18. rész

(zene)

Reggel kipihentem ébredtem, de mégis kicsit szomorúan, elgondolkozva feküdtem az ágyamban. Próbáltam visszagondolni az álmomra, de csak apró kis képek villantak be. Egy nő szerepelt benne, és egy kislány. A nőnek rövid, szőke haja volt, viszont az arcára nem emlékeztem. Az helyett csak egy elmosódott képet láttam.  A kislány az én voltam. 3, vagy talán 4 éves lehettem. Egy játszótéren játszottunk, látszólag nagyon boldognak tűntem. A legfurcsább dolog az egészben mégis az volt, amikor anyának szólítottam ezt a nőt. Nem akartam tovább ezen gondolkodni, ki akartam űzni ezt a fejemből, és inkább felkeltem.

Szomorúan vettem tudomásul, amikor kinéztem az ablakon, hogy szakad az eső, ezért egy hosszú nadrágot vettem fel és egy meleg, bő pulcsit. A hajamat csak összefogtam egy gumival a fejem tetejére, és kimentem a többiekhez.

Azt hittem, hogy a konyhában fognak reggelizni, de ez helyett mind a kanapén ültek, és egy filmet néztek a tv-ben. Danielle nem volt itt.

- Sziasztok. – dünnyögtem, majd odacsoszogtam Zaynhez, és belefészkeltem magam az ölébe.
- Jó reggelt, álomszuszék. Jó sokáig aludtál. – mosolygott, majd adott egy kis puszit a számra.
 - Miért? Mennyi az idő? – kérdeztem értetlenkedve, és a zsebemhez nyúltam, hogy megnézem a telefonomon, de az üres volt. Biztosan bent hagytam a szobámban.
- Fél 1. – válaszolt Louis, majd tovább nézte a filmet.
- Micsoda? – néztem nagy szemekkel. – Fogalmam sincs, hogyan tudtam ilyen sokáig aludni. Miért nem ébresztettél fel? – néztem kérdőn Zaynre.
- Aranyosan aludtál. – vont vállat nevetve. – Nem tudtam, hogy zavar, ha sokáig alszol.
- Nem zavar, csak akkor megint sokáig leszek fel. – húztam a számat.
- Majd én, elszórakoztatlak. – vigyorgott, és már úgy beszéltünk, hogy a többiek ne hallják.
- Azt rögtön gondoltam. – nevettem fel.

Ez után nem szólt többet, hanem inkább szó nélkül megcsókolt. Nem törődtem a többiekkel, átkaroltam a nyakát, és azonnal visszacsókoltam. Feljebb voltam, mint ő, mivel az ölében ültem, ezért kicsit le kellett hajolnom hozzá, de ez kicsit sem zavart.  Egyik kezemet a hajába túrtam, másikat pedig a tarkóján tartottam, míg ő a hátamat, és a combomat simogatta. Amikor megéreztem, hogy nyelvével lágyan az enyémet simogatja, azonnal kirázott a hideg, és még jobban hozzá bújtam, már ha ez lehetséges volt.

- Mi lenne, ha ezt nem itt csinálnátok? Nem hallom a tv-t a cuppogásotoktól. – mondta unottan Harry.

Elválltunk Zaynnel egymástól, és azonnal elpirultam, ezért kuncogva bújtam oda hozzá, hogy a fiúk ne láthassák az arcomat. Zayn nem törődött vele, felemelte a fejemet, hogy ránézzek, és vigyorgó fejével találtam szembe magamat. Ez engem is mosolygásra késztetett, ezért adtam egy rövid puszit a szájára, majd hozzá bújtam, hogy együtt nézzük a filmet.

- Köszönöm. - nézett ránk felénk vigyorogva Harry, mire én csak kinyújtottam rá a nyelvemet, ő pedig elnevette magát, majd fejcsóválva fordult vissza a tv-hez.

A délután további része ugyanilyen jó hangulatban telt el. Szerencsére a fiúknak nem volt semmi dolguk ma, és mivel semmi kedvünk nem volt kimenni ebben az időben, ezért bent filmeztünk. Liam csak azt sajnálta, hogy Danielle nem volt itt. A srácok rendeltek kaját, természetesen csupa egészségtelen dolgot, amiket én nem ehetek. A szerződésemben benne van, hogy jó lenne, ha kerülném az egészségtelen, gyors kajákat. Szomorúan vettem ezt tudomásul, főleg amikor előttem ették a jobbnál jobb ételeket. Túltettem magam ezen, aztán Zayn rendelt nekem valami kevésbé egészségtelent, ami még finom is volt. Egy nagy puszival jutalmaztam meg érte.

