16. rész

(zene)

Zayn egy kisebb étterembe vitt, ami nem volt annyira előkelő, sokkal inkább hangulatos. Nem voltak sokan, főleg idősebb, és fiatalabb párok voltak ott. A legjobban az tetszett, hogy nem törődtek velünk, amikor bementünk, mindenki a saját szerelmével volt elfoglalva, csak páran néztek meg minket, de ők sem tulajdonítottak nekünk nagy jelentőséget. Tökéletes helyet választott. Ezt már megállapítottam rögtön, amikor beléptünk és elfoglaltuk a helyünket az egyik félreeső asztalnál. Egy nő hozta ki az étlapokat, akinek a vendégekkel ellentétben nagyon is bejött Zayn. Úgy viselkedett, mintha én ott se lennék, és látványosan, gátlástalanul kezdett el flörtölni Zaynnel. Nem zavart ez az egész, mert Zayn ügyet sem vetett rá. Ez nagyon tetszett, hogy ezzel a lány tudomására hozta, hogy mi nem csak barátok vagyunk, hanem randizunk itt, és semmi esélye.

- Tetszik a hely? – kérdezte Zayn, miután a csaj felvette a rendelésünket, és végre elment.
- Igen, nagyon hangulatos, és szép. Örülök, hogy idejöttünk. – mondtam bólintva.
- Akkor jó, örülök neki.
- Csak a személyzet lehetne kicsit.. nem is tudom, figyelmesebb.  Ez a csaj konkrétan úgy viselkedett, mintha itt se lennék. – fintorogtam, majd beleittam az előttem lévő ásványvízbe.
- Ne törődj vele, én veled vagyok itt, és egyáltalán nem érdekel ez a lány. – mosolygott, majd megfogta a kezemet az asztalon, amit én is egy mosollyal nyugtáztam.

- Annyira sajnálom! Tényleg. Soha nem kajáltam még ott, nem tudtam, hogy ennyire ehetetlenek az ételek.  – sajnálkozott Zayn már vagy századszorra, miután egy meikben lyukadtunk ki.  Amennyire szép és nyugodt volt az étterem, annyira volt rossz a kaja. Ahogy Zayn mondta, ehetetlen.
- Ugyan már, semmi baj.  – fordultam felé, és végigsimítottam a karján.  – Nekem nem fontos az, hogy hol vagyunk, hanem, hogy veled legyek. Én itt is ugyanolyan jól érzem magam veled, mint, ahogy abban az étteremben éreztem. Sőt, talán még jobban. Legalább nincs itt az az idegesítő pincérnő. – nevettem.

Nem mondott erre semmit, mosolyogva, hálás tekintettel nézett rám, majd megcsókolt. Lágyan kóstolgatta az ajkaimat, nem is igazán tartott sokáig ez a csók. Amikor szétváltak ajkaink, küldött felém még egy mosolyt, majd befejeztük a vacsoránkat. Lehet, hogy ez egészségtelenebb volt, de annál jobb is.
Jóllakottan mentünk ki később az mekiből, miután mindketten befejeztük az evést.

- Most hová? – kérdeztem. miközben felvettem a kis kabátomat.
- Nem tudom, séta?
- Benne vagyok.  – bólintottam.

Elindultunk egymás mellett, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a kezét a sajátomba kulcsolja. Kérdőn néztem fel rá, de közben ott bujkált a mosoly az arcomon.

- Remélem nem gond. Nem hiszem, hogy most megláthatnak minket. – mondta, és kicsit felemelte az összekulcsolt kezünket.
- Nem. – ráztam meg a fejemet, majd lábujjhegyre álltam, és megpusziltam.
- Figyelj, Zayn. A srácoknak mondtál valamit? Mármint, hogy érted.. Mert én elmondtam Daniellenek, hogy mi történt, és szóval, te is a fiúknak? – kérdeztem kicsit zavartan. Nem tudtam, hogy ezt mégis, hogy kérdezzem meg, de végül sikerült.
- Kérdezték, hogy hová készülök, és elmondtam nekik. Ez után már muszáj voltam mindent. Remélem nem gond.
- Nem, dehogyis. Engem nem zavar. – vontam vállat.
- Akkor jó. – mosolygott.

Ez után beszélgettünk még sok mindenről, rengeteg minden szóba került. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a London Eye előtt sétálunk.

- Zayn, légy szíves ne nevess ki, de szóval..  Én még soha nem voltam ezen. – mutattam a hatalmas óriáskerékre. – Tudom, hogy vicces, hiszen aki itt lakik már mindenki kipróbálta, de én még nem, mivel mindig is egy fiúval akartam, de valahogy soha nem került rá sor. Kérlek. – néztem rá, szinte könyörgő szemekkel, miközben már majdnem elnevettem magam. Vicces volt kicsit.
- Micsoda? Én nem itt laktam, de már én voltam rajta. 18 éves vagy, és még soha? – nevetett. 
- Na, mondtam, hogy ne nevess ki. – durcáskodtam.
- Ahj, gyere, te. – karolt át, és elkezdett magával húzni, majd beálltunk a sorba.

- Aaa, annyira izgatott vagyok. – kezdtem el tapsikolni, amikor már beléptünk az egyik kis kapszulába.
- Remélem nincs tériszonyod. – mondta, amikor odamentünk a széléhez.
- Dehogyis. – ráztam a fejemet.
- Akkor jó. – nevetett.

Alig vártam már, hogy végre elinduljunk, Zayn mellkasának dőlve néztem ki, ő pedig átkarolt hátulról, fejét a vállamra téve. Nem kellett félnünk, hogy megzavarnak minket, nem törődtek velünk itt most. Szinte fel sem ismerték őt, de nem csoda, hiszen kapucni volt rajta, és ameddig nem álltunk ide, lehajtotta a fejét.
Lassan értünk fel a tetejére, de én nagyon élveztem. Főleg azt, amikor a legtetején voltunk, és beláttam a várost. Gyönyörű volt este, kivilágítva. Nem bántam, hogy eddig nem jöttem fel rá, hiszen most egy csodálatos fiúval vagyok itt először, Zaynnel. Mindig is így képzeltem ezt el.

- Annyira gyönyörű. – suttogtam.
- Igen, pont, mint te. – bólintott, majd adott egy puszit az arcomra. Megfordultam, hogy szemben legyek vele, és mosolyogva néztem fel az arcára. A karjaimat körülfontam a nyakán, ő pedig még mindig a derekamat szorította, aztán az ajkait hozzáérintette az enyémekhez. Lágyan csókolt, pont, mint az étteremben, azzal a különbséggel, hogy ez sokkal romantikusabb, és hosszabb volt.
- Köszönöm. - mondtam miután szétváltunk, és a homlokomat az övének döntöttem, majd egy utolsó puszi után, újra megfordultam, hogy nézhessem a csodás látványt, amit London városa nyújtott.

Sziasztok! :) Nem írtam még nektek így külön, de most kérlek titeket, hogy kicsit bővebben írjátok le a véleményeteket. Hogy mi tetszett nagyon, mi kevésbé, vagy mi egyáltalán. Ilyesmi. Nagyon örülök, hogy legalább annyit komiztok, de ez még jobban esne! Köszönöm:)