23. rész

(zene)

A keresés kevesebb ideig tartott, mint én azt gondoltam. Magánnyomozót könnyen találtunk, és ő pedig hamar megtalálta Rose-t, mivel eléggé sok információnk volt róla, régebbről. Az igaz, hogy kicsit sok pénzt elkért ezért, de szerencsére anyagi gondjaim soha nem voltak, így ez nem okozott problémát.
Az már egy másik dolog volt, hogy nem tudtam eldönteni örüljek-e neki, vagy ne. Féltem. Nagyon féltem. Zayn biztatott, hogy minden rendben lesz, és a fiúk is segítettek, de egyszerűen nem tudtam nyugodt lenni.

Lassan szálltam ki a zuhanyzófülkéből, majd megtörölköztem egy puha törölközőbe, aztán felvettem a pizsamámat, ami egy kis rövidnadrágból és topból állt. A hajamat felfogtam egy copfba, és a szobám felé indultam, de meggondoltam magam, és a nappaliba mentem.

- Zayn. – szóltam halkan a tévéző barátomnak, miközben nekitámaszkodtam a falnak.
- Igen? – nézett fel rám.
- Nem jössz aludni? – kérdeztem bátortalanul.
- Ilyen hamar?
- Kérlek. – bólintottam.

Összeráncolta a szemöldökét, kicsit furcsán nézett rám, de végül felállt, elköszönt a fiúktól és odajött hozzám. Egy szót sem szólt, csak megfogta a kezemet, majd bementünk a szobámba. Ott leültünk az ágyra, és csak aztán szólalt meg.

- Baj van, Lea? – kérdezte aggódva.
- Nem, nincs. Csak kérlek, legyél itt velem, jó? Olyan furcsa érzésem van. A tény, hogy holnap találkozok anyukámmal… Nem tudom, félek. – mondtam lehajtott fejjel, és éreztem, hogy egy könnycsepp lefolyik az arcomon.
- Héj. – fogta meg az államat lágyan a kezével, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.  – Nem lesz semmi baj, ha pedig mégis, én itt vagyok. Itt vagyok veled, rendben? Bármi történjen is holnap, én itt leszek. Melletted. – suttogta, pár centire az arcomtól.
- Köszönöm. – néztem hálásan a szemeibe, majd letöröltem a forró sós könnycseppeket az arcomról. – Nem is tudom, mit mondjak. Nélküled nem hiszem, hogy lenne mindehhez bátorságom.
- Ugyan már, ez teljesen butaság. Nélkülem is végig tudtad volna csinálni mind ezt, hidd el nekem. – mosolygott.

Nem szóltam már erre semmit, csak a kezemet az arcára simítottam és lágyan megcsókoltam. Azonnal visszacsókolt, és éreztem, hogy rögtön megnyugszik a testem. Egyetlen érintésével, csókjával képes arra, hogy legalább arra a pici időre elfelejtsek mindent, és csak vele foglalkozzak.
Zayn ledöntött az ágyon, és így felém került, úgy csókolt tovább. A keze felfedező útra indult a testemen, míg én a hátát simogattam, vagy a hajába túrtam.
Egyszer csak, amikor Zayn felfelé haladt a combomtól, beleakasztotta a kezét a pólómba, és elkezdte felfelé húzni. Itt megakadtam kicsit, de végül hagytam neki, hogy levegye rólam a pólót. Ez után eltávolodott tőlem, hogy végig nézzen rajtam, én pedig szégyenlősen lesütöttem a tekintetemet, hiszen fent nem volt rajtam semmi.

- Gyönyörű vagy. – suttogta a fülembe, majd a vállamat kezdte el puszilgatni, felfelé haladva a számhoz. Elmosolyodtam, és megkerestem sajátommal az ajkait, majd megcsókoltam, aztán én is lehúztam róla a pólóját.

Egész este csókolóztunk, más nem történt. Nem mentünk tovább, és ez így volt jó. Egyikünk sem szólt egy szót sem, mégis tudtuk, hogy nem most fog megtörténni az a dolog. Kicsit tovább mentünk, mint szoktunk, mégsem léptük túl a határt.

Nem azért, mert nem szeretnék még vele lefeküdni, egyszerűen csak így gondoltam, gondoltuk helyesnek. Ez pont így volt jó, én nagyon élveztem.

Reggel kipihenten ébredtem fel, és ami a legfontosabb: jókedvűen, boldogan. Ezt csupán Zaynnek és a tegnap estének köszönhettem. Mosolyogva néztem magam mellé, de ő még aludt. Felültem, felvettem a pólóját, amit tegnap este levettem róla, aztán hozzá hajoltam, hogy felébresszem.

Kicsit nyűgös volt utána, de pár csókkal szerencsére sikerült kiengesztelnem, így már mindketten nevetve mentünk ki a konyhába. Ott egyedül Harry volt, eléggé fáradtan, így nem igazán törődtünk vele. Egymással voltunk elfoglalva.

- Figyelj. – szólaltam meg kis idő után. Kérdő szemekkel nézett rám, miközben tovább ette a reggelijét. – Úgy gondoltam, hogy még délelőtt szeretnék elmenni. Minél hamarabb túl akarok rajta esni. – mondtam.

Nem kellett kiejtenem, hogy miről van szó, azonnal tudta.

- Biztos ne menjek veled? – kérdezte.
- Igen. Köszönöm, hogy eddig segítettél, de ezt egyedül akarom. – bólintottam.
- Rendben, ahogy gondolod. – mosolyodott el, aztán adott egy puszit az orromra, mire felnevettem.

Egy kis ideig még elszórakoztunk ott a konyhában, de aztán én visszamentem a szobába, hogy felöltözzek. A hajamat szabadon hagytam, aztán egy laza smink után készen is voltam. Kikerestem egy táskát a szekrényemből, belepakoltam a holmimat, és kimentem vissza a konyhába.

Ott már elég jó volt a hangulat, a többiek is megjelentek, Liam kivételével, mivel ő nem volt itthon.

- Akkor én megyek. – jelentettem be kicsit bizonytalanul.
- Ha bármi van, hívj, jó? – jött oda hozzám Zayn, mire én bólintottam.
- Ígérem. – mondtam, majd belebújtam a karjaiba, ő pedig szorosan körém fonta őket.
- Szorítunk. – szólalt meg Niall, a többiek pedig bólogattak mellette.
- Köszönöm. – mosolyogtam rájuk.

Még egyszer utoljára megcsókoltam Zaynt, aztán elindultam. Taxival mentem, de sajnos hamar odaértünk, és nagyon meglepődtem. Egy nagy, fehér ház előtt parkolt le a taxi, én pedig kiszálltam, miután kifizettem az öreg bácsit.

Érdeklődve néztem fel a hatalmas házra, ugyanis nem erre számítottam. Nagyon nagy volt, és gyönyörű. Félve tettem meg az ajtóig az első lépéseket, és bele tellett pár percbe mire erőt vettem magamon, és becsengettem.

Nem kellett még egy percet sem várnom, amikor lépéseket hallottam, aztán nyílt az ajtó, én pedig megpillantottam, őt. 

Sziasztok, itt a következő rész, pedig nincs meg  a 10 komi, de nem baj. Ezentúl nem muszáj, hogy meglegyen a 10, elég 5, csak kérlek titeket, hogy hosszabb komit írjatok, rendben? :) Ennyi lenne a kérésem. 5 bővebb komi! :)