5. rész

(zene)

- Elmondok mindent, csak menjünk már. – szóltam rájuk, amikor láttam, hogy nem mozdulnak, majd én elindultam előre, ők pedig követtek. Beültünk az autóba, és azonnal 4 szempár nézett rám, kivéve Louisét, mivel ő vezetett.
- Szóval? – sürgetett Zayn mellettem.
- Beszélgettünk kicsit, és felajánlotta, hogy ha gondolom, akkor csinál rólam pár fotót, és megmutatja az egyik barátjának, mivel szerinte nagyon modell alkat vagyok. – hadartam el gyorsan.
- Tényleg? Ez tök jó. – csillant fel a szemük.
- Nem tudom, nem igazán érdekel. – vontam vállat.
- Miért? Szerintem ez szuper dolog. – fordult hátra Harry.
- Másnak lehet, nekem nem. Mindegy, hagyjuk inkább ezt a témát, nem szeretnék róla beszélni. Nem, és kész! – mondtam, és ezzel lezártnak tekintettem a témát, majd a fiúk összenéztek, és tudom, hogy nem értenek egyet a döntésemmel, de csöndben maradtak.

Nem mentünk egyből haza, ugyanis Niall éhes volt, ezért útközben megálltuk a Nandosban, ahol egy kicsit eldugottabb asztalhoz mentünk, nem akartunk feltűnést kelteni.
Természetesen már mindenki végzett, de még Niallre kellett várni, ugyanis ő kétszer többet evett mind mi, de mi türelmesen kivártuk őt, és csak aztán indultunk már tényleg haza.

Amikor már otthon voltunk, a srácok bevágódtak a nappaliba a tv elé, és mivel más dolgom nem volt, ezért csatlakoztam hozzájuk. Nem sokkal később megérkezett Danielle is, akit még hazafelé úton hívott fel Liam. Akció filmet néztek, és furcsa mód nekem is tetszett, pedig én nem szeretem az ilyeneket.  Amikor aztán a filmnek vége lett, jó éjt kívántunk egymásnak, és mindenki elment a szobájába aludni. Nagyon fáradt voltam, így egy gyors zuhany után nem is csodálkoztam, hogy rögtönk elaludtam.

Zayn

Miután vége lett a filmnek és lezuhanyoztam, már készültem volna aludni, de Liam szobájából beszélgetést hallottam, ezért bementem.

- Hát ti? – kérdeztem értetlenkedve, miután becsuktam vissza magam mögött az ajtót.
- Csak beszélgetünk. Ülj le. – mutatott Liam az egyik még szabad kis puffra, ami a szobájában volt, én pedig levágódtam rá. 
- Miről beszélgettek?
- Nem miről, inkább kiről. Leáról. – válaszolta Harry, én pedig elmosolyodtam a neve hallatán.
- Aranyos lány. – mondtam.
- Aranyos? – vigyorgott Louis, mire fejbe dobtam egy párnával.
- Tetszik neked, Zayn? – tette fel a kérdést Liam, miközben az ölében ülő Danielle karját simogatta.
- Kinek nem tetszene? Gyönyörű. – vontam vállat.
- Tudod, hogy értettem. – nézett rám jelentőségteljesen.
- Ahj. – sóhajtottam. – Nem tudom. Széplány, kedves, vicces, tetszik nekem, viszont nem mutat semmit, hogy esetleg én is neki. Barátok vagyunk most, és szerintem, ha lesz is valami, ahhoz még idő kell.
- De a te részedről oké lenne?
- Enyémről igen. Nagyon megkedveltem őt. Nem vagyok belé szerelmes, egyáltalán, de tetszik, és később még bármi lehet. – nevettem.
- Szurkolunk nektek. – szólalt meg Danielle mosolyogva, most először, amióta bent vagyok.

Lea

Éjszaka fél 3-kor ébredtem fel, valami zajra, ami kintről jött, ugyanis nyitva volt az ablak a szobámba. Felálltam, hogy becsukjam, de már nem igazán tudtam ez után visszaaludni, így felkeltem, és kimentem a konyhába, hogy igyak egy pohár tejet.

A konyhapulton ültem, már a tejemet kortyolgatva, amikor hangokat hallottam a lépcső felől, és rögtön megjelent Zayn, egy szál alsógatyában, álmos fejjel, miközben a szemét dörzsölte az egyik kezével. Nem vett észre, és úgy ment a hűtő felé.

- Helló. – szóltam neki, mire nagyon megijedt, rám pedig rám jött a nevetés.
- Jesszus, Lea. Ezt ne csináld. – kapott a szívéhet, majd amikor a hűtő fényében meglátta, hogy a tej a konyhapulton van visszacsukta a hűtő ajtaját, így ismét sötét lett. Levett egy poharat, és magának is töltött, majd felült mellém. Addigra már sikerült abba hagynom a nevetést. – Mit keresel itt ilyenkor? – kérdezte.
- Felébredtem valami zajra, aztán már nem tudtam visszaaludni. Te?
- Ugyanez. – válaszolta.

Ez után csend állt be közénk, amit végül Zayn tört meg.

- Lea, én nem akarom rád erőltetni, ha már eldöntötted, hogy nem, de mégis csak meg kellene gondolnod azt az ajánlatot, amit Jack mondott. Szerintem ez egy nagyon nagy lehetőség neked.
- Nem tudom, Zayn. Félek, hogy nem vagyok ehhez elég jó. – fintorogtam.
- Ne beszélj butaságokat. Szerintem nagyon is jó lennél. Gyönyörű szép vagy, biztos, hogy nagy sikered lehetne. – mondta, mire én teljesen elpirultam.
- Tényleg így gondolod? – néztem fel rá.
- Igen. – mosolygott, majd hátrasimított egy tincset az arcomból. – Egy próbát szerintem meg ér. Vesztenivalód nincs.
- Igazad van. – bólintottam. – Lehet, felhívom majd.
- Szuper, örülök neki.
- De még nem biztos. – tartottam fel a kezemet, mire ő elnevette magát.
- Amúgy, már egy hete itt laksz. Jól érzed magad, ugye? Mármint, nem idegesítünk, vagy ilyesmi? – kérdezte.
- Mi? Dehogyis. – ráztam a fejemet. – Én örülök, hogy itt lehetek, nagyon megkedveltelek titeket Zayn. Imádok itt lenni. Igazán jól érzem magam, bár sokszor unalmas, amikor nem vagytok itt. Az pedig, hogy idegesítenétek butaság. Még Harry és Louis hülyeségeit is elviselem. – nevettem, mire ő is felnevetett.
- Ők már csak ilyenek.

 Nem tudom meddig beszélgettünk még ott, de nagyon jó volt. Soha nem beszéltünk még kettesben ilyen sok ideg együtt, sok mindent megtudtam róla, és ő is rólam.
Zayn igazán rendes fiú, jól néz ki, vicces. Szerintem ez alatt az egy hét alatt nagyon jó barátok lettünk, és tudom, hogy megbízhatok benne, ugyanúgy, ahogy ő is bennem.

Amikor már tényleg mindketten alig bírtuk nyitva tartani a szemünket, és én Zayn vállára dőlve majdnem aludtam, úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk aludni, és esetleg máskor folytassuk ezt a beszélgetést.