14. rész

(zene)

Azonnal visszacsókoltam, egy percet sem haboztam. Karjaimat felcsúsztattam a mellkasán, és a nyaka köré fontam őket. Az ő kezei a derekamon és a combomon voltak, lágyan simogatva a bőrömet. Éreztem, hogy nyelve bebocsájtást kér, én pedig engedtem. Édes ajka volt a legédesebb számomra, és én csak úgy faltam őket.  Leírhatatlan volt. Fogalmam sincs, hogy meddig tartott, teljesen elhagyott az időérzékem, és nem akartam tőle elválni, de sajnos a levegőhiány miatt muszáj volt.

- Ez már jobb volt? – kérdezte Zayn a csók után, miközben a homlokát az enyémnek döntötte. Egy milliméterre se távolodott el tőlem.
- Határozottan. – bólintottam vigyorogva, majd az alsó ajkamba haraptam. Boldognak éreztem magam.
- Örülök, hogy tetszett. – mondta, és adott egy puszit a számra, én pedig hozzá bújtam, arcomat a nyakába fúrtam.

Kezdett kicsit hideg lenni, de nem érdekelt, nem akartam elrontani a pillanatot. Nem szóltam róla, de úgy látszik Zayn így is észrevette.

- Fázol?
- Kicsit. – vontam vállat. – Nem fontos.
- De, az. Nem akarom, hogy megfázz. Gyere, menjünk be. – tolt el kicsit magától, ezért felálltam, és bementünk a házba.

Már kevesebben voltak kicsit, mint amikor kimentünk, de még így is javában tartott a buli. Mi már nem csatlakoztunk hozzájuk, inkább behúztam Zayn a szobámba, és ott voltunk, kettesben. Leült az ágyamra, hátát a falnak támasztotta, én pedig oda fészkeltem magam mellé, fejemet a vállára döntve.

- Tudod, nem igazán gondoltam, hogy ez fog történni ezen a bulin. Főleg az után, amit a múltkor mondtál. – szólalt meg hirtelen, pár perc csend után. – Mitől gondoltad meg magad? Mi ez a hirtelen változás?
- Nem tudom. Én sem gondoltam, de már az a kis puszi is furcsa érzéseket indított el bennem. Amiket eddig nem éreztem a közeledben.  New Yorkban gondolkoztam, sokat, és végül úgy döntöttem, hogy nem leszek semmi jónak az elrontója. – mondtam vigyorogva, majd felnéztem az arcába.
- Ennek igazán örülök. – mosolygott.
– Na meg aztán hiányoztál. – vontam vállat.
- Te is nekem.  – szorított magához.
- Viszont Zayn, én nem szeretnék elsietni semmit. Azt akarom, hogy lassan haladjunk, oké? Nem akarom, hogy elromoljon ez a valami közöttünk, mert elsiettük.
- Persze. – bólintott. – Én is így gondoltam. Van időnk. – simított végig a kezemen.
- Akkor jó. – mondtam, majd adtam egy kis puszit az arcára.

Ez után sok minden szóba került még, végig beszélgettünk, míg a többiek buliztak, meg-megszakítva egy kisebb-nagyobb csókkal, aztán amikor a zene kezdett elhalkulni úgy döntöttünk ideje aludni.

- Akkor jó éjt. – mondtam neki már az ajtómban. Nem akartam még, hogy itt aludjon, és ő sem gondolta azt, hogy rögtön együtt kellene aludnunk.
- Jó éjt, Lea. Álmodj szépeket. – köszönt el, de egy lépést sem távolodott el tőlem.

Adtam neki egy utolsó kis csókot, majd én is elköszöntem tőle, aztán nehezen, de végül kiment a szobámból. Vigyorogva kezdtem el ugrálni, miután becsukódott mögötte az ajtó, pont, mint egy őrült tini az első randi után. Végül, amikor sikerült lenyugodnom levettem magamról a ruhát, és egy nagyon gyors zuhany után már az ágyban voltam. Nem tudtam rögtön elaludni, az este és Zayn járt a fejembe végig.
 Nem számítottam még reggel arra, hogy így fog befejeződni ez a nap, de örülök neki. Azt gondoltam, hogy Aaron után nem igazán fogok bízni a fiúkban egy ideig, de úgy érzem, hogy Zayn megérdemli, hogy kapjon egy esélyt.
Jól éreztem magam vele az elmúlt hetekben, pedig akkor még csak barátok voltunk, és ez az este is nagyon jó volt. Nem hiszem azt, hogy most már járunk, nekem ahhoz egy kicsikét több kell, hogy valakiről azt mondjam ő a barátom. Viszont érzem, sőt tudom, hogy Zayn ki fogja azt érdemelni, hogy annak mondhassam őt.
Végül nem tudom mikor, ezekkel a gondolatokkal a fejemben aludtam el, amikor már úgy éreztem, hogy egy percnél tovább nem tudom nyitva tartani a szememet. Boldogan aludtam el, és úgy, hogy nagyon vártam, mit hoz a holnap.