33. rész

(zene)

Nagyon jó volt Zayn szüleinél lenni. Az egész hétvégén olyan jól éreztem magamat, igazán kedves volt mindenki. Doniya-val is sikerült megismerkednem, és ő is, mint a többiek, egy nagyon kedves ember. Úgy vettem észre, hogy befogadtak, és megkedveltek, hiszen tényleg, mindenki aranyos volt velem.
Zayn, és a szülei is sajnálták, hogy csak két napra maradtunk, de már annak is örültek, hogy egyáltalán elmentünk, hiszen a fiuknak nem igazán van sok szabad ideje, így tökéletesen megértették.
Az idő alatt, ameddig ott voltunk, sikerül megismerkednem a régi, bradfordi barátaival is, akik szinte ugyanolyanok voltak, mint Zayn. Látszott rajtuk, hogy ők is örülnek a barátjuknak, és Zayn is, felszabadult volt velük. Mosolyogva néztem, ahogy egymás szavába vágva beszélgetnek, néha engem is belevonva a témába.

- Vigyázz magadra, nagyon, rendben? – kérte Patricia Zaynt, amikor már búcsúzkodtunk.
- Szeretlek anyu, és ígérem, hogy amint tudok, újra eljövök, jó? – mondta.
- Rendben, és hozd magaddal Leát is. – mosolygott rám.
- Mindenféleképpen. – bólintott a szerelmem.

Mindenki jól összeölelgetett és összepuszilt minket, de végül ezt sem húzhattuk a végtelenségig, így miután Patricia már kb. ötödször ölelte meg Zaynt, beültünk az autóba és az integetések után elindultunk.

- Jól érezted magad? – kérdezte, miután elhagytuk az utcájukat.
- Nagyon. – fordultam felé bólogatva. – Annyira aranyos a családod, meg kedvesek, csak szegény anyukád, olyan szomorú volt.
- Mindig ilyen, amikor elmegyek. – mondta, és láttam rajta, hogy neki sincs jobb kedve.

Nem akartam semmit mondani, tudtam, hogy feleslegesek az üres szavak, így inkább csak közelebb mentem hozzá, és adtam egy puszit az arcára, a vállán pedig végigsimítottam.

- Szeretlek, Zayn. – suttogtam a füleibe.
- Én is téged, édes. – nézett rám egy pillanatra, olyan szerelmesen, de aztán a tekintetét visszafordította az útra.

                                                                                           *

- Megjöttünk! – kiáltottam el magam, amikor beléptünk a házba. Vártam, hogy majd valamelyik fiú előjön, és a nyakunkba ugrik, de csend volt és nyugalom.
- Hahó! – szólalt meg mellettem Zayn is.
- Úgy látszik, hogy nincsenek itthon. – vontam vállat.
- Gyere, pakoljunk ki. – mondta.

Rábólintottam, és ő felment a saját szobájába elpakolni, én pedig lent voltam a sajátomban. Már pont befejeztem, amikor lejött hozzám.

- Nem veszik fel a telefont, fogalmam sincs, hogy hol lehetnek.
- Nem baj. – legyintettem, és mosolyogva odamentem hozzá.

Átkaroltam a nyakát, ő a derekamat, és szinte azonnal lecsapott az ajkaival az enyémekre. Nem lágy csók volt, mint amilyet már megszoktam tőle, sokkal inkább olyan vad, szenvedélyes. Szinte tépte a számat. Aprót sikoltottam, amikor a fenekem alá nyúlt, és megemelt, így én a lábaimat a dereka köré csavartam. Elindult velem az ágy felé, ahová ledobott, majd gyorsan fölém mászott. Egy pillanatig a szemeimbe nézett, és nem láttam benne mást csak vágyat, szenvedélyt, szerelmet.
Újra lecsapott az ajkaimra, kezét pedig a pólóm alá rejtette, majd elkezdte felhúzni, és elvált tőlem, arra a kis időre, ameddig átbújtatta a nyakamon. Ugyanígy csináltam én is az ő, vékony trikójával, és az is ott végezte, ahol az enyém. Valahol a földön. Nem tétlenkedett sokáig, kicsatolta az övemet, és lehúzta a nadrágomat, aztán a sajátját is. Már mindkettőnkön csak fehérnemű volt, de mielőtt azoktól is megszabadított volna, visszatért a számhoz, hogy megcsókoljon. Később ajkai elindultak a nyakam felé, majd oda kaptam pár apróbb puszit, és párszor meg is szívta.

