25. rész

(zene)

Zayn lágyan csókolt, mégis szenvedélyesen. Szenvedélyesebben, mint bármikor, és ez azonnal felélesztette bennem a vágyat, iránta. Azt szerettem volna, ha elfelejthetném ezt a szörnyű napot, legalább erre az estére, és tudtam, hogy ő képes erre.
Gondolataimból az szakított ki, hogy Zayn felhúzta a felsőmet, majd a segítségemmel levette rólam, így aztán a ruhadarab a földön végezte. Eltávolodtam tőle egy kicsit, és csak néztem rá, majd ő hajolt közelebb, és lecsókolta a könnyeket az arcomról.
Ez után én húztam le róla a pólóját, és csókoltam meg. Végigfeküdtem az ágyon, így ő fölém került. A keze az oldalamon és a combomon járt le-fel, míg az enyém az egyik a hajába túrt, másik pedig a hátát markolta.
Miközben csókolt, egy percre sem távolodott tőlem el, úgy gombolta ki a nadrágomat, aztán tolta le rólam, de sajnos, hogy teljesen le tudja rólam venni, muszáj volt elválnia az ajkaimtól.
a combomnál kezdte, és úgy puszilta végig a testemet, mire újra visszatért a számhoz, én pedig mohón kaptam utána.
Rövid időn belül róla az ő nadrágja is a földön kötött ki, így már mindketten csak fehérneműben voltunk.
Zayn lassan vette le rólam a melltartómat is, majd utána ugyanúgy, mint tegnap, végig nézett rajtam. Ez a mozdulata már nem hozott annyira zavarba, mint az előző éjjel. Élveztem, amit csinált, kicsit sem éreztem magam feszélyezve, vagy esetleg zavarban, hogy szinte teljesen meztelenül fekszek előtte.

- Biztos, hogy akarod? – suttogta Zayn, mielőtt levette volna rólam az utolsó ruhadarabot is. Közben végig mélyen a szemembe nézett.
- Igen. –mondtam halkan, és tartottam a szemkontaktust, amit aztán ő tört meg azzal, hogy lehajolt hozzám, és megcsókolt.
Ez után nem kellett sok idő, és mindkettőnkről lekerült az utolsó ruhadarab is.

Reggel arra ébredtem, hogy amikor hozzá akartam bújni Zaynhez, csak a párnát sikerült magamhoz ölelnem. Félig kinyitottam a szememet, aztán megláttam, hogy üres mellettem az ágy. Felültem, majd körül néztem, de semmi nyoma nem volt a szobában. 
Visszadőltem az ágyba, és eszembe jutott az éjszaka, amitől azonnal mosoly kúszott az arcomra. Beleharaptam az alsó ajkamban, miközben visszagondoltam rá.

Annyira jó volt, szenvedélyes, érzéki, romantikus. Teljesen más volt Zaynnel, mint Aaronnal. Szinte össze sem lehetett hasonlítani őket. Boldog voltam, és kicsit sem bántam, hogy megtörtént.

- Már fent vagy? – térített ki Zayn a gondolataimból, amikor belépett a szobába.

Csak a tegnapi farmerje volt rajta, és egy óriási mosoly az arcán.

- Szia. – köszöntem neki, majd nyújtottam a kezemet, hogy jöjjön ide, ő pedig teljesítette a kérdésemet.  – Annyira jó volt az este. – suttogtam a fülébe, miután leült mellém.
- Nekem is tetszett. – mondta, aztán megcsókolt.
- Szeretlek, Zayn. – mondtam ki, miután elváltak az ajkaink.

Most mondtam neki először, és nem is szólalt meg rögtön. Egy kis pillanatig csak nézett rám csillogó, gyönyörű szemeivel, majd gyengéden magához húzott, és újra megcsókolt. Egy kis csók volt csak, de annál szerelmesebb.
- Én is szeretlek, Lea. – mondta ő is, miután elengedett.

Erre még nagyon mosoly került az arcomra, aztán átkaroltam a nyakát, és magamhoz öleltem. A hátamat simogatta, és szorított magához. Mint aki soha nem akar elengedni.

- Köszönöm a tegnapot, meg úgy mindent, amióta itt vagyok. Nem is tudom, mi lenne velem, nélküled. – simítottam az arcára miközben ezeket a szavakat intéztem felé.
- Nem kell megköszönnöd semmit, édes. – rázta meg a fejét. – Itt vagyok veled, bármikor számíthatsz rám, ezen túl is.
- Tudom. – bólintottam mosolyogva, aztán megcsókoltam.

