13. rész

(zene)

A fiúknak látszólag nem volt semmi dolguk, mivel mind a négyen ott ültek a nappaliban, és valami idióta műsort néztek a tv-ben. Nem kérdeztem rá inkább, hogy miért mondták azt, hogy nem érnek rá, mivel gondoltam, de ezt magamban tartottam inkább. Hatalmas mosollyal az arcomon üdvözöltem őket, és úgy láttam, hogy ők is örülnek nekem.

- Úgy hallottam, hogy valakik bulizni akarnak ma. – néztem a fiúkra vigyorogva, miután kiörültük magunkat.
- Aha, tök jó lenne! Annak örömére, hogy itt vagy. – mondta Harry bólogatva.  – Benne vagy?
- Persze, hogy benne vagyok! New Yorkban nem buliztam semmit.
- Az meg, hogy lehet? New Yorkban nem bulizni? – néztek rám értetlenül.
- Kivel mentem volna? Egyedül? Soha! - forgattam a szememet. – Na, de mindegy. Este hová megyünk? – kérdeztem.
- Sehová, csak itt leszünk. Átjön pár haver. Nem akarunk rajongókba botlani. – válaszolta Liam.
- Az szuper. Laza buli.
- Olyasmi. – bólogattak.
- Most megyek, kipakolok, aztán lefürdök. Már fél 8 van. Mikor jönnek a többiek?
- Fél 10 körül.
- Na, jól van, megyek. – mondtam és intettem egyet, majd bementem a szobámba, magam után húzva a bőröndömet.

Úgy döntöttem, hogy előbb inkább fürdök, és csak aztán pakolok ki a táskából. Sokáig áztattam magam a forró vízbe, nagyon jól esett, és legszívesebben egész nap ki sem mozdultam volna már onnan, de amikor a víz kihűlt kiszálltam a kádból. Megtörölköztem, aztán belebújtam a köpenyembe, és úgy mentem vissza a szobába, hogy neki kezdjek elpakolni. Sokáig tartott kipakolni a ruháimat, és örültem, amikor végre kész lettem vele. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy mit vegyek, végül az egyik új kis ruhám mellett döntöttem, amit New Yorkban vásároltam. A hajamat kicsit begöndörítettem, majd kisminkeltem magam. Fél 10 már elmúlt mire kész lettem, és hallottam, hogy kint már szól a zene, páran megérkeztek. Egy utolsó simítás, aztán én is kimentem a többiekhez. Ismeretlen arcok voltak itt, de akit azonnal kiszúrtam az Danielle volt. A konyha felé tartott, így utána mentem.

- Szia. – köszöntem neki, miután utolértem.
- Lea, szia. – örült meg, és magához ölelt. – De csini vagy. Zaynnek tetszeni fog. – kacsintott rám.
- Danielle! Elég. – szóltam rá nevetve.
- Jó-jó. –tartotta fel a kezét, majd odament a szekrényhez, ahonnan pár műanyagpoharat vett ki.
- Akkor szerinted tényleg jól nézek ki? – néztem le bizonytalanul magamra, miközben beleharaptam az alsó ajkamba.
- Igen, ne félj. Gyere, kezdődhet a buli. – mondta, aztán maga után húzva, kimentünk a tömegbe.

Egyre többen voltak itt, és senkit nem ismertem a fiúkon és Daniellen kívül, ezért kicsit furcsa volt. A srácokat nem is láttam, csak Liamet, de ő el volt foglalva. Töltöttem magamnak valami italt, és mivel nem akartam berúgni, tanulva a múltkori esetből, ezért csak valami alkoholmenteset, majd leültem a kanapéra. Néztem az embereket, hátha feltűnik valami ismerős arc, de semmi. Látszólag rajtam kívül mindenki szuperül érezte magát, táncoltak, beszélgettek, nevettek. A zene nagyon hangos volt, és már jó sokan voltak.

Amikor aztán kezdtem unni magamat nagyon, és úgy voltam vele, hogy felállok, és inkább bemegyek a szobámba, hirtelen feltűnt Zayn.  Az emeletre ment, egyedül, ezért felpattantam a kanapéról, és utána mentem. Egy kis időbe tellett, amíg végig verekedtem magam a tömegen, addigra Zayn már bement a szobájába. Kopogás nélkül nyitottam be, ő pedig ott állt a szekrénye előtt.