- Kívánlak. – suttogta a fülembe vággyal teli hangon. Nem hazudott, valóban kívánt, éreztem, ahogy a teste az enyémnek feszült.
- A tiéd vagyok, Zayn. Azt csinálsz velem, amit csak akarsz. – túrtam a hajába, majd odahúztam a fejét, és most én csókoltam meg őt.


                                                                                          *

- Ez fantasztikus volt. – mondtam szaporán véve a levegőt, majd a nyakába fúrtam az arcomat.
- Az. – értett velem egyet. Hallottam a hangján, hogy ő is kapkodta még a levegőt. – Úgy imádlak. – simított végig csupasz hátamon.
- Én is téged. – néztem fel rá, és adtam neki egy csókot.
- Azt hiszem megjöttek a fiúk. – szólalt meg hirtelen, pár perc csend után. Füleltem egy kicsit, aztán én is hallottam, hogy beszélgetnek.
- Kimegyünk? – kérdeztem.
- Rendben. – bólintott, majd felült, és felhúzta az bokszeralsóját, aztán a többi ruhájának a keresésére indult. Nekem is ezt kellett volna csinálnom, de túlságosan lefoglalt a látványa.
- Lea! – szólt rám vigyorogva, amikor megfordult, én pedig pirulva kaptam el a szememet róla. – Öltözz! – parancsolt rám nevetve, és hozzám dobta a melltartómat, mire én csak rányújtottam a nyelvemet.

Mindketten felöltöztünk, és kézen fogva mentünk ki a nappaliba, ahol a többiek voltak.

- Sziasztok. – köszöntünk nekik, és ők is nekünk. Zayn leült az egyik szabad fotelre, engem pedig az ölébe húzott.
- Észre se vettük, hogy már itthon vagyok. – mondta Niall.
- Nem láttátok az autót? – kérdeztem értetlenkedve. A fiúk elgondolkodtak, majd csak megrázták a fejüket, mire mi felnevettünk. Tipikus.
- Egyébként, merre voltatok?
- Kajálni, de nem ez az érdekes, hanem amit találtunk hazafelé jövet. – vigyorgott Harry.
- Mi az? – érdeklődtünk.
- Várj, idehozom. – pattant fel, majd a konyha felé vette az irányt. – Szexi képek, Lea. – lóbálta meg az újságot, amikor újra feltűnt a vigyorgó feje.

Nagy szemekkel néztem rá, hogy azonnal fogja már inkább be, és ne hozza ide, de ő nem vette az adást. Vagy csak nem akarta. Ne, kérlek!

- Milyen képek? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Zayn.
- Semmilyen! – vágtam rá, és dühösen néztem Harryre.

A többiek látszólag már levették, hogy Zayn még nem látta, mert mindenfelé néztek, csak ránk nem. Harry nem törődött velem, az ölünkbe dobta azt a hülye újságot, és visszaült a helyére.

- 45. oldal. – mondta, még mindig vigyorogva, majd rám nézett, de amikor meglátta az arcomat, azonnal eltűnt a mosoly róla. – Mi van? – tátogta, én pedig csak megráztam a fejemet. Tudtam, hogy most már elkerülhetetlen a baj. Csak abban reménykedtem, hogy nem fog annyira ki akadni. Nem akartam veszekedni egy ilyen csodás hétvége, és délután után.

- Miért nem szóltál nekem ezekről? – hallottam meg Zayn dühös, és kicsit talán csalódott hangját mellőlem. Itt már tudtam, hogy feleslegesen reménykedtem bármiben is.

Sziasztok, köszönöm szépen az előző részhez a komikat, örülök, hogy tetszett! 10 komi, és következő :)