Csókunknak a gyomrom korgása vetett véget. Én fülig elpirultam, Zayn pedig elnevette magát.

- Gyere, menjünk enni. – szólt, aztán felállt, és a kezét nyújtotta, ám amikor eszembe jutott, hogy nincs rajtam ruha, inkább ülve maradtam.  – Mi az? – nézett rám értetlenül.
- Nincs rajtam ruha. – mondtam halkan, mintha valami titkosat közöltem volna vele.
- Igen? – vigyorgott rám kajánul, és azonnal közelebb akart jönni.
- Állj! – tartottam fel a kezem. – Éhes vagyok, szóval ne közeledj. – nevettem.
- Jó, akkor gyorsan öltözz fel. – vont vállat.
- De.. szóval, nem mész ki? – kérdeztem zavartan.
- Miért mennék? – vonta fel a szemöldökét. – Láttalak már.
- Tudom, de az.. az más.
- Ugyan már. – legyintett. – Választok neked inkább ruhát. – indult el a szekrényem felé, nem is törődve a kérésemmel. Így visszagondolva már tényleg butaságnak tűnt, amit kértem tőle.

-  Nem! Azt azonnal felejtsd el. – ráztam a fejemet nevetve. Egy nagyon kis mini nyári ruhát választott, ami szinte alig takart. Még az egyik barátnőm vette nekem.
- De miért? Olyan szép.
- Nem érdekel. Válassz valami mást, vagy választok magamnak.
- Jól van. – adta meg magát, és szomorúan visszatette a ruhát a szekrénybe.

Végül egy kis rövidnadrágot és egy pólót választott. Hozott nekem egy fehérnemű szettet is, amit gyorsan magamra kaptam, a többi ruhával együtt, és kész is voltam, pillanatok alatt. Az arcommal, hajammal most nem törődtem, mivel már majd meghaltam éhen, úgyhogy inkább megfogtam Zayn kezét, és magam után húzva mentünk le a konyhába.

- Sziasztok. – köszöntem vidáman az ott lévőknek. Név szerint: Harry, Louis, Niall.
- Szia. – köszöntek, és furcsán néztek rám, hogy ugyan mitől lehet olyan jó kedvem.
- Mi ez a jó kedv? – kérdezte Louis. – Csak nem volt valami az éjszaka? – nézett rám szemöldök húzogatva, incselkedve. Én természetesen fülig elpirultam, és az asztalon lévő egyik villát kezdtem el piszkálni, miközben megköszörültem a torkomat. – Aha! Elpirultál, tehát volt! – nevetett.

Itt már tényleg, teljesen úgy nézhettem ki mint egy paradicsom, de azért mégis mosoly bújkált a szám szélén.

- Louis, fogd be, oké? – szólt rá Zayn, majd hátba ütötte. Természetesen csak vicceltek.
- Jó-jó. – tartotta fel a kezét védekezően.

A reggeli hasonló jókedvben telt, és aminek főképp örültem, hogy a fiúk egyszer sem hozták szóba a tegnapi napot. Nem kérdezgettek, bizonyára gondolták, hogy semmi kedvem erről beszélgetni. Vagy csak nem akarták elrontani a hangulatot. Nem tudom, mindenesetre nem érdekelt annyira.

- Ugye nem mentek ma sehová? – kérdeztem, amikor már mind befejeztük a reggelit, és csak ott ültünk az asztalnál, hogy tovább beszélgessünk.
- Nem. – vágta rá azonnal Zayn.
- Dehogyisnem. Tudod, az interjú és a fotózás. – világosította fel a szerelmemet Niall.
- Micsoda? Az ma van? – vágott elkeseredett arcot. – Ne már. Totál elfelejtettem.
- Bizony. – bólintott Harry. – Pluszban hamarabb kell majd mennünk, mivel el kell még mennünk Liamért is, Danielle-hez.
- Szuper. – fintorgott Zayn, mire én nyugtatóan megsimogattam a karját, és adtam neki egy puszit.

Én annyira nem bántam, hogy nem lesznek ma itthon. Rögtön eszembe jutott valami, amit mindenféleképpen egyedül kell megcsinálnom. A mai nap pedig tökéletes lesz hozzá. 

Aki minden részemhez Nem tetsziket nyom, igazán elárulhatná, hogy mi a baj, mi nem tetszik. Nem fogok megsértődni, de ha már nem tetszik, akkor kérlek, mond meg mi nem tetszik, vagy hagyd abba. Köszönöm.