- Hát te? – nézett rám értetlenül.
- Ne haragudj, hogy csak így rád rontottam, de nem ismerek itt senkit, és nem tudtam hol vagytok, aztán megláttalak, és utánad jöttem. – magyarázkodtam, majd leültem az ágyára.
- A kertben voltunk kint. – nevetett. – Már hiányoltunk.
- Egyébként te minek jöttél fel? – kérdeztem.
- Az az idióta Lou leöntött egy pohár kólával. – mutatott a pólójára, amin egy nagy folt volt.
- Aha. – bólintottam, aztán nagyra nyíltak a szemeim, amikor levette a felsőt, hogy felvegye a tisztát, amelyiket kivett a szekrényéből.  *Fordulj már el, és ne bámuld ennyire!*

Akármennyire is szerettem volna, nem tudtam máshová nézni, iszonyatosan jól nézett ki a kidolgozott teste. Végül aztán sikerült elkapnom róla a tekintetemet, és a földet kezdtem el pásztázni. Kicsit később már csak arra lettem figyelmes, hogy besüpped mellettem az ágy, és rögtön megcsapott Zayn jellegzetes, finom illata.

- Mehetünk? – kérdezte, mire én felnéztem rá, és egy aprót bólintottam. – Gyere. – intett a fejével, majd felállt, kezét nyújtotta, amit mosolyogva elfogadtam, és lementünk a többiekhez.

Már mindenki bejött, mivel sajnos elkezdett esni az eső. Ez London egyik hátránya, amit nagyon utálok, hogy bármikor elkezd zuhogni.

Miután lejöttünk Zaynnel, már sokkal jobban éreztem magam, a fiúkkal voltam, és megismerkedtem egy lánnyal, Vanessával, akit Harry hívott meg. Nem tudom, hogy mi van közöttük, de nem úgy tűntek, mint akik csak barátok, mivel Harry többször megcsókolta. A furcsa csak az volt, hogy úgy mutatta be nekem, mint az egyik ismerősét.

Jól éreztem magam a buliban, sokat táncoltunk a fiúkkal és a lányokkal, csupán egy dolog zavart, hogy Zayn végig olyan szótlan volt, és mintha kicsit talán rossz kedve is lett volna. Akartam vele beszélni, de nem így mindenki előtt, így amikor felállt, és kiment, egy kis idő elteltével, hogy ne tűnjön fel, utána mentem.

Kint állt, zsebre tett kézzel az eresz alatt, és ami számomra nagyon meglepő volt, cigizett.

- Nem is tudtam, hogy cigizel. – szólaltam meg, karba tett kézzel, miután becsuktam magam mögött az ajtót.
- Csak néha. – vont vállat, de nem fordult meg. Lassú léptekkel oda álltam mellé, és ránéztem.
- Baj van, Zayn? – kérdeztem.
- Nem, dehogyis. – rázta a fejét, majd beleszívott a cigijébe, aztán elnyomta.
- Akkor? Miért vagy ilyen?
- Milyen? – kérdezett vissza.
- Hallgatag. – válaszoltam.
- Ahj, Lea. – sóhajtott, majd szembefordult velem. – Gyere. – fogta meg a kezemet, majd a tornácon lévő székre ült, engem pedig az ölébe húzott. – Még nem is meséltél nekem New Yorkról. – terelte el a szót, egész ügyesen.
- Hát, tudnád, ha oda jöttél volna a kamera elé, amikor beszélgettünk a fiúkkal. – vontam vállat.
- Oda mentem.
- Egyszer! – néztem rá jelentőségteljesen, magyarázatot várva.
- Tudod, nagyon hiányoztál ez alatt a 2 hét alatt. Megszoktam már, hogy itt vagy velünk, és tudtam, hogyha elkezdek veled beszélgetni egy fél órát, akkor még rosszabb lesz, ezért inkább nem mentem oda, amikor hívtak a fiúk. Meg aztán nem igazán tudtam, hogy mégis mit gondolsz a reptéren történtekről, hiszen nem mondtál semmit, csak elmentél, és …
- Tetszett. – szakítottam félbe mosolyogva.
- Tetszett? – kérdezett vissza.
- Igen, csak..
- Csak?
- Rövid volt.. – suttogtam, mélyen a szemébe nézve.
- Szóval rövid. – bólintott, miközben kicsit magához húzott. – Akkor talán… - suttogta ő is, és már tényleg, nagyon közel voltak az ajkai az enyémekhez. – Megismételhetnénk. – mondta, aztán éreztem, hogy ajkaival lágyan hozzáér az enyémekhez.