7. rész

(zene)

Kétségbeesetten néztem körbe, hogy most mégis mit csináljak, majd végül elkezdtem Louist bökdösni.
- Na, mi van már? – dünnyögte, de nem nézett fel, csak a fejére húzta a takarót, amit én azonnal lerántottam.  – Mi a fasz van? – kérdezte dühösen, és felült, de amikor meglátott engem kétségbeesett tekintettel meghőkölt kicsit. – Te mit csinálsz itt? – kérdezte értetlenkedve, miközben a fejét fogta.
- Azt hiszem .. azt hiszem, hogy lefeküdtünk. – mondtam ki, mire ő nagy szemekkel nézett rám.
- Mi van? Mi? Hülyéskedsz? Ez nem jó vicc, oké? Ez nagyon rossz vicc. – kezdett el hevesen tiltakozni.
- Oké, azért ennyire nem vagyok szörnyű. – sértődtem be.
- Nem-nem, félreérted. Nem azért baj, hanem .. ah, mindegy. Jesszus, hogy lehettem ennyire idióta. – szorította össze a szemeit. Nem értettem, hogy miről beszél, és, hogy miért akadt ki ennyire. Oké, én sem terveztem, hogy lefekszek vele, de ő furcsa mód, mintha magára haragudott volna ezért. – Zayn ki fog nyírni. – sóhajtott.
- Mi van? Hogy jön ide Zayn? – ráncoltam a homlokomat, de ő nem figyelt rám, csak magára kapdosta a ruháit.
- Öltözz már fel. – szólt oda nekem. Láthatóan nagyon ideges volt, így nem ellenkeztem vele, felvettem egy pólót és egy melegítő nadrágot.

Együtt mentünk ki a konyhába, Louis idegesen, a kezét tördelte. Én halál nyugodt voltam, hiszen nem követtem el semmi rosszat, szerintem. Nem csaltam meg senkit, nem hazudtam senkinek. Természetesen zavart, hogy részegen lefeküdtem egy olyan emberrel, aki a barátom, de szerintem meg tudjuk majd ezt beszélni.

A konyhában ott volt Harry, Niall és Zayn is. Az utóbbi csak felnézett ránk, majd tovább piszkálta a tányérjában lévő reggelijét. Tekintetében szomorúság volt, amit nem igazán értettem, és ettől kicsit elment a kedvem, ami így se volt a legjobb.
A másik két fiú érdeklődve figyelt minket, mintha valami félelem lett volna a szemükben.
Végül egy vállrándítással elintéztem, majd öntöttem magamnak kávét, és leültem az asztalhoz.

- Mit csináltok ma? – kérdeztem, miután belekortyoltam a kávémba. A srácok értetlenkedve összenéztek, aztán Zayn felállt, és ki akart menni a konyhából.
-Zayn .. – szólt utána Louis.
- Hagyj! – mondta, de még csak hátra sem fordult és már csak a bejárati ajtó csapódását hallottuk.
- Ennek meg mi a baja? – kérdeztem.

Zayn

Nem bírtam tovább ott lenni, Louis és Lea társaságában, ezért inkább eljöttem. Leára nem haragudtam, hiszen ő nem tudhatta, viszont Louistól nem vártam ezt. Tudta, hogy tetszik nekem Lea, mégis lefeküdt vele. Nem számított, hogy valószínűleg részegek voltak mindketten, attól még megbántva éreztem magam.
Nem igazán akartam sehová se menni, csak sétáltam, a fejemre húzott kapucnival. Nem volt most semmi kedvem a rajongókhoz, sőt senkihez.
Leán gondolkodtam, a gyönyörű mosolyán, csillogó szemein, és, hogy mennyire jól el tudtunk beszélgetni. Nem voltam belé szerelmes, de megkedveltem ez alatt az 1 hét alatt, úgy gondoltam később még bármi kialakulhat közöttünk, de így már nem hiszem.