Már kicsit később volt, amikor végül meguntuk Zaynnel a filmeket, és bevonultunk a szobámba. Lefeküdtünk az ágyamra, és szorosan összebújtunk. Olyan jó volt így vele, csak csendben, hallgatni a másik szuszogását, néha meg-megszakítva egy kisebb-nagyobb csókkal.

A csendet aztán Zayn telefonja zavarta meg, amikor hangosan elkezdett csörögni. Bocsánatkérően nézett rám, de felvette, mivel az anyukája hívta. Annyira aranyosan beszéltek együtt, nekem pedig újra eszembe jutott a reggeli álmom. Biztos voltam benne, hogy nem Jenna volt az, mivel neki mindig is barna, hosszú haja volt. Az álmomban egy ismeretlen nőt hívtam anyának. Talán.. talán az igazi anyukámat?

Annyira elgondolkodtam, hogy nem is vettem észre, amikor Zayn letette a telefont, és érdeklődve nézett rám.

- Minden rendben? – kérdezte.
- Igen, csak elgondolkodtam. – ráztam meg a fejemet, majd rámosolyogtam biztatás képen, hogy minden rendben.
- Biztos? Mi járt az eszedben?

Sóhajtottam egyet, nem tudtam, hogy megosszam-e vele ezt, de végül úgy döntöttem, hogy igen.

- Volt egy furcsa álmom.. – kezdtem el, majd elmondtam neki, hogy mit álmodtam az éjjel. Érdeklődve hallgatott végig, aztán kíváncsian fürkészte az arcomat.
- Miért érzem úgy, hogy mély nyomott hagyott benned ez az álom?
- Mert tényleg mély nyomott hagyott ez bennem. – néztem fel rá. – Többször eszembe jutott már, mióta megtudtam, hogy Jennáék örökbe fogadtak.
- Micsoda?
- Az igazi anyukám. – válaszoltam halkan. – Az, hogy vajon milyen lehet. Vagy az, hogy miért nem tartott meg. Lehet, hogy meghalt? Vagy lehet, hogy egyszerűen csak nem kellettem neki. – vontam vállat, de hangomból kihallatszott a szomorúság. Még a saját fülemet is sértette.
- Nem tudom Lea. Fogalmam sincs. – mondta, együtt érzően. – Tudom, hogy nagyon rossz ez neked, és szívesen segítenék, hogy ne legyél ez miatt szomorú, de tudom, hogy nem tudok.
- Azzal sokat segítesz, hogy meghallgatsz. – küldtem felé egy hálás mosolyt, majd egy kis puszit adtam az arcára. – Igazából.. szóval, azon gondolkoztam, hogy.. szóval, hogy mi lenne, ha felkeresném? 
- Biztos vagy ebben, Lea? Én melletted állok, és bármiben, amiben csak tudok, segítek, de lehet, hogy fájdalmas lesz. – nézett rám tanácstalanul.
- Nem érdekel Zayn. Én tudni akarom. Tudni akarom azt, hogy miért dobott el magától. Tudni akarom, hogy hol van most, hogy mit csinál, hogy néz ki. Egyáltalán él-e még. – soroltam.
- Persze, én értem, csak féltelek. Nagyon. Nem akarlak szomorúnak látni. – simított végig a kezemen, miközben ezt mondta.

Istenem, annyira imádom, hogy aggódik, hogy törődik velem. Nem akarja, hogy szenvedjek, hogy rossz legyen nekem.  Ez nagyon jól esik nekem, és már ettől, hogy ő itt van, sokkal erősebbnek, boldogabbnak, bátrabbnak érzem magam.

- Zayn, én annyira örülök, hogy a ti házatok elé ültem le akkor. – mondtam hirtelen mosolyogva.
- Ezt nem értem, hogy jön most ide? – kérdezte értetlenül.
- Mindegy, nem lényeges. – vontam vállat, majd szembefordultam vele, és megcsókoltam.

8 komi, és jön az új!