egyik délután, miközben a laptopomon neteztem unaloműzésképp.  
- Mi? – néztem rá. – Ezt meg honnan … - kezdtem, de aztán eszembe jutott. – Liam. – bólintottam.
- Szóval igaz? – vonta fel a szemöldökét, mire én sóhajtottam egyet, letetettem a gépet az ölemből, és odasétáltam hozzá.
- Nem tudom. Csak egy gondolat volt, semmi több. Viszont úgysem lakhatok, itt kitudja meddig. Úgy egyeztünk, hogy ameddig nem találok lakást.
- De hát még nem találtál. Vagy igen?
- Nem, de talán ideje lenne elkezdenem keresgélni. – vontam vállat.
- De minket nem zavarsz, Lea. Mi örülünk, hogy itt vagy.
- Nem is tudom, Zayn. Főleg mostanában, mióta.. szóval tudod mióta. – néztem rá.
- Ne butáskodj már, könyörgöm. Én jól vagyok, csak te fújod fel az egészet. Egyáltalán nem zavarsz itt senkit, főleg nem engem, szóval ne törd olyanon azt a szép buksidat, hogy máris el akarsz innen menni. Oké? – bizonygatott.
- Rendben. – bólintottam mosolyogva.
- Na azért. – nevetett, majd magához ölelt, én pedig beszívtam a kellemes illatát, miközben átkaroltam a derekát.


Ez után a beszélgetés után kicsit oldottabb lett a hangulat közöttünk, sőt, egyre többet beszélgettünk, aminek nagyon örültem, és láttam rajta, hogy ő is.

Egyik délután a konyhában ücsörögtünk Harryvel és Zaynnel amikor megszólalt a telefonom, és egyből felcsillant a szemem, amikor megláttam, hogy Jack az.
- Igen? – vettem fel azonnal.
- Szia, Lea. Képzeld, már itt vagyok Los Angelesben, és megmutattam a barátomnak a képeket. Azt mondta, hogy nagyon tetszenek neki, és egyet értett velem, szerinte is gyönyörű vagy. – szólt bele, és hadarta el gyorsan.
- Oh, tényleg? Ez szuper. – pirultam kicsit el.
- Az. Azt mondta, hogyha gondolod, akkor megegyezhettek, és esetleg dolgozhattok együtt. Ő Londonban lakik, viszont most bizonyos ideig még az államokban fog tartózkodni. Pontosabban New Yorkban. Ha esetleg nem lenne neked gond, akkor idejöhetnél, hogy beszéljetek. Tudod, ő nem szeret sokáig várakozni. – mondta, és én kicsit elbizonytalanodtam. Az államokba?
- Hát, nem is tudom. Mégis mennyi időről lenne szó? – kérdeztem.
- Nyugi, csap 1-2 hét. Ő biztosít neked szállást, neked semmivel nem lenne gondod. Csak pár promóciós fotózás. Itt lesztek, ameddig elintézi a dolgait, aztán 2 hét, és repültök is vissza Angliába.
- Végül is, semmi akadálya nincs. – vontam vállat.
- Szuper! –örült meg.

Megbeszéltük, hogy mikor indulok, mit kell magammal vinnem, és hasonlókat, majd boldogan letettük a telefont. Kezdtem egyre jobban örülni ennek az egésznek, ahhoz képest, hogy az elején még egyáltalán nem érdekelt.

- Hová mész? – kérdezték a fiúk. Jaj.. Teljesen megfeledkeztem közben róluk.
- New Yorkba. – válaszoltam vigyorogva.
- Mi? Minek? – ráncolták értetlenül a homlokukat. Félelmetes volt.
- Egy fotózásra. Tudjátok, Jack beszélt a barátjával, és ő szeretne megismerni, csak az a baj, hogy ő most New Yorkban tartózkodik, ezért oda kellene repülnöm.
- És meddig leszel ott?
- Nem tudom, azt mondta, hogy maximum 2 hét. Hát nem szuper? – csaptam össze a tenyeremet. – Mindig is szerettem volna eljutni New Yorkba.
- De, az. – bólintottak. Láttam rajtuk, hogy tényleg örülnek az én örömömnek, és ez nagyon jól esett.

Ez után még kicsit beszélgettünk, majd beavattam a többieket is, aztán pedig bementem a szobába, hogy csomagoljak, mivel holnap este indul egy gép, amire már foglaltak nekem helyet, remélve, hogy igent mondom. Nos, jól tették!

Izgatottan keltem fel reggel, és egész nap alig lehetett lelőni, nagyon fel voltam pörögve ettől a kis kirándulástól. Nem tudtam még, hogy mennyire lesz szabad időm, vagy, hogy egyáltalán mit kell majd ott csinálnom, de azt reméltem, hogy lesz időm egy alapos városnézésre. Nagyon szomorú lennék, ha úgy kellene hazajönnöm onnan, hogy nem láttam semmit. Az hatalmas csalódás lenne.

- Na, kész vagy? – kérdezte Lou, miután kimentem hozzájuk a bőröndömmel.
- Indulásra kész! – nevettem, mire ő összeborzolta a hajamat.
- Akkor nyomás. – mondta, és elindult előre.

Csak ő, Harry, és Zayn jött velünk. Nialltól, Liamtól és Danielltől még itthon elbúcsúztam, annak ellenére is, hogy tudom, csak rövid időre megyek el. Nekem hiányozni fognak, már nagyon hozzájuk szoktam.

Az autó természetesen Loutól és Harrytől volt zajos, és Zayn pedig csak nevettünk a hülyeségeiken, de néha azért mi is közbe szóltunk. Igazán jó hangulatban telt a reptérig az út.

Amikor odaértünk kiváltottam a jegyemet, aztán volt még egy kis időm, ezért elbúcsúztam a srácoktól.
- 2 hét és itt is vagyok. Remélem, hogy nem szokjátok majd meg nagyon a hiányomat, és dobtok ki, amikor visszajövök. – nevettem.
- Ne butáskodj. – nevetett Harry aztán magához ölelt, majd őt követte Lou, aki most sem hanyagolta el a szokásos vicces mondatokat, így nevetve váltam el tőle.
- Vigyázz magadra New Yorkban. – jött elém Zayn.
- Megpróbálok. – mosolyogtam.
- Hiányozni fogsz. – ölelt meg.
- Te is nekem. – szorítottam magamhoz, és az arcomat belefúrtam a mellkasába, majd mélyen beszippantottam az illatát. Annyira imádtam.

Ez után eltolt magától kicsit, hosszan a szemembe nézett, majd adott egy kicsi puszit a számra, végül elengedett. Meglepetten néztem rá, de aztán elmosolyodtam, hátat fordítottam, és ott hagytam őket.