Egy parkban lyukadtam ki végül, és leültem az egyik lócára, majd rágyújtottam egy cigire.  Szerencsére sütött a nap, így nem kellett attól félnem, hogy bármelyik pillanatban elkezdhet esni az eső.

Ezeken gondolkodtam, amikor megcsörrent a telefon a zsebemben. Louis hívott, de nem akartam vele most beszélni, ezért kinyomtam a telefont, és visszatettem a zsebembe, ám ő nem akarta feladni, ezért a harmadik próbálkozása után kikapcsoltam.

Nem tudom meddig lehettem a parkban, de már kezdett sötétedni, amikor elindultam hazafelé. Próbáltam hangtalanul bemenni a házban, de természetesen nem sikerült, és Louis jött ki a konyhából, megkönnyebbült arccal.

- Hol voltál? Vagy 100-szorhívtalak.
- Csak sétáltam. – vontam vállat. – A többiek? – néztem szét.
- Liam Danielle-nél, a többiek pedig elmentek kajálni.
- Aha, értem. – mondtam, majd fel akartam menni az emeletre, de utánam szólt.
- Zayn, beszélhetnénk? Kérlek.

Nem akartam először hallani a magyarázatát, de aztán végül mégis csak visszafordultam, és bementem a nappaliba, ő pedig követett, majd leültünk egymással szemben. Láttam az arcán, vagyis inkább a szemeiben a megbánást, a félelmet.

- Szóval, tudom, mit gondolhatsz most, és valószínűleg gondolatban már elhordtál mindennek, és minden okod meg van rá, és sajnálom. Nagyon sajnálom, tényleg ami történt.
- Nem gondolok rólad semmit Louis. – vágtam közbe. – Az egyik legjobb barátom vagy, nem utállak, azért amit tettél, de nagyon rosszul esett, kicsit bevallom csalódtam. Nem Leában, hanem benned. – mondtam, ő pedig lehajtotta a fejét.
- Tudom. Azt is tudom, hogy nem mentség, de részegek voltunk mindketten, és nem tudtuk, hogy mit csinálunk. Biztos vagyok benne, ez más esetben nem fordult volna elő.
- Hagyjuk, mindegy. Igazából nincs is okom rá, hogy megsértődjek, hiszen nincs közöttünk semmi, és valószínűleg már nem is lesz.
- Ugyan már, ne mond ezt. Engem Lea nem érdekel úgy, ez csak egy botlás volt, és megbeszéltem vele, ő se akar semmit tőlem. Bármi lehet még köztetek.
- Nem tudom, nem érzem azt, hogy Lea bármit is akarna tőlem. Semmiféle közeledés nincs. Jól elbeszélgetünk, de ennyi. Semmi több.
- Majd idővel kialakulhat még. – biztatott.
- Lehet. Viszont most megyek a szobámba. – álltam fel.
- Akkor nincs harag, Zayn? Kérlek, ne álljon ez a barátságunk közé. Elmondhatatlanul sajnálom. – nézett a szemembe, és láttam az övében, hogy tényleg így van.
- Nincs harag. – mosolyodtam el egy pillanatra.
- Köszönöm. – ölelt meg, majd elengedett, én pedig felmentem a szobámba.

Nem haragudtam már annyira Louisra. Kicsit még megbántva éreztem magam, de ennyi. Úgy gondolom, hogy ezt megbeszéltük, és idővel majd minden rendben lesz közöttünk, ugyanúgy, mint régen. Hiszen igaza volt, én sem akarom, hogy ez közénk álljon. Ő az egyik legjobb barátom.

Korán volt még, viszont nagyon fáradt voltam. Előző éjszaka nem sokat aludtam, és most pótolni szerettem volna, ezért elmentem zuhanyozni, aztán pedig gyorsan az ágyba dőltem. Azt hittem, hogy majd nehezen fogok tudni elaludni, de szerencsére nem így történt, és pár percen belül már aludtam is.